Érem nélkül is szép szezon volt

Lehetett volna ez még szebb, de ahogy a klasszikus is tartja: az előrelépés megkérdőjelezhetetlen. 

Bár az utolsó fordulóban nyert, végül a negyedik helyen zárta a 2023/2024-es idényt a III. kerületi TVE. Szomorú, hogy nem jött össze a bajnoki cím, sőt, még az érem sem. Viszont a nyáron megfogalmazott elvárások alapján ez szinte a maximum volt. Két csapat kivételével mindenki ellen pozitív mérleggel zárt a Kerület, a bajnoki cím a középcsapatok ellen ment el.

Érdekesség így az elején, hogy a pályán elért eredmények alapján megvan a dobogó a Kerületnek, viszont a Bicske a Csornán elért 1–1-ért utólag megkapta a három pontot és 3–0-val a javára írta a meccset az MLSZ, mivel a Csorna adminisztrációs hibát vétett. Ismerős a helyzet a Gázgyártól, sajnos a legkisebb elírást sem hagyja megtorlás nélkül a szövetség. Ettől még jár a gratuláció az élete szezonját futó, meglepetéscsapat Bicskének az ezüstéremért, igaz, ez a plusz két pont bizony kellett hozzá.. A Kerületet még a Tatabánya és Veszprém előzte meg, róluk előzetesen is várható volt, hogy a bajnokságért küzdenek majd - mindkettőnek lőttünk egy hármast, kár, hogy csak egyszer-egyszer. 

Visszatérve a mérlegre: amúgy a Komárom ellen lett nullás (két iksz), és a Gyirmót kettő ellen mínuszos (egy iksz, egy vereség), a maradék 13 csapat elleni összevetésben jobb volt idén a Kerületke. A csapat a 8. helyén rosszabb helyen nem állt, az is a bajnokság elején, veretlenül, de túl sok döntetlennel jött össze, a harmincból 26 fordulót a top 4-ben töltött a Kerület, a hatodik forduló óta a negyedik helyezés volt a legrosszabb pozíció a tabellán. 

Az idei szezont 2,03-as pontátlaggal zártuk, tavaly 1,78 jött össze, innen nézve erős a javulás, ha sikerül a következő szezonra egy újabb 0,25-ös növekedést produkálni, akkor vélhetően a bajnoki cím is meglesz, az ugyanis 68 pont lenne. Apropó 68 pont: tavaly ennyi sikerült, csak nem 30, hanem 38 meccsen. Mondom én, hogy az előrelépés megkérdőjelezhetetlen, noha a tabellán ez csak egy helyezést jelent.

Ha nem is így kibontva, de érzetre szerintem mindenkinek megvoltak a fentiek már a Kelen elleni meccs előtt is, alapvetően bulizásra készültünk, olyan is lett a hangulat. Nagyon szép létszám jött össze vendégben, a szokásos brigád mellett többen jöttek Kanizsáról, és az Ultras Klan is öt fővel és egy drapival képviseltette magát a régi időkből. Ennek megfelelően az év egyik legjobb szurkolását toltuk, talán csak a Kalap utcába való hazatérés volt jobb: idegenben általában jobban megy a szurkolás, mint otthon, csak kevesen vagyunk, most viszont a szurkolói létszám hozta a hazai szintet.

A csapat is ünnepléshez méltón kezdett, Kapor már a hatodik percben betalált. Később azért akadtak hazai lehetőségek is, de sokkal nagyobb problémát okozott azoknál Barczi sérülése a 40. perc körül - a házi gólkirályt le is kellett cserélni, a pacsizásra ki tudott jönni, de a felkészülést biztosan késve fogja megkezdeni. Amíg Barczit ápolni kellett, addig emberhátrányban is megduplázta a csapat az előnyét Zámbó találatával.

Sajnos a 47. percben, az első játékrész utolsó mozzanataként az Óbudán is megforduló, csak azóta tekintélyes szakállt növesztő Remili értékesített egy tizenegyest, így 2–1-es vendégvezetéssel vonultak szünetre a csapatok.

Az új lelátót még nem is láttam készen. Egész pofás, elég ide.

A Kelen-pályán amúgy nem kérnek jegyet, a belépés ingyenes, cserébe a büfé csak az utcáról közelíthető meg. A büfé, ami amúgy egy étterem. Mondjuk így legalább jobb söröket is tartanak, bár csapon csak Kronenbourg és Carlsberg van, de dobozosan például Krušovice is akadt a kínálatban. Én biciklizés után beértem a francia sörrel, inkább az, mint a szerb Carlsberg, meg ez az üdítőre hajazó íz most jól is esett. A második félidőben azért Krušóra váltottam.

A második játékrészben több sansza is volt egyenlíteni a Kelennek, szerencsére ezekkel nem tudott élni a kiesést éppen elkerülő csapat, a Kerület pedig inkább lehozta a meccset pár helyzetecskével. A legizgalmasabb esemény egyértelműen a 90. perc előtti pirózás volt, látványra így ez volt a legjobb szereplése a Kerület-tábornak a szezonban, hangulat, szurkolásra pedig második helyre tenném a márciusi Komárom elleni meccs mögé - igaz, Dorogon nem voltam ott, állítólag az se volt rossz!

Egészen majálisra hajazó hangulatban ért véget a meccs, tényleg azt lehet mondani, hogy érem nélkül is szépre sikerült a szezon. A keretben valamennyi változás biztosan lesz, de hogy mekkora? Nekem erről fogalmam sincs sajnos, csak remélni tudom, hogy a mag és a stáb is marad, ők kiegészítve egy-két ütősebb igazolással elegendőek lesznek a feljutáshoz.

A szezon végén kicsit kívülállóként még az osztályozók visznek egy kis színt a mindennapokba, valamelyikről igyekszem hozni egy posztot. Aztán jön az Eb, amit most otthonról fogok nézni, júliusban pedig jöhet a találgatás: melyik csoportba kerülünk? Kit kapunk a kupában az első fordulóban? Ki jön, ki megy?

Végezetül hadd büszkélkedjek el vele, hogy sikerült 87 százalékos szezont hoznom, azaz a Kerület 33 tétmeccséből 29-en kint voltam. Jó, igazából ez 28,5, egy első félidő kimaradt, de ezért kerekítettem lefelé 87-re a 87,87-et. Hazai pályán az összes meccs megvolt, ez egyéni rekord, a százalékos arány viszont nem, ezt hoztam az NB II-ben is.