Nyert a REAC a kerületi rangadók fordulójában

Igazán érdekes párosításokkal került megrendezésre a BLSZ I. 9. fordulója: három olyan meccs volt, ahol mindkét csapat ugyanabban a kerületben székel, igaz, ebből csak egy volt olyan, ahol két tradicionálisan az adott kerülethez tartozó klub találkozott.

Régi adósságom volt már a hobbim és az olvasóközönségem, de elsősorban magam felé a Testvériség-pálya meglátogatása. Szezonok óta ott lebegett minden nyár végén a fejemben a mondat (néha haveroknak, barátoknak kimondva is), hogy "idén már ki kéne menni egy Tesi hazaira is". A jég most tört meg, szombat délelőtt ráadásul egy remek párosítás várt rám: Testvériség–REAC, vagyis a XV. kerület két legrégebbi, legnagyobb múltú és legsikeresebb klubja mérte össze az erejét. 

Talán egyik csapatot sem kell bemutatnom, de persze pár mondatban mégis megteszem. Ahogyan a PSK–Tesi beszámolójában is írtam, a Testvériség az első osztályt is megjárta, a másik nagy eredménye a stabilitása, ugyanis 1910 óta csak a hetvenes és a nyolcvanas években volt egy kisebb szünet a klub működésében, egyébként szépen végigjárták az első hat osztály. Persze ebből az elsőben csak egyetlen szezont töltöttek, és a hatodik ligában sem sokszor találkozhatunk a Testvériség nevével, ellenben a második világháború előtt a másod- és harmadosztályban, utána a harmad- és negyedosztályban, az utóbbi negyven évben pedig a negyed- és ötödosztályban elég sok szezont nyomott le a ma Testvériség-Újpalota néven futó klub. A csapat neve a 110 év alatt szinte végig Testvériség SE volt, egyedül az ötvenes években voltak kénytelenek Rákospalotai Vasas, Törekvés és Lokomotív neveket használni.

A REAC újkori története jólismert, a klub az NB I-ben szerepelt a 2000-es évek második felében, de amúgy 2000 és 2012 között végig az első két osztály valamelyikében indult. A bundabotránnyal kikövezett lejtő azonban nem ért véget az NB III-ba való kieséssel sem, 2017-ben a BLSZ I-be szállt alá a klub, ahonnan azóta sem tud visszajutni, bár szinte minden évben ez a célja.

A csapatot 1991-ben szervezték újjá a Volán SC romjain, egyből a másod- és harmadosztályban vitézkedett a REAC, ami ezen a néven előtte 1958-ban indult, igaz, 1967-ig még XV. kerületi Vasas néven létezett ez a klub, utána jött a közel 25 éves (egy emberöltő!) szünet. A két világháború között végig REAC néven szerepelt a csapat, jellemzően a negyedik vagy ötödik vonalban.

Ezek a történetek külön-külön is elegendőek lennének egy város labdarúgásának, pedig a XV. kerületet sem kell elhagyni ehhez a múlthoz. Többek között ezért is imádom a blaszt, elképesztően gazdag a budapesti foci története, így még az alsóbb szinteken is csodás sporttelepeket és rangadónak minősülő párosításokat találunk. 

Nem én lennék, ha nem késtem volna egy kicsit a meccsről, de na, a szombat délelőtt 10-es kezdés nem egyszerű, főleg nem biciklivel Óbudáról. Nem maradtam le semmiről, és hamar kényelembe is helyeztem magam a lelátón: a mozgás után is folytattam az egészséges életmódot, hiszen a napsugarakkal és a dobozos Pilsnerrel is rengeteg vitamint juttattam a szervezetembe.

A korai kezdés ellenére legalább kétszáz ember kíváncsi volt a találkozóra, persze egy ilyen kerületi rangadón, és ebben a kellemes őszi időben ez nem csoda. Az csak hab volt a tortán, hogy belépés díjtalan.

