Egy félidőt bírt négyes emberhátrányban a megyei csapat

Bár a megyei bajnokságokban nem példa nélküli, ha egy csapatnak nincs tizenegy játékosa sem, a koronavírus egyik újabb árnyoldala, hogy ez megszokottá vált. Meccsek maradnak el ezért, vagy éppen szakadnak félbe, mint ahogy történt ez szombaton is Balatonkenesén.

Talán vannak, akik emlékeznek még arra, hogy augusztus végén egyszer már megpróbáltam egy balatonkenesei hazai meccsre kimenni. Akkor az ellenfél el sem utazott, így hoppon maradtam. Most újra nekifutottam a dolognak, félsikerrel. 

Szombaton a Veszprém megyei harmadosztály keleti csoportjában a Balatonkenese a Nagyesztergárt fogadta. A Kenese a második a bajnokságban, a Nagyesztergár a hatodik. Talán mondanom sem kell, hogy egyik csapatnak sincs országos bajnokságbeli múltja, klasszikus megyei csapatok ezek. A bajnokság a télen sajnálatos módon változott, a Bakonybél létszám problémák miatt kizárásra került. Remélem, hogy nem végleges megszűnésről van szó!

Októberben - az egyébként Nagyesztergárral szomszédos - Bakonynánán a szezonzárón láttam utoljára a kenesei aranylábúakat, ami ugyan nem most volt, de azóta csak egy bajnokit rendeztek ebben a csoportban - azon 6–6-os (!!) döntetlent játszott a Balatonkenese Márkón. A Nagyesztergár pont ötvenszázalékos teljesítménnyel állt a találkozó előtt: nyolc és hét gólt is lőttek már, de kétszer is kaptak tízet, egyszer pont a Balatonkenese ellen, még az első fordulóban, otthon.

Nem tudom, hogy itt miért nem Sport utca van inkább, kicsit erős ez a név.

Szokásomhoz híven kicsit késtem a meccsről, ahová ezúttal gyalogosan érkeztem, hiszen a hétvégét Balatonkenesén töltöttem. Az Alteleki utcán sétálva gyanús volt a csend, kezdtem aggódni, hogy másodjára sem sikerül itt meccsre mennem. A kicsit nagyzolóan elnevezett Stadion utcához érve viszont megnyugtató volt a sok autó látványa. Valóban volt meccs, de még a hatodosztályhoz képest is meglepően gyenge iramú játék zajlott a pályán, lényegében passzolgattak a keneseiek, néha kocogtak. Nem sokkal érkezésem után, a tizedik percben született meg az első hazai gól egy közeli lövésből, ezután igazolódott be a gyanúm.

A nagyesztergári csapat emberhátrányban játszott, sőt, konkrétan éppen csak ki tudott állni, a minimálisan előírt hét játékos (hat mezőnyjátékos és a kapus) alkotta csak a vendégek csapatát.

Ezen a fotón fel sem tűnik a jelentős hazai emberelőny.

A négyes emberelőny ellenére (vagy inkább pont azért) a Balatonkenese nem erőltette annyira a játékot, de azt gondolom, ebben a helyzetben ez érthető. Hét ember ellen nem lehet teljes gőzzel focizni, meg az emberben kell lennie annyi sportszerűségnek, hogy nem alázza meg a bajban lévő ellenfelet. A Nagyesztergárt pedig minden tisztelet megilleti, amiért ebben a szituációban kiálltak és nem kértek halasztást - igaz, ha csak aznap derült ki a játékoshiány, akkor már nem volt mit tenni, ha el sem utaznak és erről nem szólnak, akkor büntetést kaptak volna.

A körülményeknek köszönhetően érdemi játékról nem tudok beszámolni, nem zajlott küzdelem a pályán. Egy szögletig egyszer eljutott ugyan a Nagyesztergár, de jól jellemzi a helyzetet, hogy ezen az oldalon a partjelző inkább a kispaddal csevegett - nyilván közre játszott ebben az egyik kishölgy stábtag (?).

Körülbelül a hazai rendezők harmada látszik a képen.

A dombtetőn ülő gyerekek nem maradt sokáig, ők focizni akartak volna, nem tudták, hogy használják a pályát.

Jó 15-20 néző, bocsánat, rendező volt kíváncsi találkozóra, még egy drapi is kikerült a korlátra! Jól mutatja a hazai rendezők vérmességét, hogy a hevenyészett "hajrá, Kenese!" kiabálásokat 20-25 perc után már felváltotta a "mi az, hogy csak 1-0? kurva gyenge!". Közben egy előre ívelt labdát csak másodjára fogott meg a kenesei kapus, a kispadról meg is jegyezték, hogy a rendezők megvernék a játékosokat, ha a csapat gólt kapna. 

Imádom!

A 27. percben született meg a második hazai találat, a lövésbe csak beleütni tudott a vendégek kapusa. Nem sokkal a gól előtt egy látványos kapufát is lőtt a Kenese, egy beadást kapásból tett kapura az egyik csatár. A 38. percben aztán egy látványos gólt is láthattam, jó 20-22 méterről lőtte el Jónás a labdát, ami a felső lécről pattant be a kapuba.

A gólok után külön öröm volt nézni a hagyományos eredményjelzőt (lásd nyitókép). Bizony, tényleg volt egy ember arra, hogy az eredményjelzőn cserélgesse a számokat. Az idősebbeknek nyilván nem olyan érdekes dolog ez, én viszont ilyet még nem láttam élőben.

Nagyesztergári szöglet négyes emberhátrányban.

A gólszerző nevét azért jegyeztem meg, mert a gól után többen is froclizták, hogy most végre eltalálta, melyik a jó kapu. Mint később megtudtam, a múlt héten öngólt vétett a 6–6-os találkozón...

A 43. percben Hideghéti közelről is betalált, ez volt a harmadik gólja a meccsen. Ezt követően a játékvezető lefújta a félidőt, sőt, az egész meccset. Nem tudom, hogy kérték-e erre sérülés miatt a vendégek, vagy csak komolytalannak ítélte a játékot, minden esetre egy félidőt tartott a találkozó.

Bár vittem magammal két sört, tehát egész meccsre készültem, talán jobb így. Komoly játék a második félidőben sem lett volna, a keneseiek kedvén és jóindulatán múlt volna, hány gólt lőnek a hiányos ellenfelüknek, ám a hideg időben szerintem senkinek nem volt kedve ehhez. 

Tudom, hogy a járvány nélkül is előfordul az ilyesmi a megyeiben, főleg a hatodosztályban és főleg az idegenben játszó csapatoknál jelentkezik az emberhátrány. Ettől még a járvány számlájára írom a történteket, főleg úgy, hogy nincs olyan hét, amikor ne történne hasonló szinte minden megyében, de még az NB III-ban is rendszeresen maradnak el találkozók betegség miatt. Jó lenne már túllenni ezen az őrületen!