Kapusgóllal rajtolt a jövő évi Magyar Kupa selejtezője

A hétvégén eggyel növeltem a Balaton környékén meglátogatott pályáim számát, a megyei kupa első fordulójára látogattam ki Balatonakalira.

Nem egyszerű feladat nyáron groundhopperkedni, főleg nem a legalsóbb osztályokban: teljesen bevett dolog, hogy elhalasztanak meccseket, felteszem nyaralások miatt, mert egyszerűen nincs meg a létszám. Így aztán az én tervezett programom is átalakult a hétvégén: eredetileg a Dél-Balaton FC meccsét akartam megnézni Balatonszemesen, ahol a pálya egy szabadstrand és a vasútállomás között, a Balaton tőszomszédságában található, de sajnos a meccset elhalasztották. Balatonkeneséről biciklivel elérhető új pályát akartam a hétvégére, a déli part helyett végül északra mentem: ezen a hétvégén rajtolt a Veszprém megyei kupa, a Balatonakali otthon játszott a Tótvázsonnyal. Érdekes belegondolni, hogy ez a forduló már a jövő évi Magyar Kupa selejtezője is egyben, miközben az idei kiírásból is csak egy kör ment le, a profik még be sem kapcsolódtak.

Balatonakali futballpályáját is néztem már vágyakozva a 71-es útról, bár a szemesivel ellentétben innen nem látszik a víz, azért egy jó kis grund ez is, jó programnak ígérkezett ott egy meccs. A 17:30-as kezdés azt jelentette, hogy kényelmesen volt időm odatekerni, hazafelé viszont a vonat tűnt csak vállalhatónak. Kis extrát is vittem a dologba: nem a balatoni körön mentem végig, Balatonfüred zsúfolt központját a domboldalon kerültem el már Arácstól, majd Balatonszőlős-Pécsely-Vászoly-Dörgicse útvonalon értem el Akaliba, az utolsó 7 kilométeren csak lefelé gurulva. Végül fél hathoz képest kicsit késtem, de a meccs kezdése is csúszott, mondhatjuk, hogy megvártak. 

Focipálya Vászoly határában - még a magyarfutball.hu-n sem találtam meg, mióta nincs itt csapat.

Két megyei harmadosztályú csapat találkozott egymással a kupában: Balatonakaliban 1969 óta megszakítás nélkül létezik futballklub, a csapat a legtöbbször a legalsóbb szinten szerepelt - ahogy ma is -, de a csúcs a negyedosztály volt, ami akkor a Veszprémi járás I. osztályát jelentette. Amióta a jelenlegi csoportok léteznek a Veszprém megyei bajnokságban, azóta a déli csoportba kap beosztást az Akali, két éve bronzérmet is nyert itt. A Tótvázsony most a megye III. keleti csoportjában szerepel, igaz, tavaly meg is nyerte ezt a bajnokságot, de a feljutást nem vállalta. 2020-ig egyébként a megyei másodosztályban találtuk a klubot hosszú éveken át. Tótvázsonyban a 70-es évek óta működik megszakítás nélkül a  klub.

Mindkét említett csoportban az augusztus 24-ei hétvégén rajtol a bajnokság, így a két klub most játszott először tétmeccset a szezonban. Esélylatolgatásba nem mentem bele, és egyik klubnak sem szurkoltam, úgy álltam ehhez a meccshez, hogy szórakozzak minél jobban és ne legyen döntetlen, a vonat miatt a hosszabbítás nem, a büntetőrúgás (a helyiek sem tudták, mi jönne a döntetlen után) neccesen fért volna bele.

Még eredményjelző is van!

Büfé nincs, de a pálya szomszédságában van egy bolt, ahol tudtam vásárolni sört a meccsre, sőt, kút is van, így az 51 kilométer tekerés végén előbb vízzel frissítettem (nyilván közben is korábban). A pálya a 71-es út mellett fekszik, mögötte már a Balaton-felvidék kezdődik, előtte ott a Balaton, de azt nem látni a fáktól és a házaktól - két templomtornyot viszont igen.

Mondanám, hogy ingyenes a belépés, hiszen egy bekötőút is elvezet a pálya közvetlen közelében, de a korlátot támasztó és padon ülő emberektől a második félidőben kértek jegyet - kemény 300 forint, örömmel fizettem ki, kérésemre még tényleges, fizikai jegyet is kaptam az amúgy nem túl erélyes jegyszedőtől ("ha nincs készpénz, az se baj, akkor így jártunk, kevesebbet iszunk").

