Pesti focipályák - I. rész

A magyar foci koronavírus okozta kényszerszünete csak nyúlik és nyúlik, friss meccsbeszámolók egy darabig még biztosan nem lesznek. A fővárosi pályákat bemutató cikksorozatom viszont folytatódik, a negyedik részre el is értünk Pestre, a budapesti focicsapatok (és stadionok) oroszlánrészét adó területre.

Ezúttal is északról kezdek, ebben a posztba Újpest, Angyalföld és Rákospalota mellé Zugló egy része fért be. Nagyjából a Hungária körút-Thököly út-Csömöri út által határolt részről van szó, ami a térképet nézegetve tulajdonképpen egy kis kiszögelés Angyalföld és Rákospalota között, hiszen ha húzunk egy vonalat a Nyugati (a XIII. kerület déli határa) és Újpalota között, akkor ez a kis háromszög esik attól északra, Zugló többi része pedig délebbre.

Pest esetében egyébként nehéz volt a felosztás, végül a belvárosi pályák szinte teljes eltűnése miatt elégnek láttam három részt, ebből az északi és a déli rész nagyjából evidens (még Zugló szétválasztásával is), a középső már önkényesebbre sikerült, de annak tárgyalásával várjunk a következő posztig, jöjjön tehát észak!

A leghíresebb újpesti stadion, a leghíresebb magyar bajnoki párosításon 2015-ben

Újpest tele van focipályákkal, bár ezt a városrészt sem kerülte el a sporttelepek megszűnése, beépítése. A kerület legészakabbi focipályája a Honvédség kikötőjének műfüves pályája, ezen ugyan nem játszik egyetlen bajnokságban szereplő csapat sem, de mivel az egykori Flottila-pályától pár száz méterre fekszik, egy említést megérdemelt.

Innen a Váci út mentén délre haladva néhány kilométer után elérjük a Fóti utat, ahol a Bánka Kristóf Sportközpont található. A tragikus sorsú újpesti focistáról elnevezett létesítmény korábbi neve Cérna-pálya vagy Cérnagyári pálya, amit az Újpesti Cérna mellett a 22. Volán SC is használt, ma pedig a Babylon FCE játszik itt hazai környezetben a hetedosztályban, míg a sporttelep műfüves pályája az Issimo SE-nek ad otthont.

Alig pár száz méterrel délebben már a Fővárosi Vízművek SK sporttelepén találjuk magunkat. A Vízművek centerpályája alig fekszik északabbra a Szusza Ferenc Stadiontól, sőt, a Fóti út másik végén a Chinoin-sporttelep, avagy a Tábor utcai sporttelep vagy Tungsram-pálya is körülbelül ebben a vonalban helyezkedik el.

A Vízművek-pálya

Elsőnek jöjjön tehát a Vízművek pályája. A székezett lelátóval rendelkező pálya szépen megbújik a Duna és a Váci út között, a fák alatt. Aki nem tudja, mit keressen, talán észre sem veszi a Váci úton haladva, pedig egy komolyabb sporttelepről van szó, bár itt is jól látszik, hogy nem ma éli fénykorát a terület. Az öltözők és a büfé épülete a nyári táborokra emlékeztet, az pedig külön nagy előny ezen a szinten, hogy földlelátóról szemlélhetjük a mérkőzések történéseit.

A Vízművek évek óta a negyedosztályban szerepel, az utóbbi években ráadásul ultrák is járnak a meccseikre. Nekem persze sikerült úgy kimennem oda még 2017-ben, hogy nem volt szervezett szurkolás, sőt, nagyjából néző sem, ráadásul az akkor a megszűnés szélén álló FFC-t sem sikerült megverniük a hazaiaknak.

A pályát az ötvenes években a Vasas Izzó is használta, de a csapat az NB I-ben nem itt lépett pályára, így "csak" a másodosztályig vitte ez a sporttelep.

Ha elhagyjuk a Vízművek-pályát, csak át kell mennünk a Váci úton, majd az innen induló Megyeri úton néhány lépésnyire a Szusza Ferenc Stadiont találjuk.

