Nehezen tört fel a rátóti csikótojás

Először is elnézést kérek a címért, de egyszerűen képtelen voltam nem lehajolni ezért, ha már egyszer Gyulafirátóton jártam meccsen a hétvégén. A Veszprém megyei első osztály tizenharmadik helyén álló csapat nem adta magát könnyen a volt NB I-es labdarúgót is bevető Úrkút ellen.

Gyulafirátót 1984 óta tartozik Veszprémhez, előtte önálló falu volt - 1954-ben is, amikor Rátóti AC néven megalakult a hely futballcsapat. A RAC soha nem szerepelt a megyei első osztálynál magasabb szinten, sőt, azzal, hogy már tizenegyedik éve megszakítás nélkül tagja a megyeegynek a csapat, történetének legsikeresebb korszakát éli. Persze a maga szintjén nem élcsapat a Gyulafirátót, most a tizenötből áll a tizenharmadik helyen, egy győzelemmel, öt döntetlennel és sok vereséggel. Sokatmondó az is, hogy szombaton egy cserével állt ki az együttes az Úrkút ellen.

Az Úrkút megyei szinten sokkal sikeresebb klub, viszont a bakonyi bányászcsapat sem szerepelt soha országos bajnokságban: általában a megyei első osztály tagja volt, csak elvétve szerepelt a megyei másodosztályban. Érdekesség, hogy 2011 és 2015 között zsinórban ötször volt bajnok a csapat, de a feljutást és az NB III-at egyszer sem vállalta. Egyébként 2009 óta egyedül 2017-ben nem volt dobogós az együttes, mely idén is a harmadik helyen áll, hiába kiélezettebb most a bajnokság a szokásosnál, az Úrkút ott van első felében.

Egyértelműen az Úrkút volt tehát az esélyese a találkozónak, ennek ellenére a 25. percben - mikor megérkeztem a pályához - még 0–0-ás állást mutatott az eredményjelző. Igen, van rendes eredményjelző, kis mobillelátó is, korrektnek tűnő klubház is: megyei szinten kiváló körülmények ezek.

A harmadosztályban is elférnének ezek a körülmények.

Sajnálatos módon most is az utcáról kényszerültem az események követésére. A 82-es út mellől jó kilátás nyílik a pályára, de a kispadok és a fák valamennyit azért takarnak. Később vettem észre, hogy a helyi utcaszektor a kanyarban, a sporttelep patak felőli végén található. Mivel alaposan körbekerített pályáról van szó, nem volt kedvem átmászni oda, így magányosan néztem a történéseket a forgalmas út mellett, bár egy vészvillogóval félreálló autó képében a szünetig volt "társam" is. 

Távolban a helyi utcaszektor.

Érkezés után azért megnéztem a főbejáratot, de onnan csak a pálya harmadára nyílt kilátás, így maradt a főút felőli oldal. Néhány szerencsés rendező viszont nézhette a lelátók melletti korláttól - a már-már kötelező tartozéknak számító teqballasztal mellől - a meccset.

Irigylem őket!

Egészen idilli falusi pálya lehetne ez, ha ebbe a képbe nem zavarna bele a 82-es út zaja, és persze így télen a vidéki fűtési szokások is rontották az amúgy jó levegőt.

Kiegyenlített képet mutatott a játék, veszélyesebben focizott az Úrkút, de akadtak lehetőségei a hazai csapatnak is, nem látszott a tabellán meglévő 26 (!) pontos különbség a felek között. A 39. percben aztán bedobás utáni kisebb kavarodásból vezetést szerzett az Úrkút. Ezt követően volt egy nagyobb helyzete egy szép tekerés formájában a hazaiaknak, de újabb gól nem esett. A félidőig kicsit aggódtam, mert az eredményjelzőn maradt a 0–0, így meg aztán abban sem lehettem biztos, hogy korábban nem esett gól. Végül a szünetben megoldódott ez a gondom, a második félidőtől már a pontos eredményt mutatta a szerkezet.

Az Úrkút keretében egy ismerős nevet is találni Haman Sadjo személyében. A Diósgyőrben, Kispesten és Újpesten is megforduló válogatott kameruni játékos sajnos csak az utolsó tíz percre állt be, így nem sikerült rendes fotót készítenem róla és a játékát sem igazán figyelhettem meg, amit igazán bánok, de hangosbeszélő híján csak utólag tudtam meg, hogy beállt, és a fényviszonyok nem könnyítették meg a dolgom. A szünetben melegítés közben is csak hátulról sikerült lefotóznom a sztárt.

Kékben Sadjo.

A hazai keretben nem találtam ismerős játékost, de ez csak azért fordulhatott elő, mert Tomi barátom a megyeegy helyett a legalsóbb osztályban vitézkedő Bakonynánát erősíti már, de nyilván neki is tevékeny része volt abban, hogy a Gyulafirátót történetének legsikeresebb korszakát éli. Csak a podcast mellett ugye nem jut idő a magasabb szintű focira...

A szünetben volt időm tűnődni azon is, hogy vajon a kerítéshez közelebbi, a mostani pályára merőleges focipálya valaha az egyetlen volt itt? A régi kispadok alapján akár - viszont a centerpálya melletti fák a méretük alapján elég régóta fogják fel a 82-es út felé tartó labdákat, ezért szerintem csak az ifi használta a merőleges grundot, ami ránézésre mintha kisebb is lenne. Persze ha van helyi olvasóm, aki tudja a pontos választ, megköszönöm, ha megírja!

A második játékrészben keveset forogtak veszélyben a kapuk, az Úrkút ímmel-ámmal támadott, a Gyulafirátót meg ugyan próbálkozott, de kevés sikerrel. Egy-egy szabadrúgás, szöglet jelentett veszélyt néha. Komolyabb feszültség sem alakult ki, sőt, inkább nyugtatgatták a játékosok az idegesebb társaikat, csak hajrában hallottam egy "de lesről indult, bazmeg" megjegyzést egy hazai szabadrúgás befújása után.

Az imént említett szabadrúgás.

Az utolsó percekben is derekasan küzdöttek a hazaiak, azt nem lehetett mondani, hogy ziccerek sorát alakították volna ki, de az Úrkút a lefújásig nem nyugodhatott meg, az ő tizenhatosuk környékén zajlottak az utolsó másodpercek. Végül, ha nehezen is, de győzött az esélyesebb csapat, maradt a 0–1, miközben én már nagyon vártam a lefújást, ugyanis ahogyan ment le a nap, úgy lett egyre kellemetlenebb a hűs bakonyi szellő.

Ez a siker azt jelenti, hogy az Úrkút harmadik, öt pont hátrányban az első helytől, két pont előnnyel a Balatonalmádi előtt, ugyanakkor az első öt csapat közül az Úrkút játszotta a legtöbbet, vesztett pontokat nézve csak az ötödik az együttes. A Gyulafirátót tizenharmadik, a szintén egy-egy győzelemmel álló Herendet és Csetényt előzi meg, míg a Badacsonytomaj és a Várpalota van lőtávolon belül, a tizedik Sümeg tizenkét egységgel gyűjtött többet a RAC-nál, az első tíz tehát biztosan nem lesz meg, de ismerve a megyei viszonyokat, az sem biztos, hogy lesz egyáltalán kieső, illetve az is kérdés, hány csapat vág majd neki a következő kiírásnak.