Kirándulási tippek grundhoppereknek

A januári uborkaszezon idén rövidebb lesz a szokásosnál, viszont a járvány miatt kérdéses, mikor lehet majd rendesen meccsre menni. Erre a nehéz időszakra egy új sorozatot indítok a blogon (ezt az első évértékelőmben kicsit nagyképűen unikálisnak neveztem), meccsnézéssel vagy csak pályák meglátogatásával egybeköthető kirándulásokat fogok bemutatni. Értelemszerűen nem feltétlen januárban érdemes ezeket az útvonalakat bejárni (sőt), de most van idő ezeket összeszedni és - foci hiányában - olvasgatni.

Nagy közhely és talán elcsépelt frázis - de mint ilyenek, igaz -, hogy Magyarország tele van gyönyörű természeti látnivalókkal. A sok-sok érdekes hely közül nem kevés található focipályák közelében, a koronavírus-járvány alatt pedig felértékelődött a szabadban űzhető szórakozások értéke. Így aztán adta magát, hogy összekössek két olyan időtöltést, amit egyaránt szeretek, harmadik szórakozásként pedig írok is az egészről.

Ügyes szervezéssel és némi szerencsével akár két meccs közé is lehet szervezni kirándulást, de a kirándulás+meccsnézés simán kivitelezhető program, főleg a nyári időszámítás alatt. Általánosságban igaz az összes részre, hogy nem teljesítménytúrákról fogok írni, de nem is kis könnyed sétákról. Magamból és a baráti körömből kiindulva a 7-8 kilométeres lazább kirándulásoktól a húsz kilométer körüli távokig érdemes tervezni, ez már elég kimerítő, de még bőven nem annyira, hogy a végén ne akarnék megnézni egy meccset, akár állva, korlátot támasztva is.

Még egy dolgot az elején rögzítek: az összes részben olyan útvonalakról lesz szó, amiket már legalább részben bejártam. Olyan előfordulhat, hogy nem ebben a formában mentem végig rajtuk, hanem több kirándulás részeként, de alapvetően tapasztalat alapján születtek ezek az ötletek, nekem nem csak térkép e táj, amiről írok.

Az első részben a Balaton-felvidék kerül terítékre, annak is a keleti része. Nem véletlenül ezzel kezdek, ugyanis Alsóörsön fogant meg bennem ennek a cikksorozatnak az ötlete. A pálya önmagában is szép környéken fekszik, éppen ezért érdemes még jobban kihasználni az adottságait és összekötni egy kis kirándulással. Hozzá kell tenni, hogy az országnak csak néhány részét érintem, így számtalan másik pálya lehet és van is az országban, amiről nem lesz szó, de hasonló programok szervezhetőek a környékükre. 

(Balatonalmádi-)Káptalanfüred-Csere-hegyi kilátó-Somlyó-hegyi kilátó-Alsóörs

A kirándulás hosszabb verziója Balatonalmádiból indul, a BSE régi stadionja mellől, igaz, így közel két kilométer városon belüli sétával kell számolnunk, ami csak részben teljesíthető a Balaton partján: akár a bicikliút melletti sétát, akár az "M" jelzésű Mária-utat választjuk, az igazi, klasszikus értelemben vett kirándulás Káptalanfüreden kezdődik, én is innen jártam be az útvonalat. A régi almádi pályát viszont érdemes megnézni addig, amíg még létezik!

Érdemes a régi BSE-pályánál kezdeni.

Ha tömegközlekedéssel érkezünk, akkor a káptalanfüredi vasútállomás (vagy a 71-es úton található buszmegálló az állomás mellett) lesz a kiindulópontunk, ahogyan egyébként Balatonalmádi felől a Mária-úton vagy a bicikliúton sétálva is érintjük ezt a helyszínt. Innen még nem feltétlen kell a jelzéseket követni, de akár a sárga kereszten is eljuthatunk a remek nevű Köcsi-tóhoz, vagy a Zerge lépcső-Árnyas utca útvonal is megteszi. Ha autóval érkezünk, azt az Árnyas utcában vagy az Alsóörsi határúton érdemes letenni, vagy már lent a vasútnál. A sárga kereszten való haladás annyiban lehet érdekes, hogy így az ifjúsági tábor egy részére tervezett leendő kézilabdacsarnok helyszíne mellett is elmegyünk.

