Azt természetesen tudta minden érdekelt, hogy az utolsó idei óbudai meccsre megy, de sokaknak aznap (vagy pár nappal korábban) derült ki, hogy ez egyben az utolsó idei Kerület-meccs is lesz számára.

A hosszúhétvége alkalmából kettő az egyben beszámolót kaptok: szombaton a Gázgyár, vasárnap a Kerület meccsén jártam.

Most már kezdem elhinni, hogy beindult a szekér Óbudán - csak aztán ne cáfoljon rám az élet a következő fordulókban.

Nehéz, igazi küzdelmes meccsen darálta be a III. kerületi TVE a Bicskét, a lefújás után egész komolyan ünnepelt a lelátó. Pedig a három pont a papírforma volt.

Nyilván mindenki szereti a mozgalmas, izgalmas meccseket, de kevés jobb dolog van egy annyira szétnyert bajnokinál, ahol már az első félóra után sem kell a meccsel foglalkozni.

Két óbudai csapat meccsén voltam kint a hétvégén, a mérleg 0–6. Mégsem mondanám azt, hogy nem érte meg kimenni, vagy azt, hogy ne lett volna ez egy jó hétvége.

Végre egy olyan meccs Óbudán, amit nem kell magyarázni, nem kell elemezgetni - csak élvezni.

Nagy szerencsém, hogy nem a saját káromon tanultam ezt meg, pedig azért nem a pontos érkezés a legfőbb erényem. A tíz perc alatt esett négy gól önmagában is ritka, hát még az első tíz percben!

Nehezen indult, később akár gála is lehetett volna, a vége viszont túlságosan is izgalmasra sikeredett: megvan a Kerület első idei győzelme a bajnokságban.

Lényegében tökéletesre sikerült az óbudai kupaszombat a Magyar Kupa első fordulójában, csak a sorsoláson múlik, hogy augusztus végén összejöjjön valami hasonló.