"Te a cseh kettőt nézed?" - Nem, a hármat

A harmadosztály sok kincset rejt Budapesten és Prágában is. Most az utóbbiak közül talán a legjobb darabok egyikéről jön a beszámoló, előtte persze pár szót a magyar válogatottról is ejtek.

A címben emlegetett cseh harmadosztály első csoportjának egyik meccsére látogattam ki vasárnap, de hazudnék, ha azt mondanám, ez volt a legizgalmasabb meccs, amin jártam a mögöttünk hagyott napokban. Na nem mintha nem imádtam volna az egészet, de szombat délután nem Budapestről, hanem Lipcséből érkeztem meg a cseh fővárosba. Ebből gondolom egyértelmű, mi volt a múlt hetem csúcspontja: természetesen a Németország–Magyarország Nemzetek Ligája mérkőzés, amit egészen hihetetlen módon megnyertünk. Így az olaszok elleni vereségen túl egyértelműen a hibátlan védekezést (és persze Szalai klasszis mozdulatát) látom a siker kulcsának - az olaszok ellen sajnos többször is hibázott a védelem, nem is fért bele.

A válogatottról amúgy is nehéz meccsbeszámolót írni, hiszen ezeket a találkozókat konkrétan mindenki nézi, sokat újat nem tudok mondani, a helyszínen amúgy sem látok annyit. Igazság szerint nem is találok szavakat erre a győzelemre, a hangulatra és az egész lipcsei kirándulásra. Örömünnep, és az ilyenről a legnehezebb írni, mert csak ömlengés lenne az egész.

Lényeg a lényeg, számos magyarhoz hasonlóan mi is úgy terveztük meg a túrát, hogy Lipcse után szombaton Prágába megyünk. Ellenben mi voltunk annyira menők, hogy csak hétfőn jöttünk onnan haza, így aztán könnyedén belefért egy jó kis alsóbb ligás prágai meccs is, az FK Admira–Přestice lett a kiválasztott találkozó: a társaságból többen is jártunk már az Admira-pályán, és annyira csodálatosnak találtuk a közeget, hogy egyértelmű volt a döntés még a szintén komoly szintet képviselő Žižkovval szemben is - sajnos releváns új pályát amúgy sem tudtam volna avatni.

Akik rendszeresen olvassák a blogot, azok számára ismerős lehet az Admira, hiszen tavaly is beszámoltam a meccsükről. Töredelmesen bevallom, hogy akkor rendkívül másnaposan jártam a sporttelepen, míg most egy-két fokkal elfogadhatóbb állapotban látogattam ki oda - ebben talán az is segített, hogy előtte pénteken Lipcsében kicsit talán túlhúztuk a gázkart, meg ugye a szombat fele utazással ment el, így valamivel lassabb tempót diktáltunk a meccs előtti este. Egyébként itt jegyezném meg, hogy bár kóstoltam egészen finom sört Lipcsében, az ottani árakhoz és sörfajtákhoz képest is felüdülést jelentett Prága. Persze-persze, ittam jót németbe' is, de egy Pilsner a Pivojében vagy egy Krakonoš Libeň-ben számomra más szint, és akkor nem is tértem ki a kisüzemekre.

Nem Holba, hanem a "három nővér" van benne.

Ha már sörök: az Admira ezen a téren óriásit nyújt, ugyanis a kácovi Hubertus, a morva Holba és a jólismert Pilsner mellett még egy negyedik csapjuk is van változó kínálattal. Mi a Tří Sestry-t fogtuk ki, ami megintcsak egy csodálatos sör - ráadásul nevetséges összegeket fizettem: 34-41 korona volt egy sör (gondolom a pilzás drágább, de azt ugye nem itt issza az ember, ha ihatja az U Pivojében is), ami a mostani gyenge forint mellett is 5-600 forint, de egyébként a cseh sörök ára kisebb mértékben inflálódik, mint a forint.

A sör csak egy szempont: az Admira-pályán két büfé üzemel (az egyik inkább étterem), lehet kapni kolbászt, grillcsirkét, csülköt, tócsnit és még ki tudja, mi mindent. Értitek, egy harmadosztályú csapat sporttelepén.

Az FK Admira Praha névváltásairól az előző róluk szóló posztban írtam, a csapatról igazából elég annyit tudni, hogy soha nem volt elsőosztályú, a másodosztályig is ritkán jutott el. Az idei kiírásban eddig többnyire listavezető volt, tehát egészen komoly idényt fut az együttes.

Az ellenfél egy eddig számomra nem ismert csapat, a Přestice volt. A klub soha nem járt magasabb szinten, sőt, jellemzően a kerületi vagy járási bajnokságokban szerepelt korábban. Érdekesség, hogy az utóbbi három évben megnyerte a kerületi bajnokságot, de csak tavaly tudott feljutni. Szintén egy kisebb fun fact, hogy mindkét csapat alapszíne a fekete-fehér, de persze a vendégek most sárgában léptek pályára.

A beugró a tavalyi látogatásomhoz hasonlóan 50 korona volt, igaz, míg akkor ez 700-750 forintot ért, most már 800-850 forintnak felel meg az összeg. 

Szintén az előző látogatásomra emlékeztetett a közönség összetétele is: jó kétszáz néző, szinte csak hazaiak, a lelátóval szemben egy maroknyi ultra. Az első félidőt a lelátóról, a másodikat a kispadok mögül néztük - akárcsak tavaly.

A játék színvonala nem verdeste az eget, némileg meglepő módon a vendégek kezdtek jobban és aktívabban, sőt, a vezetést is megszerezték egy rossz kapuskijövetel után. Tulajdonképpen az utolsó fél óráig jobb is volt a Přestice, aztán beindult az Admira, de egy szöglet utáni egyenlítésnél többre nem futotta, 1–1 lett a vége - a legérdekesebb jelenet a gólokon kívül egy olyan hazai akció volt, amihez hasonlót aztán hétfőn a magyar-olaszon láttam: egy remek fejest védett a vendégek kapusa, a kipattanót az ötösön belülről pedig két nekifutásra sem sikerült bekotorni a kapuba.

A háttérben egy Škoda villamos ereszkedik lefelé. Erősen emlékeztet a kilátás az ESMTK-pályára, bár ott nincsen ekkora szintkülönbség.

A napos, kellemes őszi időben különösen prémium szórakozásnak bizonyult a találkozó, a csodálatos körítés mellett feldobta a hangulatomat az is, hogy a pályáról, illetve néha a lelátóról érkező kiabálást egész sokszor értettem legalább részben. Persze annyira azért nem tudok csehül, hogy az összeszenvedett mondataimra a büfés ne angolul reagáljon.

Van itt minden! Nyilván a szerb matrica nem tetszik, míg a bal alsót egyszerűen nem értem: miért pont a Jena ekkora ellenség valakinek?

Az ilyen meccseken általában a közeg a lényeg, persze az sem árt, ha történik valami érdekes a pályán. Az FK Admira esetében ez mondjuk szinte mindegy, kevés helyszín vetekszik vele. Láthatóan kedvelik is a groundhopperek, hiszen a WC-t elárasztották a legkülönfélébb matricákkal. 

Micsoda brigád!

Akármennyire is a külváros Kobilisy, viszonylag hamar eljuthatunk onnan a 17-es villamossal a városba (bő negyedóra, és a Moldván átkelve a Károly-hidat is láthatjuk), hogy a tömény élmények után valami könnyedebb sört fogyasszunk el. Az a helyzet, hogy Prágában nehéz hibázni!