Az elmúlt hétvégén a két héttel ezelőttihez hasonlóan ismét a megyei bajnokságok világában merültem el, ám ezúttal csak Budakalászig mentem, ismét kerékpárral, hiszen a megyei meccsekre úgy illik érkezni, ugye. A Pest megyei I. osztályban a Budakalászi MSE a Viadukt SE-Biatorbágyot fogadta: két viszonylag ismert megyei csapat, Bajzát Péter a hazaiaknál, és szép őszi idő - mi kell még?

A Viadukt SE-Biatorbágy a megyei bajnokságban élcsapatnak számít, a tavalyi félbeszakadt kiírást például megnyerte, de az NB III-ban nem indult el. Az együttesnek nincs komoly múltja, általában hatod-hetedosztályban szerepelt, a 2000-es évekig ennél feljebb csak elvétve került, akkor is a megyei első osztály volt a csúcs. 2007-ben még a megyei harmadosztályban lett második a klub, a következő kiírásban viszont már a megye kettőt nyerte meg, 2009 óta pedig nem szerepelt a megyeegynél alacsonyabban. A 2010-es évek elején három szezont az NB III-ban is eltöltött a Biatorbágy, ott egy nyolcadik hely volt a csúcs, 2013 ősze óta pedig mindig a Pest megyei első osztályban indult a csapat, és mindannyiszor az első tízben végzett.

A klub helyzete stabilnak mondható, így nem meglepő, hogy idén is az élmezőnyben található: a Biatorbágy a forduló előtt harmadik helyen állt a tabellán, egy ponttal lemaradva a listavezető, eggyel kevesebb meccset játszott Nagykáta mögött, holtversenyben az NB III-ból tavaly kieső Dunaharasztival.

Igazán idilli hangulat.

A Budakalász nem áll ilyen fényesen, pedig a múltja dicsőbb aktuális ellenfeléénél. A Budakalászi Munkás Sportegyesület alapításától kezdve egészen az ötvenes évekig a másod-harmadosztályban szerepelt, változatos neveken, a mai név mellett voltak ők MOVE, Vöröslobogó és Textilgyári SE is. Ezt követően kilencvenes évekig az ötöd és hatodosztályban sínylődtek a kalásziak, majd néhány megyeegyes szezon után 2000-ben feljutott az NB III-ba az egyesület. 2008-ig csak egyszer szerepeltek máshol, nevezetesen a másodosztályban, a 2005/2006-os szezonban, ekkor a Cora is támogatta a klubot, majd anyagi okok miatt visszasüllyedtek a harmadosztályba, ahonnan 2008-ban estek ki. Pár év ingázás után 2013-tól egészen a mostani szezonig a megyei másodosztályban szerepelt a klub, ezek után a jelenlegi 12. hely annyira nem is rossz a negyedosztályban.

Bár egyik csapathoz sem kötődöm, miután Budakalász a tágabban vett szomszédságomban található (főleg a pálya), illetve a gimnáziumi éveim alatt több kalászi osztálytársam is volt, ezért inkább a hazaiaknak szurkoltam. Érdemes megjegyezni, hogy a Pest megyei I. osztály két "budai" együttese találkozott egymással szombaton, a a szinte tuti kieső Százhalombatta és a Csepel-szigeten található Tököl kivételével a többiek mind a Duna rossz oldalán fekszenek. A kalásziak iránti szimpátiámat egyedül az árnyékolhatja be, hogy az együttes a honlapja szerint a felcsúti Puskás Akadémia partneregyesülete. Nyilván ezen a szinten tényleg csak az akadémisták játszatásáról lehet szó, nem pedig olyan összefonódásról, mint a Felcsút és a Csákvár vagy a Bicske között, de ettől még a felcsúti akadémia logója akkor is nagyon taszító, bár szerencsére a pályán és környékén egy asztali zászlón kívül nem találtam tőlük semmit. Van azonban ennél egy sokkal erősebb indok a Budakalász mellett, amit óbudaiként nem hagyhatok figyelmen kívül!

