Természetesen alapesetben nem szoktam potyázni alsóbb osztályú focicsapatok meccsén, ezeket a klubokat én szívesen támogatom a belépő árával, ahogy a bent vásárolt sör és a kinti közötti árrést sem sajnálom tőlük (azt már inkább bánom, hogy stadionokban, focipályákon csak a legritkább esetekben kapni jó sört, így ahová lehet, szívesen viszek magammal innivalót). Különleges időket élünk viszont, a koronavírus terjedését megállítani hivatott intézkedések következtében nem lehet meccsre járni. Mármint nem lehet olyan könnyen, mert azért van rá mód!

Múlt héten a megye háromban nem a klasszikus potyázást választottam, most viszont ez a megoldás maradt. S hát hol máshol a legnagyobb buli utcáról nézni a meccset, ha nem Buda egyik leggazdagabb környékén?

Meccsnézési lehetőségek járvány idején...

A Pénzügyőr SE pasaréti pályája egyike Budapest legjobb fekvésű sporttelepeinek, két oldalról is hegyek veszik körül, több fontos turistaútvonal is található a közelben. Vírusmentes időkben nem éri meg potyázni itt, mert a sporttelep része (több teniszpálya mellett) a Pénzügyőr klub nevű étterem, aminek külön söntése is van a meccsnapokra. Van egy békebeli varázsa a helynek, a múlt század több korszaka keveredik itt a szocreál épületnek, a részben úri közönségnek és a kilencvenes éveket idéző berendezésnek köszönhetően. 

Most ezeket az élvezetek nem halmozhattam, maradt helyette a dobozos sör és a kerítés mellett álldogálás a Pénzügyőr–XII. Kerület Svábhegy meccsen. Ellentmondva a poszt első mondatának, csak részben volt új a helyzet: néztem már erről a kerítésről meccset, de nem spórolási céllal, hanem azért, mert a Kerület játszott itt vendégben, így nyilván nem jött szóba a főlelátó, a vendégből viszont alig látni a pályát, ezért választottam a kerítést, de akkor például a sörért bejártam a söntésbe. Most viszont kicsit rosszabb volt a helyzet, a kerítésre nem lehetett felállni, hanem attól legalább fél méterre kellett állni.

Megy a szekus szólni, hogy ne érjen a szurkoló a kerítéshez...

Több kreatív megoldást is megfigyeltem a pálya körül, volt, aki vitt magával lócát, akadt olyan is, aki a Pasaréti út túloldalán állt fel a kerítésre. A Pasaréti út oldalán jó 15-20 ember jött össze, a Ditró utcából és az Ördög-árok felől kaputól pedig még néhány elszánt néző figyelte az eseményeket, míg pár szerencsés rokon/játékos/kiváltságos a lelátón ült. Összesen harminc néző tuti összegyűlt erre a szombat kora délutáni blaszegyes találkozóra.

Idilli kép. (Fotó: dvtk.stickers)

Kerékpárral érkeztem a meccsre, amit egy szintén biciklivel érkező haverral néztünk meg. Részben ezen okból, részben pedig a sör+hideg kombináció és a mosdó hiánya miatt ezúttal egy félidővel is beértem. Ez annyiban is jó döntésnek bizonyult, hogy a kerítés mögül csak a közelebbi kaput lehetett jól látni, a másik oldal a homályba veszett. Ugyanakkor a Pénzügyőr támadott a Ditró utcai kapu felé, így talán két pontrúgást leszámítva a játék olyan helyen zajlott, amit jól láttunk kintről.

Érdekes, de egyáltalán nem meglepő jelent volt, amikor egy autóból megkérdezték, milyen meccs van és hogy áll. Meccs idején jellemző, hogy a Pasaréti úton haladó autósok lassítanak vagy akár meg is állnak érdeklődni, így tett az arra járó biciklisek egy része is. A foci már csak ilyen, mindenkit érdekel valamennyire, akkor is, ha tagadja.

Az nem az én biciklim, az enyém természetesen nem zöld, igaz, kb a harmadát éri ennek...

Abszolút a hazai csapat volt az esélyesebb, a PSE a forduló előtt második helyen áll a BLSZ I-ben, jócskán lemaradva a Kelen mögött, vesztett pontokat tekintve pedig a Csepel is jobb a budaiaknál. A XII. Kerület Svábhegy FC a 11. helyet foglalta el a tabellán, a mögöttük állóknál kevesebbet játszva, viszonylag nyugodt távolságra a kiesőhelyektől. Míg a Pénzügyőrt már sokadjára láttam játszani (ebben a szezonban is jutott egy húsz perc egy családi ebéd után), addig ha jól emlékszem, a Svábheggyel most találkoztam először.

A XII. Kerület Svábhegy FC egy önkormányzati csapat, 1995-ben alapították (*2001-től önkormányzati tulajdonú a csapat, amit lelkes amatőrök alapítottak Márkus Tibor vezetésével, aki 2001-ig vezette az egyesületet. Érdekesség, hogy az Istenhegy FC ebből a csapatból vált ki 1997-ben.), nincs tehát komoly múltja. Csak a BLSZ-ben szerepelt eddig az együttes, figyelemreméltó viszont, hogy 2008 óta stabilan a blasz egyben tanyázik, és ebben az időszakban sokáig a Hegyvidék SE nevet viselte a klub, én is így ismertem őket, de 2018 óta ismét Svábhegy a hivatalos név. A Pénzügyőr múltja ennél veretesebb, az 1950-ben alapított klub történelmének első felében a másodosztályban is gyakran megfordult, sőt, 1994-ben is NB II-es volt még. Kisebb megszakításokkal a kilencvenes évek óta a harmadosztály megszokott tagja volt a Pénzügyőr, ám két éve a Kerületke kiejtette az "ősi riválist" egy olyan meccsen, ahol az óbudaiak számára már nem volt tét, a visszajutás pedig azóta nem akaródzik összejönni a klubnak.