A Köcsi-"tó"

A Köcsi-tó neve megtévesztő, ugyanis egy nádasról van szó, amiben nagyobb mennyiségű víz eső után vagy hóolvadáskor van, ha egyáltalán van. A táj ettől még szép, a balatoni hangulatot pedig az idevezető út melletti hatalmas gyereküdülő adja meg, aminek hála korosztálytól függetlenül nosztalgiázhatunk a barakkok és a faházak látványától.

Némi szintkülönbség már ezen a nulladik szakaszon is van, de a Köcsi-tótól felfelé indul be a buli. Két útvonalat is választhatunk innen: a sárga sávot vagy a sárga keresztet. Előbbit felfelé, utóbbit lefelé jártam be, a sárga sáv könnyebben járható és nyirkos, esős időben a sár is kisebb rajta, valamint az emelkedés is egyenletesebb. A tavacska melletti sárga T-jelzés és a sárga sáv találkozásától a sávon elindulva 800 méter múlva egy aszfaltos úthoz érünk. Előtte ritka erdőben megyünk a lakóházak közvetlen közelében, sziklás talajon, a 800 méter alatt pedig jó ötven méter a szintkülönbség. Említést érdemel a Nagy Kő-orra nevű vörös homokkő-képződmény, ami ennek a szakasznak a végén található.

Az a jó ebben a vörös földben, hogy a látszat ellenére nem piszkítja össze a cipőt.

Az említett betonúton nagyjából száz métert kell menni, ezután balra kanyarodik a jelzés, és végre rendes erdőbe érünk. Innen alig egy kilométer a Csere-hegyi kilátó, a szintkülönbség sem sok, további 80 méter, a kilátó 289 méter magasan áll.

A Csere-hegyi kilátó a Balaton-felvidék első kőkilátója, eredetileg Horthy Miklós nevét viselte (ezután nem meglepő infó, hogy 1935-ben épült), később Szabadság-kilátó volt a neve, a 2000-es évek óta Csere-hegyi kilátó a hivatalos név. 2001-ben újították fel az épületet, ekkor kapott egy fatornyot is. Maga az épület is érdekes látvány, nem egy klasszikus kilátó. A fentről elénk táruló látvány még érdekesebb - lehet, sajnos nem tudom, mert hatalmas ködben jártam ott. Ebből kiderül az is, hogy két külön alkalommal jártam be ezt az útvonalat, a másik kilátóban már élvezhettem a panorámát is.

Így nem annyira jön át, de szép az épület és a kilátás is - utóbbit csak sejtem, az erdészházig lehetett ellátni...

A kilátótól az országos kéken haladunk tovább, rövid ideig északnyugat, majd délnyugat felé, az első pár méter után végig lefelé, egészen egy elhagyott vöröskőbányáig, ami 1,3 kilométer a kilátótól. Az egyik régi kőbánya ma kültéri színházként is funkcionál, a helyiek amfiteátrumnak nevezik. Utóbbitól bő 600 méter Alsóörsön az 56-os emlékmű, ami a Fő utca és a Balaton partjához vezető Endrődi Sándor utca találkozásánál található, nem mellékesen kocsma is van itt. Ideérve több lehetőség közül is választhatunk attól függően, hogyan tervezzük a meccsnézést: az alsóörsi pálya innen 600 méterre található, míg a Somlyó-hegyi kilátó távolsága 700 méter.

Látogatásomkor én előbb megnéztem egy félidőt, majd úgy sétáltam fel a kilátóhoz, ahonnan csodás kilátás nyílik a Balatonra, nem mellesleg a pálya kétharmada is jól látszik. Ahogyan írtam akkor is, akár a meccsbe is belenézhetünk fentről, bár ha sokan kirándulnak arra, nem biztos, hogy jó ötlet elfoglalni a kilátót hosszabb időre, éppen ezért talán jobb leosztás a kirándulás végén felmenni a kilátóhoz, majd le a pályára, ahol a nap megkoronázása lehet egy jó kis megyei másodosztályú mérkőzés.