Az első fél óra nem hozott különösebb izgalmakat, számomra meglepő módon a Testvériség volt aktívabb, támadgatott a hazai csapat, de átütő erő nélkül. Mondjuk az első tíz perc után még egy ilyen párbeszédet csíptem el:

"- Nem nézünk ki jól.

- Senki sem néz ki jól."

Nos igen, nem verte az eget a színvonal. A REAC kezdett éledezni, a harmincadik percben ezt egy kapufa jelezte, igaz, egy fejesre felívelt labda csattant a lécen, miután senkinek volt jó. Egyre inkább a vendégeké lett az irányítás, egy rosszabb felszabadítás után mögöttem egy anyuka megjegyezte, hogy "és még ezek tanítják a fiainkat focizni". A műfaj királya a második félidőben a REAC egyik játékosa volt egyébként, aki egészen a Szentmihályi útig vágott ki egy labdát úgy, hogy az előbb egy autókereskedésen is átszállt.

A félidő talán utolsó mozzanataként a REAC megszerezte a vezetést egy ívelés után. Hasonló volt a helyzet a kapufához, első szándékból most sem volt jó a labda senkinek, ám a kapus sem tudta megfogni, végül közelről az egyik támadó csak bekotorta azt.

A szünetben a büfé helyett a Bázis sörözőt vettem célba, kíváncsi voltam erre az egységre. Egyúttal a klubházat is ekkor néztem meg alaposabban, érkezéskor ugye siettem. Így leltem rá erre a csodálatos feliratra is, amit sajnos a parkoló autók kitakartak:

"Nem az számít, hogy nyerünk vagy éppen vesztünk, még az se fontos, hogy jók vagyunk-e. Egyedül az számít, hogy focizunk!" <3 <3

Teljesen nem jártam körbe a pályát, de a REAC szurkolók oldalára azért átmentem a második félidőre. Egyébként komolyabb szurkolást nem hallottam, sőt, a gól előtt lehetett az első buzdításokat hallani, aztán a második játékrészben azért már jobban rákezdtek páran, sőt, az ultrák is szurkoltak kicsit. Hatott a sör, gondolom.

Az 54. percben egy Benny Hill Show-ba illő öngóllal duplázta meg előnyét a REAC: a 16-oson belül pattogott a labda ide-oda, két csatár is lemaradt róla/lyukat rúgott közvetlen közel, ám ekkor érkezett a menteni igyekvő védő, és pár méterről jól bevarrta a labdát a kapuba, 0–2.

Ezzel eldőlt a mérkőzés, bár negyedórával a vége előtt még szépen kisakkozta a védelmet a REAC, beállítva a támadás végén a 3–0-ás vendégsikert. Abszolút megérdemelt győzelem volt ez, bár nehezen indult be a gépezet. Ezzel a vendégek tartják a lépést a Csepellel és az Unione-nal, míg a 43-as számú Építők és a Budafok II kicsit meglépett, bár vesztett pontokat nézve mindössze egy pont az előnye a BMTE-nek az említett trió előtt, sőt, ha az Építők nyernek, ők az elsők - csak ugye az elmaradt meccseket meg is kellene nyernie az üldözőknek.

A fordulóban amúgy két kerületi házimeccs volt még: pénteken a Csepel UFC 1–1-et játszott a Szabadkikötő pályán honos Tintahalakkal, de a THSE ugye eredendően sashalmi, ezért is írtam az elején, hogy nem igazi kerületi derbi, mint a Tesi–REAC. Ahogy nem olyan rangadó volt a 43-as Építők–Gázgyár sem, bár már hosszú évek óta a III. kerületben honos a hazai együttes is, de eredendően nem óbudai.

Ezen a találkozón jó 35-40 percet kint voltam, 2–1-re nyert a 43-as Építők úgy, hogy mind a három gól tizenegyesből született - kettőt láttam, ezek jogos büntetők voltak. Külön szórakoztató volt a Gázgyár sérültjeivel nézni a meccset, nagy kár, hogy nem jött össze egy pont sem a Gáznak, de az előző két szezonhoz képest így is masszív a csapat.