Magyarország leghosszabb ideje elsőosztályú és legrégebb óta megszakítás nélkül működő futballcsapatának, az Újpest FC-nek otthona hányattatott sorsú stadion. A mai Szusza Ferenc Stadion papíron ugyan egy még fiatal létesítmény (2001-ben adták át), azonban a főlelátók alapjai az 1922-ben épült régi Megyeri úti stadion lelátói, amit nem bontottak el teljesen. Szigorúan véve csak egy átépítés történt 2001-ben, ráadásul azóta is többször kellett toldozni-foltozni a létesítményt, mára pedig odajutottunk, hogy így is, úgy is ez az NB I. legrégebbi stadionja.

Ez persze nem csoda, hiszen az Újpest az egyetlen piaci alapokon működő csapat az első osztályban, így törvényszerű, hogy az ő otthonuk a legszakadtabb (a Kaposvár félig-meddig mindkét kitételben kivétel, de a 2010-es években, az új viszonyok kialakulása óta egyetlen fellángolás számukra csak a mostani idény az NB I-ben).

Itt még a déli oldalon volt a hazai tábor helye, és még a címer is a régi volt...

A Szusza Ferenc Stadion nagyon kedves hely számomra, itt voltam először igazi meccsen, a gimnáziumi, majd egyetemi éveim alatt pedig rendszeresen jártam ki ide, bár bőven nem minden hazai találkozón voltam kint, de egyetlen szezon sem maradt ki 2008 óta. Sok szép és kevésbé szép élményt éltem itt át, ám miközben az NB I-be egyre jobban beleszólt a politika, és egyre kilúgozottabbá vált a szigorú szabályokkal és politikai okokból létrehozott, feltőkésített műanyagcsapatokkal, valamint a politika által kiválasztott két bajnokesélyessel, addig egyre jobban megszerettem az alsóbb osztályok világát. Lokálpatriótaként így 2013-tól kezdve szépen átszoktam a III. kerületi TVE meccseire, bár minden bajnoki kiírásban legalább egyszer Újpestre is átmegyek, ám az utóbbi három-négy évben tényleg egy-egy látogatásra silányult a korábbi havi-kéthavi rendszerességű program. Az NB I. már nem az, amibe beleszerettem kisgyerekként, az alsóbb osztályokban viszont megtaláltam azt, ami miatt továbbra is rajongani tudok a magyar fodballért.

Ha a Szuszából az északi oldalon megyünk ki, hamar a Fóti útra jutunk, amin végighaladva Rákospalota felé egy kellemesebb séta után északra fordulva a Tábor utcánál találjuk magunkat. Itt egymás szomszédságában három sporttelep összesen nyolc (?) pályája található.

Sajnos itt nem jártam még, pedig itt van egymás mellett a Chinoin Sport és szabadidőközpont, a Tungsram-pálya, a Duna Cipő-pálya és az UTE Atlétikai Stadion. Előbbi pályán az Újpest II, a Duna Cipőn pedig a Duna SK játssza hazai meccseit, a másik két sporttelepen jelenleg nincs bajnokságban szereplő klub. Van itt műfüves és természetes füves pálya, mobillelátók és sima, csak korlátokkal körbevett focipálya is, szóval látnivaló akad bőven.

Az újpesti pályák sora ezzel sem ért véget, a Fóti úttól délre, közel a Szuszához és a Tábor utcához található a Blaha Lujza utcai sporttelep, avagy az Újpesti Haladás pályája. Tipikus Blasz-pálya, sajnos ez is kimaradt eddig.

A negyedik kerületben nincs több említést érdemlő focipálya, a Fóti úttól érdemben délre már Angyalföldön találunk pályákat, azonban előbb Rákospalota következik.

A REAC-pálya ultrákkal.