A Somlyó-hegyi kilátó

A teljes táv Káptalanfüredről nagyjából hét, Balatonalmádiból körülbelül kilenc kilométer, attól függően, mennyi kitérőt iktatunk be. Komoly szintkülönbség nincs az út során, rövidebb emelkedőkre persze számítani kell. Tavasztól őszig kényelmesen belefér egy délutánba a program meccsnézéssel együtt.

A sör mellé távcső is kell, ha a kilátóból néznénk a meccset - no meg az sem árt, ha a déli kapu előtt zajlanak az események, a másikat ugyanis nem látni fenrtől.

A helyi adottságok miatt a fordított útvonalat nem ajánlom, már csak azért sem, mert úgy nehéz meccsnézést beiktatni, főleg úgy, hogy a Balatonalmádi vélhetően az új stadionjába költözik, mire igazi kirándulóidő lesz.

Kilátás a Balaton (fent) és Felsőörs (lent) felé. A fenti kép szélén látható domb mögött, északkeletre fekszik a Csere-hegy, ahonnan érkezünk.

Alternatívaként esetleg Felsőörs iktatható be a környékről Balatonalmádi helyett, ezt az útvonalat nem próbáltam még. Itt a teljes kör ellen szól, hogy a Csere-hegyi kilátó és Felsőörs között autóúton kellene haladni, ráadásul a meccsnézés megszervezése is nehezebb lenne. Ezt a megoldást egyedül úgy javaslom, ha megoldható az alsóörsi és a felsőörsi meccsnézés egy napon, ám ehhez nagyon szerencsés sorsolás és ügyes szervezés kellene.

Tihany

A Balaton északkeleti részéről még Tihanyt emelném ki, mint grundhopperek számára (is) jó kirándulóhely. Kétségtelenül mainstream turistacélpontról van szó, de lehet ezt úgy is csinálni, hogy az "Instagram-földekként" funkcionáló levendulamezőkön és az apátság előtt ellőtt szelfiken túl töltjük el az időt a félszigeten. Konkrét útvonalat azért nem írok, mert számos variáció lehetséges. A lényeg, hogy a pálya a Belső- és a Külső-tó között található, a Kis-erdő-tetővel szemben, az Óvár alatt. A zöld háromszög és a zöld T-jelzés a tihanyi sporttelep két oldala mellett halad el: a zöld háromszögön a Sóbri Jóska barlangig juthatunk el a Külső-tó mellett, ahonnan a Tihanyi-félsziget szélén haladó útvonalra érünk. A zöld T-jelzésen, a pályától a másik irányba indulva a Barlanglakások érintésével, Óvár felett mehetünk tovább, majd lejutunk a hajóállomásra, ahonnan amúgy a zöld háromszög Tihany központján át visszavisz a pályához.

Jobbra a Kis-erdő-tető, balra a Külső-tó, előtérben meg a tihanyi focipálya. Mögöttem felfelé a zöld sáv jelzés halad a fák között.

A tihanyi pályáról már írtam részletesebben, ahhoz annyit fűznék még hozzá, hogy a zöld sáv jelzés a pálya fölötti dombon halad a T és a háromszög közötti szakaszán, így akár a turistaútról is nézhetünk meccset (vagy arról kicsit letérve arra a domboldalra jutunk, ahonnan a fotóim is készültek).

Legyen szó bármelyik fenti útvonalról, vagy akár a most nem tárgyalt Balatonfüred környékéről, érdemes a meccsnézést kirándulással összekötni, és így egy teljes napra aktív programot szervezni. A Balaton közelsége miatt nyáron nyilván a strandolás is remek opció, de nem a kirándulás vagy a foci helyett, hanem azok mellé az igazi.