Mindig öröm olyan klubokkal találkozni a magyar labdarúgás legalsóbb szintjein, amik nem a megszűnés szélén táncolnak, és nem is egy korábbi nagy csapat maradványaként vannak jelen.

Oké, az ember nem a labdarúgás színvonala miatt jár NB III-as meccsekre, de örültem volna, ha nem sérül bele két Kerület-játékos egy komoly téttel nem bíró meccsbe.

Zsinórban harmadjára nyerte meg a Pest megyei kupát a Gödöllő, idén ráadásul az Amatőr Kupát is behúzta a csapat, a bajnoki címtől pedig csak karnyújtásnyira van.

Egy egészen kiváló pályán jártam a hétvégén, csak ajánlani tudom mindenkinek a Nógrád megyei hopperkedést és a börzsönyi kirándulást!

A húsvéti hétvégén Csehország második legnagyobb városának két legmagasabban jegyzett csapata egymással játszott bajnoki meccset - mondhatjuk, hogy egy városi rangadón jártam, de igazából mégsem. 

Az UFC. Nem is gondoltuk volna sokáig, de mostanra sokan már azt se tudják, mi az. Aki meg tudja, már az is legtöbbször rákérdez, hogy melyik. Mert „ugye” van az eredeti, az igazi UFC,

az Újlaki Futball Club.

Tudod, a Minarik Ede, ott forgatták! Nem mellesleg Hidegkuti Nándi bácsi nevelőegyesülete, a „III. kerület örökös második csapata”-versenyben küzdő téglagyári alakulat. Életem egyik legnagyobb bánata, hogy olyan jó harminc éve, már aktív Kerület-szurkolóként bár tél végén bejártam a salakos Bécsi úti pályát, de az akkor még Óbudán játszó Blasz II-es csapat meccseire már nem látogattam ki. Aztán a pálya helyére jött a Praktiker, a csapat más kerületbe kényszerült költözni, és a 2010/2011-es idény óta nem hallunk felőlük.

Ha a kispestiek azt mondják, hogy Puskás Öcsi Kispesté, úgy mi is joggal mondhatjuk a MTK-soknak, hogy Nándi bácsi pedig Óbudáé..!

Jól hangzott volna a szezon elején, hogy a Kerület üti el a Mosonmagyaróvárt a bajnoki címtől és az azonnali visszajutás esélyétől. Ez végülis könnyen megeshet, ám ennek olyan sokan nem örülnek Óbudán.

Több szempontból is prémiumra sikerült a szombati hopperkedésem, de persze lehet hiányérzetem most is.

Annyiszor elmondtam és leírtam már, hogy elegem volt a felcsúti fakó elleni idegenbeli meccsekből, és nem megyek ki többet ilyenre, hogy végül megint ott találtam magam a Pancho Aréna mögötti egyik edzőpályán vasárnap délelőtt. De legalább utána egy új pályát is megnéztem.

Hétvégén egyből két győri meccsen is jártam, és annak ellenére volt hangulatra és körítésre érdekesebb a megyei találkozó, hogy az én csapatom nem azon lépett pályára.