Kellett ez a lelkünknek

Végre egy olyan meccs Óbudán, amit nem kell magyarázni, nem kell elemezgetni - csak élvezni.

A szerdai vereség után némi szépségtapaszt nyújtott vasárnap délelőtt, hogy a Felcsút II 6–1-re kiütötte a Veszprémet. Persze ott motoszkált bennem a kisördög, hogy mennyivel szebb lenne ez az eredmény úgy, ha szerdán nem kapunk ki, dehát mindegy, ez van, ennek is lehet örülni. 

Délután azt a Teskándot fogadta a Kerület, ami még soha nem járt a harmadosztályban az idei szezont megelőzően. A Teskánd története a magyarfutball.hu szerint 1991 óta íródik, bár korábban is létezett egy-egy szezon erejéig a klub, az alapítás éve pedig 1960. A Technoroll 2007 óta támogatja az együttest, azóta a hivatalos név valójában Let's do it Technoroll - Teskánd, de szerencsére sehol nem kell ezt így kiírni. A klub neve amúgy az igazi ínyenceknek ismerős lehet az elmúlt évekből, a Magyar Kupában ugyanis többször eljutott a főtábláig a csapat, idén pedig nagy áttörésként az NB III. is összejött - hat meccsen már hat pontot gyűjtött a Teskánd, az egyik győzelmét ráadásul Kaposváron aratta. 

Természetesen esélyesként várta a meccset a Kerület, de arra, ami történt, azért senki sem számított. Amúgy életemben először a Szőlőkert utca-Kunigunda útja útvonalon sétáltam el a pályához, ez az alábbi kép miatt már megérte.

A Kalap utcába érve meglepve vettem észre, hogy messziről csak sima műszakváltós Bovaként elkönyvelt busz bizony egyben a Teskánd busza, a klubcímer is ott virít rajta, tökéletes!

Azért a címer felhelyezését nézve szokott ez más buszra is vándorolni.

Időben kisétáltam a négyórás kezdésre, megérte a fentieken túl is. Az elejétől fogva fölényben játszott a Kerület, bár a Teskánd láthatóan lelkesen vetette bele magát a küzdelmekbe. A 8. percben két védő szaladt össze a saját térfelének közepén, Kokenszky köszönte a lehetőséget, végigvitte a labdát és be is lőtte, 1–0. Öt perccel később Koke harcolt ki egy büntetőt, nem is nagyon reklamáltak a vendégek. Barczi állt a labda mögé, és ugyan a kapus védte a lövést, a kipattanót már a kapuba pofozta a csapatkapitány, 2–0.

Kemény húszperces gólszünet következett, időközben sajnos a Teskánd egyik játékosa lesérült. A 32. percben Elek fejjel volt eredményes egy nagyon szép akció után, a szünetig pedig még Vankó növelte az előnyt, 4–0 volt az állás 45 perc után. 

A szünetben már egész sokan szereztük be kint a söreinket, így legalább hamar el is telt az a tizenöt perc - már vártam a folytatást, gálát akartam, meg is kaptam.

Az 50. percben ismét Barczi szerzett gólt, ezt követően egész sokáig nem változott az eredmény, kicsit leült a meccs, bár voltak hazai gólhelyzetek néha, a Teskánd pedig egész egyszerűen más szinten futballozott - de dicséretükre legyen mondva, hogy zömmel tisztán tették ezt, nem rugdalózással és szabálytalanságokkal kompenzálták a játéktudás hiányát. Nekik szerintem egyébként is ajándék ez a szezon, ráadásul elnézve a mezőny alsó végét, nem is teljesen reménytelen a bennmaradás. 

Az utolsó öt percre három gól jutott, így nem csak időben érkezni volt kifizetődő, de korábban sem érte meg elmenni: a 86. és a 92. percben Koke, közte Elek volt eredményes, így lett 8–0 a vége. Igazán nem akarok kötekedni, de Elek második gólja azért meglepne, ha a VAR mellett is szabályos lett volna - rosszmájúan azt is mondhatnám, hogy persze akkor fúj nekünk a spori, amikor amúgy is simán nyerünk.

Apropó spori: ilyen meccsen is rég voltam Óbudán, hogy konkréten egyszer sem szidta senki a játékvezetőt, semmi gyűlölködés nem volt az irányába, egyszerűen olyan sima találkozót láttunk, hogy erre nem volt szükség. Ritka az ilyen!

Ismét egy Zerge-fotó, mindig elfelejtem az eredményjelzőt lefotózni.

Ritka a nyolc Kerület-gól is, de még mennyire: visszakerestem, bajnokságban utoljára 2010 májusában volt ilyenre példa, akkor a BLSZ I-ben III. kerületi TUE néven Rákosszentmihályon nyolcat, a Vízművek-pályán pedig kilencet lőtt a csapat, hazai pályán pedig szintén ebben a szezonban, de 2009 novemberében jött össze ennyi gól, igaz, akkor egyenesen 13! A Budatétény ellen sikerült 13–0-ra nyerni, azóta nem lőtt hazai pályán ennyi gólt a Kerületke a bajnokságban. A csúcs tehát nem dőlt meg, de az sem hangzik rosszul, hogy 13 éve nem látott ilyet az óbudai közönség - aki sajnos közel sem a teljes létszámával volt jelen, most talán félház lehetett csak.

A lefújás után egy kilépő sörre még elmentem az Oázisba, ott nem lehetett panasz a kihasználtságra. Többször szóba került a következő forduló - az érdi túra -, érthetően mindenki optimistán várja a találkozót. Én is győzelemre számítok, de a Nagykanizsát leszámítva idén eddig nem sikerült megverni egy komolyabb csapatot sem, szóval csak óvatosan, nem lesz az könnyű meccs!

Vélhetően nem én vagyok az egyetlen, aki elcserélne a vasárnapi nyolcból akár hatot is egyetlen múlt szerdai gólért (hát még kettőért!), akkor már ott lihegnénk az éllovas nyakán, így egyelőre öt pont a hátrány - azért nagy öröm mellett ne feledjük, hogy a nyolcgólos gáláért is annyi pontot adnak, mint a kiszenvedett 1–0-ért. Ettől még lelkileg nagyon kellett ez a 8–0, és ezek után aztán tényleg nehezen fogom megérteni, ha mentális problémák fogják hátráltatni a csapatot.

A helyezésünk egyelőre kevésbé izgat, sőt, ez az első forduló, amikor megnéztem, hogy állunk a tabellán: az ötödik helyen, de egy érdi győzelemmel akár már a második pozíció is meglehet - tőlem lehet az harmadik-negyedik is, csak a hátrányunk csökkenjen a Veszprémhez képest. Más csapatról nem hiszem el, hogy fel akarna jutni, a fakók meg eleve nem is számítanak - szóval előzzük meg a Veszprémet, és nem lesz gond. Tiszta sor, nehéz feladat!