Ha Lengyelországban lennénk, akkor teljesen magától értetődő lenne, hogy nekem, mint III. kerületi TVE-drukkernek a Budakalásznak is szurkolnom kell. A Budakalász ősi ellensége és legnagyobb riválisa ugyanis a szomszédos Pomáz, akinek az ultrái szoros barátságban állnak a Csepel ultráival. A csepeliek viszont a pomáziak mellett az érdiekkel, és ami a legfontosabb, a dorogiakkal is barátok, amiből egyenesen következik, hogy az érdiekkel és a csepeliekkel fennálló "rivalizálás", illetve a Doroggal néhány részeges szurkoló miatt kialakult rossz viszony miatt a Kerületnek jóban kell lennie a Budakalásszal. Még szerencse, hogy alsóbb osztályokról van szó, így ez a fenti viszonyrendszer legfeljebb néhány ember előtt ismert, ráadásul a lengyel szurkolói kultúrától annyiban mindenképp eltér a magyar, hogy az ilyen viszonyrendszerek nem számítanak különösebben, tehát vélhetően nem vernek meg Pomázon egy TVE-sálban, ahogy Csepelen sem kell félnie senkinek Budakalász-mezben.

A budakalászi pálya az Omszki-tó mellett található, nem messze az Auchantól, a bejárat viszont éppen a másik oldalon, a sporttelep falu (és tó) felé eső részén van. Közvetlenül a pálya mellett hívogat ebédre-sörre a Gól Vendéglő, viszont sajnos ezen kívül a sporttelepen nincs büfé. A belépésért nem kell fizetni, becsületkassza viszont minden kapunál van. A pályát jegenyefák veszik körül, az ősznek köszönhetően látványos körítést adtak a meccshez, sőt, egy nagyobbra sikerült gyertya után a labda fenn is maradt az egyik fán.

A kép jobb oldalán található fák egyikén maradt fent a labda.

Nem indult túl izgalmasan a mérkőzés, a félidő első felében nem jegyezhettünk fel nagyobb helyzetet, annál gyakrabban hallottam reklamálni a hazaiak edzőjét. Tény, hogy több szituációban is érdekesen ítélt a játékvezető, de a leginkább kifogásolt esetet - egy tizenegyesgyanús helyzetet - nem láttam jól, mert a másik kapunál történt. Mindenesetre a szópárbaj odáig fajult, hogy a partjelző káromkodva intette rendre a hazai mestert. Időnként a játékosok is reklamáltak, ám az egyik szurkoló azzal próbálta őket nyugtatni, hogy "ne magyarázzatok neki, úgysem érti, mert hülye!".

A fent látott minilelátónál is van kisebb a kalászi pálya mellett.

Apropó szurkolók: szervezett szurkolás nem volt, de a túloldalon egy maréknyi ember lelkesen biztatta a hazaiakat, a "hajrá, Kalász!" különböző változatai mellett az "utcára nyílik a kocsma..." és a "lőj egy gólt..." helyi verziói is elhangzottak a mérkőzés során. Vendégeket nem láttam: vagy nem is jöttek, vagy nem fedték fel a klubszimpátiájukat.

A szurkolás zöme innen érkezett.

A szünethez közeledve párszor veszélyeztetett a Budakalász, de a legnagyobb lehetőség a Biatorbágy előtt adódott. Egy pontrúgás utáni kavarodásban a vendégek lövése az egyik csapattárson akadt el, emiatt lest reklamáltak a hazaiak, a partjelző szögletet mutatott, majd vissza is szólt a reklamáló játékosoknak: "hogy lett volna les, itt álltam, láttam az egészet". Bizony, olyan jól látta, hogy végül kirúgással folytatódott a játék, aminek aztán 44 perc után véget vetett a játékvezető.

Egyedi lelátó, mögötte az öltözők, azok mögött pedig a Gól Vendéglő található.

Ahogyan említettem, a büfé zárva volt, a Gólban pedig közel ezer forint volt a csapolt Pilsner, így a második félidőre inkább a közeli boltban tankoltam fel - ahogy láttam, ezzel nem voltam egyedül. Szeretem ezt az életérzést a megyei bajnokságokban, most is láttam példát arra, hogy egy zacskónyi sörrel érkeztek a meccsre, tökéletes aláfestés is volt a sörök időnként szisszenése.