 A XV. kerületben négy pálya működik jelenleg, ezek közül a legészakabbi a csak edzőpályaként funkcionáló Szántóföld utcai sporttelep, melynek műfüves pályáján viszont voltam egy REAC–ESMTK felkészülési meccsen. Érdekesség, hogy a rákospalotaiak edzője akkor az Mátyus János volt, aki később a klub sportigazgatója lett, az utolsó mérkőzésén pedig szintén jelen voltam, amikor a REAC elbukta a feljutást a BLSZ I-ből 2019-ben. A Szántóföld utcai sporttelep annyiban érdekesebb egy modern, műfüves edzőközpontnál, hogy nyári táborokra emlékeztető, gyerekkoromat idéző barakkokkal van tele.

Csodálatos miliő

Ennél délebbre, a Széchenyi téren áll a Budai II László Stadion, a REAC otthona. Korábban a Volán SC hazai pályája volt ez, akkor is, és a 2000-es években is NB I-es mérkőzéseket rendeztek itt, ma a negyedosztályban játszik itt a REAC. Klasszikus, a 90-es éveket idéző létesítmény ez, nagy kedvencem a klubház, de az eredményjelző is megérdemli a kiemelést. Emellett a büfé volt még erőssége a helynek, ez azonban sajnos az idei év elején bezárt.

A stadionban szinte megállt az idő a 2000-es évek végén, számos felirat és tárgy emlékeztet az akkori NB I-re, például a Borsodi liga logója egy, a napfénytől kifakult molinón. Az építmények állapota hűen tükrözi a REAC vesszőfutását.

Számomra igazi klasszikus ez a pálya, nem annyira tökéletes nosztalgiát hoz, mint az előző részben említett csepeli Béke téri stadion (vagy a hamarosan sorra kerülő régi Fáy utca), de egy, a magyar bajnokság szempontjából -a bundázásokkal együtt is- szebb korszakot idéz fel bennem.

A kerületben még két, Újpalota közelében található pálya van: a Bánkút utcai Barátság Sporttelep, ami a Testvériség otthona, és a Pestújhely-pálya a kerület déli részén. Utóbbihoz térképre van szükségem, hogy egyáltalán megtaláljam, előbbi mellett elmentem már a "piros 96-os" busszal, de meccsen soha nem voltam ott.

Egy kis ugrással visszatérve a Dunához, következik Angyalföld. A XIII. kerület legészakabbi létesítménye a Láng SK Sporttelep, mai nevén Angyalföldi Sport- és Szabadidőközpont a Rozsnay utcában. Itt csak floorballozni voltam, focimeccsen viszont nem, pedig az újjáalakult BAK mellett a Respect és a Hunreal FC is itt játssza hazai mérkőzéseit. Nem egy régi pálya, de se lelátó, se eredményjelző, se hangulat - semmi extra.

Nem úgy az innen pár száz méterre található Illovszky Rudolf Stadion, Budapest legújabb stadionja! A Vasas új létesítményét 2018-ban adták át, a stadion mellett a Mészöly Kálmán Pálya is több kisebb csapatnak ad otthont. Az új stadionról nehéz mit írni: szép, kompakt, a mostanság épült stadionoktól eltérően nem is túlméretezett, de igazából nem túl izgalmas. Érdekesség, hogy Vasas-meccsen még nem is jártam ott, viszont a Honvéd és az Újpest pályaválasztása mellett már igen, előbbi esetben ráadásul nemzetközi mérkőzésen, azzal avattam fel az új stadiont.

Honvéd-Zalgiris az új Vasas-pálya első tétmeccsén

A régi Fáy utcai stadion már sokkal inkább izgalmas volt, igazi múltidézés volt az a rozoga létesítmény: megesett velem például az is, hogy azért nem tudtam tudósítani egy mérkőzésről, mert a sajtóban nem volt áram, de az is előfordult, hogy internetet sem sikerült biztosítani. Ennek ellenére szerettem odajárni, utánozhatatlan hangulata volt az egész helynek, hiába nem szimpatizáltam a Vasast körülvevő közeggel, tetszett. Ugyanígy a Vasast nem szeretem a múltja miatt, de utálni sem tudom, és inkább pozitív, mint negatív az összképem róluk. Talán azért, mert gyerekkoromban (90-es évek vége, 2000-es évek eleje) tele voltak egyéniségekkel, az akkori Vasas tökéletes példa volt az emberarcú magyar focira. Ez a mostani csapat a mostani stadionnal számomra semmilyen.

