A megyeiben a zárt kapu ellenére is lehet tökéletes a meccsélmény

Régóta terveztem már, hogy kimenjek egy Bakonynána-meccsre a Veszprém megyei harmadosztályban, éppen ezért örültem annyira a kezdeti sokk után, amikor kiderült, hogy a járvány ellenére továbbra is rendezhetnek amatőr focimeccseket. Igaz, nézők nélkül, ám a megyei bajnokságokban szereplő csapatoknál, sőt, még az NB III-asok többségénél is egyszerűen képtelenség úgy zárt kapuk előtt rendezni a mérkőzéseket, hogy ne lehessen kintről látni az eseményeket. Ez persze közel sem olyan jó buli, mint egy igazi meccsélmény, de arra azért alkalmas, hogy kis segítséggel új pályákat derítsen fel az ember úgy, hogy sajtósként bemehet a sporttelep területére!

Viszonylag egyszerű, prózai oka van annak, hogy miért akartam Bakonynánán meccsre menni. A hazaiakat erősíti egy volt kollégám, jó barátom, erre a mérkőzésre is vele mentem, így bőven a kezdés előtt értem oda, volt időm körülnézni a faluban, főleg a pálya környékén.

Béke időben ezeken a padokon mind ülnek.

Bakonynána az Északi-Bakonyban (azon belül a Keleti-Bakonyban) fekszik, félig-meddig zsákfalu: Dudar felől közelíthető meg közúton, de erdészeti utakon Tés és Olaszfalu felé is el lehet jutni. Viszonylag magasan, 360 méter felett fekszik a település, melynek negyede ma is németnek vallja magát.

Szomorú hirdetmény a Bakonynána, posta nevű buszmegállóban. A szurkolók zöme viszont tartotta a kérést.

A falu futballcsapata soha nem szerepelt az ötödosztálynál feljebb, viszont ezen a szinten mérve komoly teljesítménynek mondható, hogy az ötvenes évek óta hosszabb szünet nélkül, egy-két szezonos kihagyásokkal folyamatosan működött és működik a klub.

A Bakonynána SE aktuális ellenfele a Balatonkenese volt, róluk egyszer már írtam, igaz, akkor elmaradt a meccs, amit kinéztem magamnak. A Balatonkenese szintén csak megyei szinteken játszott, ráadásul a klub többszöri újraszervezésére is sor került, ennek ellenére jelenleg a második a Veszprém megyei harmadosztály keleti csoportjában az együttes, ugyanitt a Bakonynána a negyedik. 

Az utca felől sem rossz a rálátás a pályára.

A bakonynánai pálya a falu nyugati végén található egy dombon. Akár a parkolóból, akár a sporttelepet három oldalról körülvevő dombokról jól rálátni a pályára, ettől függetlenül megtisztelve éreztem magam, hogy - természetesen az előírásoknak megfelelően mellényben - sajtósként bemehettem a sportpálya területére. Rajtam kívül jó 10-12 rendező volt még a lelátóként funkcionáló magaslaton, de a parkolóból és egyéb helyekről további nézők is kíváncsiak voltak a találkozóra. A helyiek szerint normális körülmények között a nézőszám ennek a többszöröse szokott lenni, különösen jobb időben.

Rendezők. <3

Említettem, hogy a bakonynánaiakhoz személyes ismeretség révén kötődöm, sőt, a megyei egyet megjárt védő, Horváth Tamás mellett még egy Újpest-szurkoló ismerősöm is játszott a hazaiaknál, ugyanakkor barátnőm révén a Balatonkenese is kedves csapat számomra, így csak azért húztam kicsit jobban a hazaiakhoz, mert mégiscsak lehetővé tették, hogy a nehéz körülmények ellenére élőben meccset nézzek. Szerencsére nem volt komoly összetűzés a csapatok között, nem volt durva meccs, így nem okozott gondot, hogy egyik oldalhoz sem köteleztem el magam teljes szívvel.

Sőt, a játék képe is viszonylag kiegyenlített volt, valamivel élesebbnek tűnt a Balatonkenese, kicsit veszélyesebbek voltak, ám ez az első félidőben csak két kihagyott ziccerben nyilvánult meg. Az első percekben pár hazai lehetőséget is láttunk, ám a két védelmi hiba utáni két kenesei gólhelyzet volt a legérdekesebb történés a félidőben. Hiába volt gyorsabb a védőknél a keneseiek két csatára, mindkét ordító lehetőség kimaradt, pedig mindkétszer egyedül vihette a támadó a labdát a kapusra. 

Még a kezés előtt csíptem el egy mondatot a kenesei kispadról: "nem is tudtam, hogy a válogatott ellen játszunk edzőmeccset". Valóban nem semmi ez a mez a Bakonynánánál!

