Ide nekünk az NB II-t!

Szakítva a blog hagyományaival, ezúttal már-már szurkolói blogra való bejegyzés következik, de egy olyan meccsen vagyunk túl, ami után ez igenis jár. A Magyar Kupa egyébként is a klubfutball ünnepe Magyarországon, és főleg az Óbudán az elmúlt években, hiszen szokássá vált, hogy a III. kerületi TVE másodosztályú csapatokat búcsúztat. Ám amíg a Nyíregyháza tavaly kiejtésére az ellenfél vélhető edzőbuktatása, míg a Vasas elleni óriási diadalra az időjárás vethet némi árnyékot, addig a mai siker ennél több. A Kerület a Szeged-GA ellen egy igazi NB II-es meccset játszott, nem szerencsével és nem az ellenfél motiválatlansága miatt győzött, hanem azért, mert 90 percben jobb volt, mint másodosztályú ellenfele. Ez egy biztató jel arra nézve, hogy nagyon komoly átalakítások nélkül, kisebb erősítéssel is megállhatja a helyét a Kerület az NB II-ben.

Visszatérve a Magyar Kupára, a főtábla második fordulójában a Kerület a Szeged-GA együttesét fogadta a legjobb 32 közé jutásért. Nagyon hosszúra nyúlna ez a poszt, ha a szegedi labdarúgás szövevényes múltját próbálnám meg felgöngyölíteni, maradjunk annyiban, hogy a mostani NB II-es klub magát a Szegedi AK jogutódjának tekinti, de volt már a SZEOL, a Tisza Volán, a SZEAC és a Szeged LC is az egykori Szegedi AK jogutódja, azaz a szegedi kék-fekete klub. Érdekesség, hogy a szegedi foci 2005-ös (sokadik) összeomlása után a Tisza Volán képviselte hivatalosan a SZAK örökségét, ám közben megalapították a szintén kék-fekete FK 1899 Szegedet (1899 a Szegedi AK alapítási dátuma), ami azóta szerepel a megyei osztályokban. S ha ez nem lenne elég, a 2010-es években az NB II-ben és az NB III-ban is előfordult, hogy a SZEOL és a Szeged-GA egy osztályban szerepelt, ugyanazokkal a klubszínekkel. Hogy mennyire nem volt egyértelmű a helyzet, azt az is mutatja, hogy a szegedi ultrák sem mindig a mostani NB II-es klub meccseire jártak...

A Szeged-GA 2011-ben alakult meg (sokáig Szeged 2011 volt a klub neve) a Kistelek, a Kiskundorozsma és a Makó összeolvadásából, éppen ezért "makói Szegednek" is szokás nevezni, majd később "gyulai Szeged" ragadvány neve is lett a klubnak, hiszen Gyulán, a Grosics Akadémia pályáján játszották hazai meccseiket, miközben a SZEOL például Szegeden játszott. Szóval nem volt mindig egyértelmű, ki is az igazi szegedi csapat, ám végül az erős politikai hátszél mindent eldöntött: megépült a Szent Gellért Fórum, így végül a Szeged-GA mögé a politika mellett a szurkolók is beálltak, mára egyértelműen ez a klub "a" Szeged.

A hosszúra nyúló bevezető után végre rátérve a szerdai meccsre, a 12:30-as kezdés ellenére közel telt ház jött össze Óbudán, háromszor annyian voltunk, mint a vasárnapi találkozón. Nem tudom, hogy a rossz időjárás, a háromnapos hétvége, vagy a hét közben felcserélt pályaválasztói jog okozta-e a vasárnapi érdektelenséget, mindenesetre jó volt újra tele látni a lelátót. Érkeztek szurkolók Szegedről is, sajnos nem láttam, mennyien, de a hangjuk többször elhallatszott a lelátó túlsó vége mellé, ilyenkor mindig hangos szurkolásba kezdtünk, hogy hallatszódjon, ki van otthon.

Ebből végül nem született gól.

