Ennél több kell tavasszal! Több kell?

A Közép csoport negyedik helyén álló ESMTK ellen szenvedett vereséget a Kerület felkészülési meccsen január utolsó hétvégéjén.

Ahogyan tavaly, úgy idén is január utolsó hétvégéjén mentem ki először meccsre az évben - az apró különbség, hogy tavaly az már az utolsó felkészülési volt (ahogy a csehek mondanák, generálka), most meg még két hét volt hátra a rajtig az NB III-ban. Persze az első két osztályban elindult a szezon, csak sajnos mi most megint nem ülünk ott az asztalnál.

Az ESMTK a szívemnek kedves csapat, nem véletlenül alakult úgy a januárom, hogy ezen a hétvégén pont ráértem a felkészülésire. Szerencsére jöttek is ismerősök a távoli Erzsébetről, akik ráadásul előbb értek ki a meccsre, mint én a szomszédból. Amúgy olyan 50 néző jöhetett össze, főleg hazaiak természetesen, és délelőtt 11-es kezdés ide vagy oda, nem én voltam az egyetlen, aki sörözgetett a meccsen. Hiába volt hideg és esegetett a hó, kellett az a pilzás a hangulathoz.

Több próbázó és új ember is játszott a Kerületben, egyikük még Kokenszky mezében, míg a Liza oldalán ismét két ex. óbudait köszönhettünk: a meccs nagy részében Jeszenszky védte a vendégek kapuját, míg Rédei csereként állt be. Horváth Levente már nem a klub játékosa a téltől, de még ő fordult meg mindkét oldalon. Mondjuk azon több percig is agyaltam az első félidőben, hogy Jeszy a mostani keretből kikkel játszott együtt, és hát nem túl sokan maradtak a bajnokcsapatból nálunk: csak Egerszegi és Erdei.

Tulajdonképpen a bajnokságban már megszokott képét mutatta a játék: az első félidőben többet volt a labda a Kerületnél, passzolgatásból és támadásépítésből nem volt hiány, de ziccer, vagy legalább helyzet nem alakult ki, így értelemszerűen gól sem. Jeszy-nek talán csak pontrúgásoknál volt dolga. A második játékrészben az ESMTK fokozatot váltott, lőtt két gólt, utána már a Kerület nyomott, két kapufa és egy gól jött össze, illetve a csereként beálló fiatal erzsébeti kapus is bemutatott egy nagy bravúrt. 1–2 lett a vége.

Egyértelműen Vankó volt a legjobb óbudai játékos, az első félidőben balhátvédként az elfutásaival, a második játékrészben pedig már elől tűnt ki, ő lőtte a gólt és az egyik kapufát is. Jó volt még Barczi, lefelé ugyan nem lógott ki senki, de az újaktól elvárná az ember, hogy próbáljanak meg villantani valamit az edzőmeccsen.

Az év első meccsének ez jó volt, az eredmény ugyan nem lett szép, de ez alig zavart meg a jó társaság és az otthoni közeg élvezetében. Hiányzott már a Kalap utca, hiányzott az Oázis, és a főlelátó még mindig hiányzik. Külön feldobta a bulit és a társaságot az erzsébeti különítmény: nagyon kedvelem a Lizát és a szurkolóinak ezt a csoportját, nagy ráadás Jeszy a kapuban - kifejezetten célom idén is, hogy legalább egyszer kijussak Erzsébetre. 

Visszautalva a címre, főleg az Oázisban folytatott beszélgetések során erősödött meg bennem a gondolat, hogy igazából nem számít már az eredmény ebben a szezonban. A bajnokság megnyerése több, mint csoda lenne ekkora hátrányból, hátra még annyira sem kell nézni, mikor építsünk be fiatalokat, ha nem most? Voltak a keretben és a csapatban most is, szokniuk kell a légkört, de erre ez a félszezon tökéletes lesz. Én azok közé tartozom, akinek elég a jó teljesítmény és a megfelelő hozzáállás a pályán, és már tudok imádni egy játékost, de nyilván könnyebb úgy szeretni valakit, ha óbudai nevelés, és kötődik a klubhoz.

Két hét múlva indul élesben a szezon, a többiek elmondása alapján nemcsak egy edzőmeccs, hanem a teljes eddigi felkészülés alapján nehéz megfogalmazni elvárásokat erre a tavaszra. A pletykák szerint gyepcsere és a világítás kiépítése miatt csak februárban játsszunk otthon, utána költözni kell a hazai meccsekre is - felmerültek egész barátian hangzó helyszínek is, mint például a BVSC-pálya, de sokkal rosszabb forgatókönyvet is hallottam, meglátjuk, mi lesz. Valószínűleg nem a klubtörténelem legeredményesebb tavasza következik, de ha sikerül felépíteni ebben a fél évben egy összeszokott, jó gerincet, akkor akár boldogabb is lehet az év második fele. De hol van az még!