Angyalföldnek még mindig ezen a részén, de már a Duna mellett, a Népfürdő utcában két focipályát is találni: az Árpád hídtól északra az FCSM sporttelepe, az úgynevezett Csatorna-pálya fekszik, míg délre az ELMŰ sporttelepe áll. Nekem az utóbbi az érdekesebb, bár egyiken sem voltam meccsen. Az Elektromos-pálya melletti épületben volt az érettségi bankettem, így emlékezetes helyszín, ráadásul egy közeli panelházban lakó ismerősömtől rá is látni a pályára, így fényképem van róla.

Az Elektromos-pálya

A kerülethez tartozik még a Margitsziget a MAC Stadionnal, aminek hivatalos neve Iharos Sándor Margitszigeti Atlétikai Centrum. Itt játssza hazai meccseit a Margitszigeti FC, ám ilyen alkalommal nem voltam ott, ottjártamkor pedig sajnos nem fotóztam.

Elsőre azt gondolná az ember, hogy a Tatai úti sporttelepek is Angyalföldhöz tartoznak, de nem! A XIII. és a XIV. kerület határa nem a Nyugatiból Vác felé tartó vasútvonal, ahogy azt elsőre talán mindenki hinné, hanem a Tatai út. A páros oldal Angyalföld, a páratlan Zugló. Mivel mindkét pálya a páratlan oldalon van, így ezek már Zuglóhoz tartoznak, egyben jól mutatják azt is, miért vettem bele ebbe a posztba a XIV. kerület egy részét is.

A Tatai út északabbra fekvő sporttelepét ma egyetlen klub sem használja, egy romos állapotban lévő pályáról van szó, ami korábban a Budapesti MÁV Előre otthona volt. Délebbre a BVSC edzőpályájaként funkcionáló sporttelep található, légvonalban a Szőnyi úti stadion mellett, csak a vasút túloldalán. Bajnokit itt sem rendeznek manapság.

2012-es kép a Szőnyi útról, kapuban egy akkori egyetemi csoporttársam... :)

Ezzel el is érkeztünk Zugló északnyugati részének legérdekesebb pályájához, a Szőnyi úthoz. A BVSC stadionja nem a legszebb napjait éli, bár az utóbbi években valamelyest rendbe kapták. Ez is a 90-es éveket idéző stadion, ami önmagában is érdekes, de a romos székház még izgalmasabbá teszi a területet. A Szőnyi úttól a centerpályáig kész útvesztő eljutni, ha az ember nem figyel oda, de útközben legalább van mit nézegetni.

Ez a rész azóta átalakult.

Az 1990-es években NB I-es BVSC (ott ezüstérmet is nyert a csapat), melyben többek között Bognár György és Dárdai Pál is megfordult, 2004-ben megszűnt, a labda csak 2012-ben indult újra útjára a Szőnyi úti stadionban. Két év alatt két osztályt ment fel a klub, majd kis megtorpanás után tavaly a BLSZ I-be jutott, amit most vezet. Az újjászervezés után a heted- és a hatodosztályban is voltam kint egy-két meccsen, a stadion bájához sokat hozzáadott az a közeg. Igaz, az a romosabb állapotban lévő létesítményen is látszott, hogy nem erre a szintre való.

Az utolsó NB I-es meccseket egyébként a Tatabánya játszotta itt 2008 tavaszán, amikor albérletbe kényszerült a Bányász. Nem jó ómen a Szőnyi út, hiszen a Tatabánya azóta nem, hogy az NB I. közelében sem volt, de meg is szűnt, majd újjászerveződött.

Nagy kérdés, hogy a járvány miatt mi lesz a negyedosztály sorsa, az mindenesetre kijelenthető, hogy közel van ahhoz Zugló, hogy újra NB-s bajnokságban szerepeljen egy csapata.

A kerület többi pályája a következő részben kerül sorra, amikor Kelet-Pest, valamint a Hungária körút környéki stadionok lesznek terítéken.