Álomszerű fordulón vagyunk túl

Egy hét kihagyás után ismét ott voltam a Kerület meccsén - hol máshol lettem volna? -, és a reméltnél is sokkal jobban szórakoztam.

Szép ez a veretlenség, de az első nyolc forduló után könnyű volt rámondani, hogy nem találkozott még a Kerület a bajnokság két legnagyobb esélyesével, így nem olyan nagy dolog. A kilencedik fordulóban a Tatabánya látogatott Óbuda helyett Zuglóba, ez volt az idény első igazi rangadója. Azt nem mondom, hogy hatalmas készülődés vagy várakozás előzte meg a meccset, részemről biztosan nem, még a cseh túrámat hevertem ki a héten, közben meglepően sokat dolgozva. Ettől még persze kicsit vártam a vasárnapi meccset, de tartottam is tőle.

Kisebb emberkísérletnek is felfoghatjuk, hogy Prága után most egy ideig nem akarok sört inni. Meglátjuk, hogy lesz-e ebből száraz hónap is, mindenesetre október utolsó szombatján lesz egy olyan esemény, amin fogok inni sört, nem is keveset. Hogy addig kihúzom-e, ki akarom-e húzni, azt meglátjuk, de most semmiképp sem akartam inni, és valljuk be, a 800 forintos, műanyagpohárba csapolt Dreherről azért le lehet mondani.

Sör nélkül is hamar jó hangulatba kerültem, egyrészt a jó társaságnak hála, másrészt kifejezetten jó meccset játszottak a csapatok: az első húsz percben itt is, ott is voltak helyzetek, gyors akciók, NB III-as szinten kiemelkedően jó volt a színvonal. Éppen kezdte irányítani a meccset a Bányász, amikor egy kontra végén Zámbó lőtt a kapuba, 1–0 ide! Szép gól volt, messziről már az is nagy dolognak tűnt, hogy Zámbó elérte a labdát, de ráadásul okosan az elmozduló kapus helyére lőtte vissza, okos találat.

A folytatásban a Tatabánya uralta a játékot, több nagy ziccert is kialakítottak a vendégek, egyszer a gólvonalról kellett menteni a védelemnek, de Hajagos is többször nagyot védett. Nem változott az eredmény a szünetig, viszont a második játékrész is ugyanígy kezdődött, nyomasztó tatabányai fölénnyel és helyzetekkel.

Szót érdemel a játékvezetés is, főleg a hozzánk közelebbi partjelző, aki gyanúsan sok szabálytalanságot nézett el a Kerület kárára. Következetlennek tartom a bíráskodást, de annyi igaz, hogy ordas nagy hibát nem követtek el a játékvezetők, gólt nem néztek el, kamu tizenegyest nem adtak.

A második félidő zöme úgy telt el, hogy a Tatabánya alakított ki ziccereket, Hajagos többször is óriásit védett. Volt veszély viszont az óbudai kontrákban is, és a 84. percben ezt sikerült be is bizonyítani: egy kontra végén pontrúgással jöhettünk, aminek a végén Buda kapott jó passzt, most közelebbről is úgy tűnt, hogy ezt nem lehet már úgy átvenni, hogy helyzet legyen. Dehogynem! Buda elgurította a kimozduló kapus mellett a labdát, a kapufáról pedig bepattant, 2–0!

Ezzel eldőlt a meccs, persze nyomott a Bányász és nem örültünk az öt perc hosszabbításnak sem. Pedig egyre kevésbé foglalkoztak a vendégek a védekezéssel, ebből több lehetőség is kialakult, végül a 94. percben a nemrég csereként beálló Borbély léphetett ki, előbb egy védőt, majd a kapust is kicselezte, és az üres kapu közepébe gurított, 3–0.

Ez lett a vége, sikerült megismételni a tavaszi sikert, csak akkor annak számunkra nem volt tétje, most meg átvettük vele a vezetést a tabellán. Igaz, az sokkal simább meccs volt, most Hajagos is kellett a sikerhez, bőven voltak lehetőségei a Tatabányának. Közben a Bicske volt olyan kedves, hogy az ex. óbudai Sóron góljával 1–0-ra legyőzte a Veszprémet, így két pont előnnyel vezetjük a tabellát az egyaránt 19-19 pontos Tatabánya, Veszprém és Kelen trió előtt - utóbbi csapat ilyen jó szereplése elég nagy meglepetés, ősszel őket és a Veszprémet is fogadjuk, élni kellene ezzel a lehetőséggel.

dvtk.stickers mester fotóján nemcsak én tűnök fel, hanem a hazai darts két emblematikus kommentátora is, persze csak hátulról.

Októbert írunk már, a Kerület még mindig veretlen, vezetjük is a tabellát, álomszerű nemcsak a forduló, de eddig az egész szezon is. Érdekesség, hogy a feljutás évében az első vereségünk Balatonfüreden volt a 11. fordulóban, de még szeptemberben, a tizedik meccsünkön (a 9. fordulóból a Veszprémet akkor októberre halasztották, az 2-2 lett). Tehát meccsek számában nem, de időben már túlszárnyaltuk a veretlenséggel azt a szezont is, igaz, akkor a füredi fiaskóig pontot sem veszítettünk. Tavaly kilenc forduló után öt ponttal kevesebbet gyűjtve a hatodik helyen álltunk - talán meglepő, de a Felcsút II pöccre azzal a mérleggel, ahogy idén teljesítünk csak a második volt egy pont hátrányban a Veszprém mögött.

Sok, nagyon sok van még hátra az idei kiírásból, de ha visszaemlékszünk arra, milyen elvárásokat fogalmazott meg a vezetőség három hónapja, akkor továbbra is álomról beszélhetünk. Maradjon csak így!