Ahogyan az várható volt, a második félidőt már előnyben kezdte a Pénzügyőr, de csak egy gól esett az első játékrészben, így még volt értelme a meccsnézésnek a buli mellett is, volt még tét.

Sajnos a fényviszonyok miatt alig lehetett fotózni a pályát.

Szintén nem okozott meglepetést, hogy a Pénzügyőr irányított, sokkal többet birtokolta a labdát, a Hegyvidéknek csak momentumai akadtak, veszélyt pedig legfeljebb pontrúgásból teremtettek, azt sem túl gyakran. Közel fél óra telt el így, nagy bénázás kellett volna a hazaiaktól, hogy ne nyerjék meg a meccset, de egy gólt esetleg begyötörhetett volna a hősiesen védekező hegyvidéki alakulat.

Egy-két vitatott szituációt láttunk csak, azért a lócás bácsik ilyenkor felkérdezték a játékvezetőt, de kaptak a játékosok is kritikát, például akkor, amikor csak az egyik fa fogta meg a labdát, ami akár Pasaréti út házai közé is beszállt volna attól, ahogy belebikázott egy menteni igyekvő védő. Ekkor hangzott el a klasszikus "ne rúgd el, azzal játszotok!".

Látkép a túloldalról, valahol a távolabbi lámpánál vagyok. (Fotó: dvtk.stickers)

Egyszer amúgy sikerült kirúgni a labdát az utcára, de hamar visszadobták a pályára, pedig megnézném, hogy milyen, amikor találkozik a laszti egy autóval. Eddig egyetlen pasaréti látogatásomon sem jött össze ilyen, de biztos vagyok benne, hogy történt már ilyen.

A 74. percben dőlt el a mérkőzés, ekkor Borbély pont előlünk, a tizenhatos előteréből lőtte ki a hosszú alsót, szép gól volt. Alig két perccel később Diamant léphetett ki, egy védőt gyönyörűen elfektetett, majd 6-7 méterről a kapuba lőtt, ezzel 3–0-ra módosult az állás. Szép volt mindkét gól, és akár nagyobb verés is lehetett volna ebből, ám innen kicsit visszább vett a Pénzügyőr, nagyjából lecsorgott az utolsó negyedóra kisebb lehetőségekkel.

Csípőre tett kézzel a harmadik gól szerzője, Diamant, kettesben Szikes - mindketten a szomszéd kerületből érkeztek.

A második 45 perc alapján megérdemelt a Pénzügyőr győzelme, és látva a XII. kerületiek játékát, valamint azt, hogy a 38. percben szerzett vezetést a hazai csapat, az a gyanúm, hogy az első félidőben masszívan védekezett a Hegyvidék, és viszonylag nehezen törte fel a védelmet a PSE, ahogy a második játékrészben is kellett fél óra a gólhoz.

A Ditró utca felőli látkép. (Fotó: dvtk.stickers)

Érdekesség, hogy bár ránézésére (ellenfényben!) nem találtam ismerős játékost a csapatokban, később az összeállításokat bújva több egykori óbudai név is feltűnt a Pénzügyőrben, sőt, egykori óbudai ifista is akad a Pénzügynél, tulajdonképpen a fél csapatnak van kötődése a hegy túloldalához. Szikes, Kocsis és Hegybányai évekig meghatározó játékosok voltak a Kerületben, még az NB III-ban is, de Králl is lehúzott egy évet kék-fehérben, míg Kenyeres és Diamant az ifiből kerültek Pasarétre (Kenyeresnek van felnőtt meccse is a TVE-ben).

A Svábhegyben is találni óbudai kötődésű játékost, Veress Balázs, a csapat védője a Kerület asszisztensedzője. Tényleg a napsütésre tudom csak fogni, hogy nem ismertem meg és utólag kellett ezt ideírnom, pedig őt tényleg felismerném, és még a kék mez sem zavarhatott meg...

A meccs után már csak-csak le lehetett fotózni a János-hegyet is.

A Pénzügyőr ezzel második, a Svábhegy tizenkettedik, előbbi együttesnek egy, utóbbinak kettő elmaradt meccse van. A BLSZ I. utolsó idei fordulójára november utolsó hétvégéjén kerül sor, de decemberben és februárban is játszanak majd bepótolt mérkőzéseket a csapatok, a mostani fordulóban is elmaradt négy meccs.

A feljutás várományosa az a Kelen, mely tavaly a félbeszakadt szezonban reménytelenül küzdött végig a kiesés ellen az NB III-ban, de vesztett pontokban csak három egység a tavaly a feljutásról éppen lemaradó Csepel hátránya, lehetnek még itt izgalmak, ha a szigetországiak hozzák a négy (!) elmaradt meccsüket. A kiesés ellen a Csep-Gól, a RAFC, a Közterület és az Ikarus küzdenek, de viszonylag együtt van a mezőny, senki sem szakadt le nagyon.