Meglepően gyorsan eltelt az első félidő, megye háromhoz mérten jó volt a színvonal. A játékosok többsége ebben a két csapatban is teljesen amatőr, annyira, hogy nem is tanulta a focit, de ez így van rendjén, mégiscsak a hatodosztályról van szó. Mivel a hatodosztályban viszont jobbnak számító csapatok ezek, így persze akadt a megyei egyet megjárt játékos mindkét oldalon.

Érdekesség, hogy a helyi viszonyokat ismerők szerint a Veszprém megyei harmadosztály keleti csoportjában bárki is lesz a bajnok, nem indul majd magasabb osztályban az utánpótlásra vonatkozó követlemények miatt. Egyszerűbben - és sokkal szomorúbban - megfogalmazva: nincs elég focizni akaró gyerek ezekben a falvakban, a vasárnap látott kezdőkben viszont sok volt a helyi (vagy a szomszédos falvakban élő) játékos, kisebbségben voltak a "légiósok".

Igazítja a sorfalat a játékvezető.

A pálya mögötti dombról is egész jó a kilátás. Érdekesség, hogy a kép jobb sarka felé a pálya kicsit lejt, ezt a támadó csapatok - főleg persze a viszonyokat jól ismerő hazaiak - ki is szokták használni.

A hideg idő miatt nem bántam, hogy öt perc volt csak szünet. Autóval érkeztem Bakonynánára, nem is számítottam rá, hogy ezekben a vészterhes időkben lett volna módom sörözni a meccsen, pedig a hűtőtáskás "büfék" miatt akár ez is belefért volna. Annyira azért nem hiányzott a hideg sör a kezemből, alapvetően a meccsnézés kellékének tartom a poharat a kezemben, most a néhány fokban és a szélben elvoltam nélküle.

A második játékrészt jobban kezdte a Balatonkenese, ennek ellenére a Bakonynána előtt adódott egy óriási ziccer, ám ahogyan az első félidőben a keneseiek is tették, megint sikerült kihagyni egy olyan lehetőséget, ahol a csatárral szemben csak a kapus állt. Több helyzet volt viszont a túloldalon, néhány szép védés után a 65. percben aztán csak megszerezte a vezetést a Balatonkenese: egy szöglet után közvetlen közelről lőtt a kapuba Kuti úgy, hogy vissza is pattant hozzá a labda a kapusról, aki másodjára már nem tudott védeni.

Nem sikerült tökéletesen a vonal, viszont a mez tényleg a válogatottat idézi.

Őszintén szólva én azt hittem, ezzel eldől a meccs, de nem ez történt! Mindössze három perccel később egy - ezen a szinten - meglepően gyors és szép támadás végén Balog jobbról érkező beadása csúszott le az alapvonaltól pár méterre a játékos lábáról, így egy látványos góllal egyenlített a Bakonynána. 

A meccs utolsó negyedében kiegyenlített játék zajlott, sajnos egyre több hibával. Mindkét csapat nyerhetett volna, de valamivel jobbnak tűnt a Balatonkenese, ám amikor eldönthették volna a találkozót egy védelmi hibát követő újabb egy-az-egy-elleni szituációban, megint nem sikerült gólt szerezniük. Jellemző volt pedig, hogy még a játékosok is (beleértve a védőket!) megálltak nézni, ahogy a kenesei csatár egyedül ment a kapu felé...

A kispad tetején eredményjelző... A kép sarkában lévő házat ezen a meccsen is eltalálta egyszer a labda. Kulisszatitok, hogy a Bakonynána napos időben mindig erre a kapura támad az első félidőben, mert a lemenő Nap fénye erősen zavarja a kapust.

Maradt az 1–1, a vége felé kisebb összeszólalkozások ugyan előfordultak (kíváncsi lettem volna, hogy rendes nézőszám - és bekiabálások - esetén mennyire korbácsolódtak volna fel az indulatok), de alapvetően sportszerű meccset láttam, nem volt nyoma a megyeire olykor jellemző durvaságoknak. Az látszott a végén, hogy a hazaiak elégedettebbek a döntetlennel, kevésbé siettek, míg a balatonkeneseiek keményen megdorgálták a kapusukat, amikor egyszer húzta az időt.

A döntetlennel mindkét együttes maradt a helyén, a Balatonkenese harmadjára vesztett pontot a 13 meccs alatt, míg a Bakonynána első ízben nem nyert hazai pályán, és érdekesség, hogy mindkét csapat csak a listavezető és hibátlan Balatonalmádi II. ellen szenvedett vereséget. A keneseiek abszolút papírforma szerint hozták az őszt, a negyedik Bakonynána mellett a harmadik Felsőörs ellen ikszeltek még, a Bakonynánának azért becsúszott egy-két döntetlen gyengébb csapatok ellen is.

Ez egyben a Veszprém megyei harmadosztály keleti csoportjának a zárása is volt, tavasszal folytatódnak a küzdelmek. A koronavírus persze rányomta a bélyegét erre az alkalomra is, a tervezett közös vacsora a pörkölttel elmaradt, de ennél nagyobb csapást ne okozzon a járvány Bakonynánán.