Ebből a szabadrúgásból született az első gól.

Mint említettem, nem tudtam, ki az esélyesebb, de a hazaiak kezdtek aktívabban, egyszer a felső lécet is eltalálta az Akali. A 17. percben viszont a Tótvázsony szerzett vezetést egy kiválóan elvégzett szabadrúgásból, ezt követően pedig veszélyesebb is maradt a vendégcsapat. A szünetig több gól nem esett, de mindkét csapat még egyszer-egyszer eltalálta a kapufát.

Két busszal is tudom szemléltetni a 71-es út közelségét.

Békés hangulatban, pár tucat néző előtt zajlott a meccs, a kedvenc beszólásomat az ivószünetben hallottam: "spori, te ne igyál, te nem érdemled meg!", de semmi olyan nem hangzott el, ami miatt sokan imádják a megyei meccsek körítését. Egyébként a korlát tényleg talán egy-két méterre van az oldalvonaltól (a kapuk mögött kicsit nagyobb a tér), így szinte részesei lehetnek a nézők a játéknak, a játékosok közötti kommunikáció egészen szórakoztatóan hallható - és kétszer is visszarúghattam a labdát. A játékosoknak egyszer a szomszédba, egyszer a 71-es útra is sikerült kirúgniuk a labdát. Amúgy a pálya fekvése és körbeépítése miatt valóságos csoda, hogy nem egy lakópark-falanszter van már a grund helyén, remélem soha nem is lesz.

A második játékrész kicsit álmosan indult, de annál izgalmasabbra sikerült a második fele! A Balatonakali a 66. percben egyenlített ki, itt felsejlett a ráadás réme, ekkor csíptem el a helyiek közötti beszélgetéseket arról, hogy tulajdonképpen senki sem tudja, mi történne, ha iksz marad a végére. A gól feldobta a hazai csapatot, több nagy helyzetet is kidolgozott az Akali, de ezek rendre kimaradtak, néha meglepően durván mellé-fölé szálltak a lövések. Jó, hát megyehárom, oké, de így is okozott felhördülést néhány megoldás.

A 80. percben egy ajtó-ablak ziccerig kijátszott támadás végén ismét a Tótvázsony vezetett, a vendégek jobbszélsőjének sajátos gólöröme volt: "végre sikerült kitenni a szélre azt a kibaszott labdát" -jegyezte meg, mielőtt az egyébként tényleg jó passza után gól született. Támadásban maradt a vendégcsapat, több hasonló ziccer kimaradt, de a 86. percben jogos büntetőt kapott az együttes. Ezt a kapus (!) végezte el, pontosan, 1–3. Nem is tudom, láttam-e élőben kapusgólt korábban. Amúgy biztos, de nem mostanában.

A kapus végzi el a tizenegyest, imádom!

Az utolsó szó a Balatonakalié volt, a 89. percben sikerült szépíteni, de az egyenlítésre sem idő, sem esély nem volt már. 2–3 lett a vége, a Tótvázsony jutott tovább, de még nagyon vagyunk messze attól, hogy a Magyar Kupáig eljusson bárki - az idei kiírás is alig kezdődött el az MK-ban.

Természetesen késett a vonatom, ezért úgy döntöttem, nem Akalin szállok rá fel, eltekertem még Fövenyesre. Kicsit meglepett, hogy így a nyári szezon csúcsán az északi parton Bz-vel utazhattam Balatonfüredig, de egy jött szemből is, azaz úgy látszik, a MÁV olyan jól áll dízelvonatokból, hogy a Balatonnál is Bz-ket járat Tapolca és Füred között - nyilván a Kék Hullám expresszre kellenek a Csörgők. Balatonfüredtől Keneséig már villamosított a pálya, ott ehhez képest űrtechnológiájú vonatok közlekednek.

Bónusz a túra végére.

Hiába mentem vasárnap helyett szombaton balatoni meccsre, ezúttal saját döntésből (jó, nyilván mindig saját döntés, de külföldi utakat ezért nem mondok le, ahogy sátoros családi ünnepet sem, ha nem tudom azt megfelelő napra szerveztetni) kihagytam a Kerület meccsét, nem mentem fel a vasárnapi kánikulában Keneséről Óbudára, hogy aztán jöhessek is vissza. Furcsa volt, de mégiscsak az ilyen alkalmak mentenek meg a teljes megszállottságtól, jobb ez így. Azt azért ideírom a poszt végére, hogy az első pontját megszerezte a Kerület, 1–1 lett a meccs a Veszprém ellen, de a győzelem még várat magára.