Nyilván mindenki látta már azóta az újpesti koreót, de azért ne menjünk el szó nélkül emellett.

Gyönyörűen megmutatta a Kerület a Kaposvár elleni meccsen, hogy miért nem volt esélye sem visszajutni az NB II-be az idei szezonban.

A szezon legjobb játékával sikerült megmutatni, hogy miért méltatlan a Kerület helyezése a bajnokságban.

Labdabirtoklásban és passzok számában könnyen az ellenfele fölé nő a Kerület, viszont a győzelemhez gólok, a gólokhoz meg helyzetek kellenének.

Ha esetleg nem lenne egyértelmű a cím, a szenvedés, vergődés és kínlódás volt első osztályú, nem a játék színvonala a Gyirmót–Siófok NB II-es meccsen szerdán.

Na nem mintha feltétlenül vágynék a Doosan Arena hangulatára, de az, amit az elmúlt másfél évtizedben összehoztak ebben a Miskolchoz hasonló méretű cseh városban, bőven irigylésre méltó. 

A húzósabb zápor semmi nem volt ahhoz a sokkhoz képest, amit a pályán láttunk a Mór ellen.

Szombaton Mátyásföldön sikerült kipipálnom egy újabb budapesti pályát, ráadásul a klasszikus, történelmi grundok táborából.

Jól fogalmazott a Kerületke a közösségi médiában a teskándi győzelem után: amiért mentünk, azt megszereztük. Valóban ennyi történt.

Szombaton egy villámlátogatás keretében Érsekújváron jártam meccsen.