Öt éve nem látott mélységben a Kerület

Az NB III-ban rég nem sikerült ilyen rossz sorozatot összehozni.

A 2018/2019-es szezon végén, májusban fordult elő utoljára, hogy zsinórban háromszor kikapott a Kerület az NB III-ban. Nyilván az NB II-es szezonban volt ennél hosszabb vereségsorozat, de az egy osztállyal magasabban történt, ott engem most sem zavarna annyira. Amúgy természetesen az adatbankból szedtem az infót, de a poszt írása előtt (amikor megszületett az ötlet, hogy erre húzom fel az egészet) a 2018/2019-es szezonra tippeltem, mint legutóbbi hasonló sorozat. A helyezéseket illetően még egy évet kell visszamenni: 14 fordulót követően a 2017/2018-as szezonban állt hasonlóan rosszul a Kerület, akkor a 16. fordulóban is csak a 10. hely volt meg, tavasszal aztán jobban muzsikált a gépezet, 5. hely lett a vége. A tavalyi szezont leszámítva egyébként is jellemzőbb volt a rossz kezdés és a jobb tavasz, a bajnoksági korai szakaszában voltak ennél a 10. helynél is sokkal csúnyább dolgok, de a téli szünetre már a top 10 alap volt, a bajnokság végére pedig a top 5 is. 

Ami a másodosztályban papírforma volt, az a harmadosztályban lassan már több, mint ciki - a Kelen legyőzése bizony már azért is kötelező a következő fordulóban, mert egy vereség esetén olyan dolgok is szóba kerülhetnének, amiknek a III. kerületi TVE-nél nem szabadna ezen a szinten. Egyelőre ezt a számolgatást letudom annyival, hogy amennyiben a BLSZ I. és az NB III. között lebegő Kelent hazai pályán sikerülne megverni (azt hiszem, ez nem egy nagy elvárás), akkor a dobogó közelebb - vagy egyforma távolságra - lenne pontszámban, mint a kiesés. Ezt azért szeretném alapvetésnek tartani a helyezéstől függetlenül - zavar a 10. hely, de ha mondjuk két pontra lenne a 4., és tízre a 14. hely, akkor azért kevésbé nyugtalanítana. Úgy viszont nem szeretnék téli szünetre menni, hogy hátrafelé kell kacsintgatni.

Sokat nem ér, de ez a harmadik vereség egyébként sokkal elfogadhatóbb játékkal jött össze, mint az előző kettő. Ettől még elég kellemetlen, hogy ez a három elveszített meccs nem élcsapatok, hanem a Komárom-Sopron-Balatonfüred trió ellen jött össze. Ezen a három meccsen 7–9 pont az elvárás, de jó, legyen 6 egy olyan becsúzott füredi vereséggel, mint ez a mostani. Például a feljutó szezonunkban is kikaptunk Füreden, belefért. Viszont 0 pont ilyen csapatok ellen sorozatban, na az kínos.

Amúgy tényleg egész jól nézett ki a Kerület - mármint az előző két fordulóhoz képest, nem mondjuk a mosonmagyaróvári bajnokihoz, vagy a Kisvárda elleni kupameccshez viszonyítva -, főleg a második félidőben: az első 45 perc egy küzdős, kevésbé élvezhető félidő volt, amiben egy kapufát azért lőttünk, de Simonnak legalább annyit kellett védenie, mint a füredi kapusnak. A második játékrész is hasonló képet mutatott az első felében, aztán lőtt egy irgalmatlanul nagy gól a Balatonfüred. Ezt követően jól játszott a Kerület, jöttek a helyzetek, de a gólra majdnem a 90. percig kellett várni, ekkor Árva úgy bevágta a lecsorgót a 16-oson belülről, mint ló a lónak. 1–1, jött négy perc hosszabbítás, a levegőben inkább volt benne a fordítás, mint a füredi győzelem. A 93. percben viszont sikerült benyalni egy olimpiai gólt, érintés nélkül tekerte be a szögletet a kapuba a fürediek játékosa. Nem akarom Simont kipécézni a vereségért, a meccs végén látszott is rajta, mennyire összetört, de ilyen gólt ilyenkor nem szabad kapni. Ikszes meccs volt, elúszott, ez van.

Ennyivel le is tudnám, ha nem zsinórban a harmadik vereség lenne, így sokkal rosszabb. Srácok, szedjétek össze magatokat, a Kelen ellen ellentmondást nem tűrő játékkal, akár szenvedve, de nyerni kell, más eredmény nem elfogadható, főleg nem hazai pályán!

Nem vagyok a híve a bojkottnak, szóval egy esetleges vereség után is ki fogok menni - szerintem hatásosabb kimenni a meccsre és nem szurkolni, mint meg sem jelenni. Ultráink az előbbi utat választották Balatonfüreden, így is napoztunk 15-20-an a füredi hosszú lelátó szélén a vendégben, de érdemi szurkolás nem volt. Viszont, ha így folytatjuk a novembert, akkor senki ne csodálkozzon, ha az utolsó hazaira elfogynak a nézők.

Sok meglepetést nem hozott a füredi túra, ha csak azt nem, hogy az ezresnél drágább jegyre számítottam. A büfében a kiszolgálás és a kínálat egészen korrekt, egyedül a csapolt sör hiányzik. A dobozos Heineken és Soproni nekem most kimaradt, de van üdítő és tea is, valamint szendvics és zsíros deszka. Az árak Balatonfüredhez képest olcsónak mondhatók, a sör 800 forint.

Lehetett olyan 200 néző, szervezett szurkolás nem volt, néhány vehemensebb füredi végig mondta a magáét mindenkinek, akit ért, de a gólok után sem szólogatott át senki, Kerület-sálban is nyugodtan lehetett mászkálni bárhol, nyugis közeg, de ezt tudtam előre is. Sztárvendégként Disztl Péter is feltűnt, bár annyira ezen sem lepődtem meg, legutóbb ugyanis Balatonfűzfőn, a Fűzfői AK meccsén láttam élőben - szereti a balatoni futballt!

Még annyi hozzátartozik a vasárnap krónikájához, hogy Balatonkeneséről biciklivel tekertem át a meccsre. Oda-vissza 64 kilométert mentem, szinte biztosan az utolsó hosszabb biciklizésem volt ez az idén. Az is benne van a pakliban, hogy az év maradékában összesen sem fogok annyit tekerni, mint ezen a héten (119 kilométer volt a teljes hét, benne a Lizával): sötétben már túl hideg van hozzá, ilyenkor pedig a munkaidőm végére már totál besötétedik, így csak a hétvégék maradtak. Meccs miatt mondjuk amúgy sem kellene messzire tekernem, a Kerület már nem játszik idén Budapesten kívül - azt viszont nagyon remélem, hogy jövőre sem csak tavasszal kell majd elhagynia a fővárost.