Nem tudta előkészíteni a terepet a Veszprémnek az Úrkút

A vártnál simábban vette a Kerület a második kört a Magyar Kupában, jöhet az a forduló, ahol tavaly másodosztályúként kezdett a csapat.

Igen sűrű hétvége van mögöttem, a poszthoz tartozó része ennek annyi, hogy Gödöllőről mentem Úrkútra, persze úgy, hogy Budapestről már vittek autóval. Ez a kombináció azt okozta, hogy eleve szalonspiccesen kezdtem a túrát, így a jókedvvel nem volt probléma. Bőven a kezdés előtt megérkeztünk a bakonyi bányászfaluba, a meccsre 500 forint volt a beugró – nem bántam volna, ha ezért egy darab papírfecni helyett valami rendes jegyet adnak, vagy legalább valami pecsét utalna arra, hogy ez egy jegy, de igazából mindegy, nyilván ért ennyit a meccs.

A sporttelep fekvése kiváló, ez persze ezen a környéken nem is csoda: a háttérben hegyek és erdő, a gyep állapota nagyon jó, semmi panaszra nem lehetett okunk. A büfé a klubház oldalában működött, sajnos csak dobozos Sopronit mértek – a szünetben le is mentem a három percnyire található Makk Hetesbe, de ott sem voltam sokkal beljebb, a hűtött sörök között a Heineken Silver képviselte a csúcsot – az legalább annyira jellegtelen, hogy sokadik aznapi sörnek elment.

Régóta szerettem volna már eljutni Úrkútra, hiszen mégiscsak a második otthonomnak számító Veszprém megye királyairól van szó – leszámítva persze a Veszprémet és a Balatonfüredet, illetve jobb éveiben a Pápát. Ha ebből a három klubból mind fent van az első három osztályban, akkor jó eséllyel az Úrkút nyeri a bajnokságot a megyei elsőosztályban. Ez olyannyira így van, hogy a Tihany két évvel ezelőtti bajnoki címe előtt 2009-ben volt arra példa, hogy más nyerje a megyei egyet a már említett csapatokon kívül – akkor a Várpalota triumfált.

Egyedül azt sajnáltam a sorsolás után, hogy Haman Sadjo már nem az Úrkútban focizik, pedig előtte 2021-ig négy évig itt nyomta, azóta visszatért Csetényre, ahol egyébként le is telepedett és családot is alapított a hírek szerint.

A Úrkút amúgy tényleg nem járt soha magasabb szinten a megyeegynél, cserébe az ötödosztály volt a legalacsonyabb szint a második világháború óta. A magyarfutball.hu adatai szerint az 1980-as években pár évig nem létezett ez a klub, egyébként 1946 óta folyamatos szereplői jellemzően a Veszprém megyei első osztálynak, legyen is az bármelyik szint éppen. A csapat színe piros-fekete, címerében ott a kalapács és az 1928-as év is, mint alapítási dátum.

A jó bajnoki szereplések miatt annak ellenére is tartottam kicsit az Úrkúttól, hogy soha nem merik/akarják/tudják vállalni az NB III-at. Az első öt percben három helyzete is volt a Kerületnek, a 8. percben aztán az Úrkút első támadásából gól született: így kiváló indítást vett át remekül a hazaiak csatára, majd kilőtte a hosszú alsót. Bravúrral védhette volna Kemenes, de ez nem kapushiba volt.

A játék képe alapján nem kellett aggódni, mondtam is a srácoknak, hogy tuti nyerünk, sőt, a szünetig fordítani fog a Kerület. Ez be is jött, az Úrkút csak védekezni tudott, de előbb Kokenszky, aztán Tóth is be tudott köszönni.

Végre olyan játékot láttunk, amit Aczél Zoli ígért az ankéton: támadófutball, gyors játék, labdabirtoklás. Mindezt úgy, hogy a bajnokikon megszokott kezdőből 4-5 játékos is padozott.

A második játékrész is hasonló képet mutatott, csak akkor már egy helyzete sem volt az Úrkútnak. A félidő elején és végén lőtt gólokkal lett 4–1 a vége, egy pillanatig sem kellett aggódni.

Néha egész hangosan szurkoltunk hatan-heten, a többi óbudai a lelátón foglalt helyett, mi a korlátot támasztottuk a klubházzal szemben. Összesen lehettünk 15-20-an óbudaiak, a hazaiak pedig 100-150-en. Néha hazai oldalról is hallatszott buzdítás, illetve a szünetben kifelé menet volt vicces hallgatni, ahogy páran bíróztak – konkrétan semmi véleményes szituáció nem volt a meccsen, játékvezetői szemmel elképesztően könnyű találkozó volt, de akadt olyan úrkúti, aki szerint lejtett a pálya az első félidőben. No igen, nincsenek ott hozzászokva, hogy ilyen simán az ellenfél nyerjen. Itt jegyezném meg, hogy amúgy a 60. percben egy hazai játékost kiállított a spori, meg kell mondjam, hogy ez nekem kimaradt, vélhetően vizeltem, a többiek meg elfelejtettek tájékoztatni.

A könnyed kupasiker jól jött, de szerdán már mehetünk is vissza Ajkára, Úrkút mellé. Az a meccs sokkal nehezebb lesz, hiszen az eddig hibátlan, egyetlen gólt kapó Veszprém lesz az ellenfél – állítólag volt olyan hazai néző, aki meg is jegyezte, hogy majd ott akkor örüljünk, ne most. Természetesen nyerni kell ott is, és akkor nagyjából sikerül is kiigazítani az első két forduló hibáit.