Az első félidő remek játékot hozott, jól kezdett a Kerület, ez a 21. percben hozta meg a gyümölcsét, Kokenszky közelről talált a kapuba, 1–0. Nem sokat kellett várni a Szeged egyenlítő találatára, pár perccel később Gajdos egy lecsorgót lőtt el laposan, Steernek esélye sem volt leérni, 1–1. A folytatásban itt is, ott is adódtak lehetőség, kicsit talán veszélyesebb volt a Szeged, Steer Bence egyszer csodaszépen, nagy bravúrral védett egy jól eltalált távoli lövést.

Jó iramú játékot hozott az első játékrész, különösebb panasz a játékvezetésre sem lehetett, a szurkolás is jól hangzott - mindkét oldalon. Kupameccs volt ez a javából, mellé még az időjárás is tökéletes volt, az ember szinte el is feledte, hogy amúgy egy munkanap kellős közepén vagyunk, és a nézők egy jó része szabadságot vett ki ezért.

Szerencsére a második félidőben sem esett vissza a színvonal, ráadásul már az 52. percben betalált Remili, egy jó indítást követően gyönyörű cselt csinált, ez eddig minden meccsen megvolt, de most végre jó megoldást választott, és jól is találta el a labdát, a rövid sarokba lőtt, 2–1.

Jó ezt látni.

Innen kicsit paprikásabb lett a meccs hangulata, durvaságok nem voltak, de kisebb-nagyobb összeszólalkozások igen. Az egyik ilyennél a volt NB I-es Miroslav Grumic kapta az ívet a lelátóról, de rutinosan tűrte. Rajta kívül egyébként Takács Tamás lehetett még ismerős a Szegedből, mindketten a 71. percben hagyták el a pályát.

Izgalmas végjáték következett, egyre inkább a védekezésre helyezte a hangsúlyt a Kerület, de a csapat kontrái veszélyesebbek voltak, mint a legtöbb szegedi támadás, csak meddőfölényre volt jó a vendég gárda, arra se sokáig. A végén egy támadásból Rajczi, Kokenszky és Remili is gólt lőhetett volna, ám míg első kettő önzetlen volt, utóbbi nem találta el a kaput. A 93. percben aztán végre lefújta a meccset a spori, nagy ünneplés kezdődött, ez végre egy olyan hazai mérkőzés volt, ahol a szurkolók és a játékosok egymásra találtak. Jött a biztatás a bekapott gól után egyből, és megnyomtuk a végét is, hogy kitartsanak a srácok. Külön öröm, hogy a 93 perc zömében hangosabbak voltunk, mint a szervezettebb, és sokszor elég komoly produkcióra képes szegediek, ehhez persze hozzátartozik, hogy nem jöttek el sokan Óbudára, meg hát hazai pályán illik is hangosabbnak lenni a vendégeknél.

Folytatódott a hagyomány, zsinórban harmadszor egy NB II-es klubon át jutott a legjobb 32 közé a kupában a Kerület. Számomra majdnem ugyanilyen nagy öröm a mutatott játék, ez bizony már elég lehet az NB II-re is. A folytatásban bízok benne, hogy sikerül megőrizni a magabiztos előnyt a nyugati csoport élén, ehhez nagy lépés lehet vasárnap a Mosonmagyaróvár elleni meccs, hiszen jelenleg a mosoniak a másodikak. Szeretnék egy olyan magabiztos óbudai bajnoki címet, mint amilyen simán az Ajka bajnok lett 2019 tavaszán, és szeretnék olyan NB II-es szezont utána, mint amilyet az Ajka produkált akár a járvány miatt félbeszakadt idényben, akár most. Ha nekik megy ez, miért ne mehetne a Kerületnek? Azért mégsem egy Kaposvárról vagy Győri ETO-ról van szó, hogy a korábbi két bajnokot említsem a csoportból...

A kupáról még annyit, hogy a Kerületke volt az egyetlen csapat, aki magasabban jegyzett ellenfelet ejtett ki, sőt, az előző körben is csak a Zsámbék volt erre képes, szóval nem kis eredmény ez. Várom a sorsolást, és várom a tavaszt is, aztán a következő szezonban 21 év után ide nekünk a másodosztályt Óbudára!