Elemózsia a meccsre, ha már a kút nem üzemel.

A szünetben átfutottam a kereteket, Bajzát mellett még egy ismerőst találtam, bár ő közel sem akkora név. A tavaly még az ESMTK-t, előtte pedig a Pénzügyőrt erősítő, NB III-as rutinnal rendelkező Vanja Despotovic most a Biatorbágy játékosa, csereként állt be a szombati meccsen. Érdekesség, hogy amikor a Győri ETO utánpótlás csapatát erősítette a derék szerb középpályás, akkor a győriek első számú csapatában Bajzát Péter gólkirály volt, és Jens Lehmannt csicskította az UEFA kupában.

 Bajzát Péter Budakalász-mezben.

A második játékrészre sokkal vérmesebb Budakalász jött ki, úgy tűnik, a szünetben elhitték a kalásziak, hogy nyerhetnek. Valóban nem látszott a pályán a két csapat közötti 11 pont különbség, sőt, inkább a hazaiaknak állt a zászló. Aztán ahogyan az lenni szokott, egy elpuskázott hazai lehetőséget követően a 49. percben először lépte át a felezővonalat a Biatorbágy a szünet után, ám abból az akcióból gól is született. Amennyire a másik oldalról láttam, szerencsés körülmények között szerzett vezetést a Viadukt SE. Jellemző volt, hogy a gól előtti kihagyott helyzetnél egy bácsi megjegyezte, hogy ezek után a Kalász fog gólt kapni. Bejött neki.

Sajnos a büfé zárva volt, de azért akadt ki vigyázzon rá.

A szerencsével ezután sem állt hadilábon a Biatorbágy, egy látványos akció után kapásból lőtt kapufát a Budakalász, később pedig több olyan kavarodás is volt a 16-oson belül, amikor a hazai támadók - köztük Bajzát - centikkel maradtak le a labdáról.

Ahogy közeledtünk a lefújáshoz, egyre több kritikát kapott a játékvezető, a partjelző pedig egy ízben a pályán belülről lökdöste le a kalászi edzőt. Nekem is kezdett reálisnak tűnni, hogy nincsenek lapok a sporinál, ám a 85. percben reklamálásért kiosztott egy sárgát. Azért volt pár olyan belépő, ami megért volna egy lapot, az egyikből sérülés is lett... Jellemző volt viszont, hogy Bajzát reklamálása után a következő ellene elkövetett szabálytalanságot simán befújták, pedig az bőven határeset volt. Van még tekintélye a gólkirálynak, aki egyébként végigjátszotta a meccset, és kívülről nézve motiváltnak tűnt, nem alibizett.

Viszonylag sokáig nem használta ki a hazai publikum azt a ziccert, hogy meglehetősen köpcös alkatú bíró vezette a meccset, ám a hajrában egy szabadrúgás előtt csak bekiabálta valaki, hogy "ne a te lábaddal mérd le a kilenc métert!". Nos igen, ez mégiscsak kreatívabb volt, mint a válogatott trágárságok, amiket a partjelző kapott.

Valljuk be, tényleg köpcös volt a spori.

A 90. percben aztán csak összejött a budakalászi egyenlítés! Ismét egy pontrúgás utáni kavarodásból alakult ki helyzet, ám ezúttal sikerült bepasszírozni a labdát a kapuba. A hosszabbításban a győzelemért ment előre a BMSE, ez már nem jött össze.A Budakalász a forduló után a tizedik, míg a Biatorbágy maradt a harmadik, ráadásul az előttük álló két csapat is ikszelt, igaz, az eggyel kevesebbet játszó Vecsés feljött két pontra a Biatorbágy mögé, vesztett pontokban tehát egy helyet rontottak a vendégek.

Ebből nem született gól, de a végén egy hasonló helyzet után összejött az egyenlítés.

A körülmények és az előzetes várakozások alapján elégedett lehet az egy ponttal a Budakalász, ám valójában ebben még a győzelem is benne volt. Remekül foglalta össze a látottakat az egyik levonuló kalászi játékos, amikor pacsizáskor odavetette a szurkolóknak: "szép is lett volna, ha ma egy pontot sem szerzünk, bazmeg".