Nem hiányzott még egy fakó az NB III-ból

Lezajlottak az NB III-ért vívott osztályozók, ezek közül a Gárdony-Agárd–Szeged-GA II meccsen voltam kint, ahol már az első párharcon eldőlt a feljutás. Könnyen lehet, hogy mégis mindkét klub a harmadosztályban szerepel majd jövőre.

Az osztályozók sorsolása után azt írtam, hogy a REAC egyértelmű favorit, a többiekről nem tudok mit mondani, de talán a Dunaharaszti lehet esélyes. Nos, ebből csak a REAC jött be, és valóban semmi értelmeset nem tudtam tippelni az első körre, meglepett például a Szeged II nagyon sima, 5–1-es győzelme a Gárdony ellen. Pedig jó lett volna a Velencei-tó mellé menni bajnokira nyáron - gondoltam, hozzátéve, hogy ha az nem jön össze, legalább az osztályót megnézem ott és kipipálom a pályát.

Szegeddel természetesen semmi bajom, a szegedi foci szövevényes múltja kifejezetten izgalmas, simán megérdemel/eltart egy NB II-es klubot a város (az más kérdés, hogy a klub háttere mennyire unszimpatikus, ez legyen a helyiek dolga, meg van ennél rosszabb bőven az első két osztályban). Tehát nem valami ilyen indíttatásból szurkoltam a Gárdonynak, egyszerűen csak feleslegesnek tartok még egy fakót a harmadosztályba, eleve nem értek egyet azzal, hogy indulhatnak ott. Mindegy, ezzel (is) együtt kell élni, azért reménykedtem kicsit, hátha a Gárdony csodát tesz.

A meccs előtt egy biciklitúrát toltam le egy haverommal, nemcsak simán körbejártuk a tavat, hanem Kápolnásnyék felől érkezve északon végigmentünk, Gárdonynál le délnek, majd Pusztaszabolcson át vissza Velencére, és onnan Gárdonyra. Sajnos a táj kicsit unalmasabb volt a tótól délebbre a vártnál, és az erős oldalszél, valamint a néha rázendítő eső sem segített, keményre sikerült a túra, de a meccsre kiértünk. Belépőt nem szedtek, büfé csak a parkerdőben található sporttelep szélén volt - amúgy érdekes fekvése van a pályának, ha nem öltött volna trópusi jelleget az időjárás, valószínűleg imádtam volna a tóhoz közeli parkerdőt, ami körülöleli a pályát. Így azért nem voltam annyira komfortos, főleg, hogy a lelátók is megteltek.

Csak becsülni tudom a nézőszámot, 2-300 között lehetett úgy, hogy az első meccsen eldőlt a feljutás. Jöttek Szegedről is, még egy zászlót is hoztak magukkal - jó buli az osztályozó, láthatóan van érdeklődés iránta, és általában a hangulatra sem lehet panasz. Most sem, pedig Gárdonyban nem volt érdemi szurkolás, csak egy öblös hang üvöltötte be párszor, hogy "hajrá Gárdony, irány az NB III!".

A klubot 1997-ben alapították, nyilván voltak elődei is, de a jelenlegi Gárdony-Agárd egy fiatal csapat, ehhez képest több évet is eltöltött már az NB III-ban. Fontos megjegyezni, hogy a klubnak nincs köze az agárdi székhelyű Gázszer FC-hez. A Szeged II esetében nincs értelme klubtörténelemről írni, annyit megjegyeznék, hogy az együttes már tavaly is csak a végén csúszott le az aranyról Csongrádban, akkor a SZVSE nyert, de elbukott az osztályozón. Őszintén szólva nem tudom, mennyire foglalkoztatott a szezonban és az osztályozón visszajátszókat a Szeged II, de Haruna például biztosan nem az akadémiáról előkerült tehetséges fiatalokat képviselte.

A meccset a Szeged kezdte jobban, több nagyobb helyzet is kimaradt vendégoldalon, majd a félidő közepére feljött a Gárdony, de gólhelyzetig nem jutott el. A szünetig nem esett gól, az osztályozón már teljesen reménytelen volt a hazaiak helyzete, ám a szurkolók nem bosszankodtak: valamiért csak most, a szünetben a büfében kezdett terjedni a hír, hogy a Hajdúszoboszló visszalépése miatt a Gárdony kerülhet fel a harmadosztályba, a klub vezeti ugyanis a feltöltési listát. A közben leszakadó eső miatt a büfé teljesen megtelt, páran meg is ünnepelték a hírt rövidekkel, én maradtam a 850 forintos Soproni IPA-nál. Ha ez csapolt lett volna, még azt mondom, oké, így dobozból egy bőven elég volt.

A 60. perc után tértem vissza a lelátóra, addigra csitult az eső. A többiek elmondása alapján nem történt semmi, nem úgy a következő percekben! A Szeged a 69. és a 71. percben is betalált, a második gólnál teljesen lenullázták a védelmet. Ezzel minden eldőlt, már a hazaindulásra készülve a vonatmenetrendet nézgettük, páran elindultak haza. A gárdonyi focisták azonban nem adták fel ennyire könnyen.

A 85. percben azt nem is láttam, honnan, de a félpálya környékéről ívelte kapura a labdát egy hazai játékos. Szép nagy ívben szállt a labda, a szegedi kapus beleütni tudott csak, de a kapufáról így is bepattant a labda, látványos góllal szépített a Gárdony, egy találatra rá is szolgáltak a hazaiak. Két perccel később egy balról érkező szabadrógást csúsztatott a kapuba egy gárdonyi, ezzel az egyenlítés is összejött.

Az utolsó pár percet megnyomták a hazaiak, bár nyilván nem volt kérdés, hogy a Szeged nyeri a párharcot, ám emelt fővel szerettek volna levonulni. A győzelem ugyan nem jött össze, de nincs miért szégyenkeznie a gárdonyiaknak. A lefújás után a szegediek ünnepeltek, de a gárdonyi-agárdi közönség sem tűnt szomorúnak, tényleg van is okuk reménykedi a zöld asztalnál történő feljutásban, ez azonban a jövő hétig még biztosan nem fog megtörténni hivatalosan. Kérdés, hogy lesz-e más visszalépő még.

Tavaly egyébként a Zsámbék osztályozóját néztem meg, az akkor teljesen esélytelen hazaiak végül a Pápa visszalépésével jutottak fel, lehetséges, hogy most a Gárdonynak hoztam szerencsét. Ők talán többre is lennének képesek a harmadosztályban, mint a lelkes, de teljesen amatőr Zsámbék.

A poszt végén azért legyen meg a teljes lista: osztályozón feljutott az NB III-ba a Mohács, a Szeged II, az SBTC, a REAC, a Gyöngyösi AK, a Cigánd, a Dunaföldvár és a Szombathelyi Haladás VSE. Sorsolással, játék nélkül felkerült a Sopron és a Martfű. Eddig ez a hivatalos, a második csapatokkal való machináció és a visszalépések okán a Gárdony reménykedhet, míg a kiesők közül a Csorna és az Eger bízhat benne, hogy mégsem esett ki. Nagyjából júliusra lesz hivatalos mezőny, és remélem csoportbeosztás is.