Az elmúlt napok hírei a nemzetközi fociban a Szuperligáról szóltak. Azt gondolom, hogy egyértelmű az álláspontom egy ilyen, a modernfoci minden negatívumát megtestesítő borzalommal kapcsolatban, ezért csak egy Facebook-posztban írtam erről. Most viszont, hogy biztossá vált, hogy ez a kezdeményezés halva született, pár szót azért érdemes rászánni.

Először is: aki a focira csak gazdasági szemmel tud nézni, és azok a fő szempontjai, hogy mi éri meg gazdaságilag a kluboknak, az nem érti, mi az a foci. Lehet, hogy a modernfociban nagyon otthon van, de a futball gyökereit, hagyományait nem érti, vagy nem fogja fel. Nem látja, hogy a foci miért több, mint a rögbi (*amerikai focira gondoltam természetesen), a jégkorong, a kosárlabda vagy bármelyik másik sportág. Pedig kézenfekvő: amíg ezekben a sportágakban zömmel fogyasztók követik az eseményeket, és a profit ural mindent (főleg az Egyesült Államokban, de már Európában is), addig a labdarúgás nem ilyen.

Persze nem vagyok vak, nem élek álomvilágban, én is látom, mivé lett az UEFA és a FIFA, azt is látom, mi lett a Bajnokok Ligájából, és azt is, hogy jövőre a foci minden hagyományát megcsúfolva Katarban, télen lesz a világbajnokság. Nem véletlenül undorodom így is a modernfocitól, nem véletlenül szoktam le a nemzetközi klubfutball követéséről, tudom, hogy itt is a profit az úr.

De!

A foci azért is a világ legszebb játéka, mert mindig van benne remény mindenkinek. Még ebben az elitliga felé tendáló BL-ben is ott vannak néha outsider közép-kelet-európai klubok, és még bármelyik topbajnokság topcsapatát megtréfálhatják a kicsik. Ezért van az, hogy bár alapvetően elfordultam az úgynevezett topfutballtól, a tabellákat azért minden héten megnézem, követem az eseményeket, és mindig örömmel látom, ha valamelyik nagy kikap.

Ezt vette volna el a Szuperliga. Az esélyegyenlőség mítoszát, a reményt, a kicsik hősies küzdelmét, a hagyományokat, mindent, amiért a foci a legnépszerűbb sportág a világon. Mit adott volna cserébe?

Jóérzésű embereknek semmit, egy szűk rétegnek még extrább profitot, a fogyasztóknak pedig fogyasztani valót.

Sajnos nem tudok elmenni amellett, hogy még Magyarországon is bőven vannak olyan emberek, akik szerint az tenne jót a labdarúgásnak, ha legnagyobb klubok csak egymással játszanának. Értitek, hiszen a kínai, amerikai meg mit tudom én, milyen fogyasztóknak ez kell, őket nem érdekli a Getafe-Real Madrid, nekik évi tíz Real-Barca kell (és ugyanez további angol, spanyol és mondanám, hogy német példákkal helyettesíthetők, de utóbbi nem igaz, óriási tisztelet érdemel a német klubok és a német foci hozzáállása az ügyhöz). S az ilyen szélsőségesen piacpárti, csak közgazdászi fejjel gondolkodók szerint az elitkluboknak is ez a jó, hiszen több profitot termel nekik, ha egymással játszanak, minek játszanának akkor mással?

Szerencsére a foci legfontosabb szereplői nem a klubvezetők, nem a klubok körül ólálkodó közgazdászok, nem a tévétársaságok és nem a pénzéhes marketingesek.

A foci legfontosabb szereplői a játékosok és a szurkolók.

Kiderült, hogy pont ez a két szereplő nem akarja a Szuperligát. A szurkolókat a hagyományos labdarúgás érdekli, a játékosok pedig Bajnokok Ligáját, világbajnokságot és nemzeti bajnokságokat akarnak nyerni, a többi trófea sehol sincs ezekhez képest. Főleg nem egy frissen alakuló, egy pénzintézet által támogatott, ki tudja, milyen keretek között folyó Szuperliga.

Összességében az igazi futballt szeretők, a szurkolók, a fanatikusok számára egy nagyon szép időszak ez. Egyelőre még csak a pénzemberek papírjain ér többet száz kínai néző/fogyasztó egy helyi szurkolónál. Amíg ez így marad, addig a foci nem tud meghalni.

Nincsenek illúzióim, egyrészt nagyon, de nagyon messze van a mostani labdarúgás az ideálistól, különösen a nemzetközi kupák nem hasonlítanak már arra, ami a futball eredeti szellemisége által létrejött. De az írmagja még mindig megvan ennek a szellemiségnek, és úgy tűnik, ha azt akarják eltiporni, akkor még létezik az összefogás jóérzésű futballszerető emberekben.

Nagy pillanat ez, élvezzük ki!