Lezajlottak az NB III-ért vívott osztályozók, a vártnál is simábban jutott fel a Csepel, Tatán igazi fiesztát teremtettek a fővárosi szurkolók.

Az utolsó fordulóig teljesen nyitott maradt a kiesés kérdése a BLSZ I-ben. 

Egy héten belül két BLSZ III-as meccsen is jártam, egy posztba sűrítem az élményeimet a budapesti amatőrfoci szépségeiről.

Az Amatőr Kupa 59 éve íródó történetében (57 döntőt rendeztek az ideivel együtt, kettő kimaradt) mindössze második alkalommal tudta fővárosi csapat elhódítani a kupát. Óbudai először.

Régi adósságom törlesztettem saját magam felé azzal, hogy végre kimentem egy meccsre a keresztségben Láng Vasas-pálya néven ismert sporttelepre, amit ma Angyalföldi Sport- és Szabadidő Központnak neveznek.

Lassan fél éve, szeptember - a Testnevelési Egyetem sporttelepének átadása - óta vártam, hogy végre eljussak a TF-pályára. Mondjuk vannak, akik több mint hat éve várják a visszatérést, ahhoz képest semmi.

Megkezdődött a téli szünet a BLSZ I-ben, vessünk egy pillantást a tabellára!

Szerdán meccset is rendeztek Balatonfüreden, és meg is nyerte azt a III. kerületi TVE - teljes siker az eső által elmosott november eleji vasárnap után.

Pár óra eltéréssel a magyar foci hátországát és a csúcsát is láthattam élőben vasárnap - persze kicsit sarkítok, mert a BLSZ I. azért messze van a legalsóbb szinttől, de nyugodtan hívható hátországnak is.

Bármilyen hihetetlen, de nem, nem a Fradin gúnyolódok úgy, ahogy a zöldek szoktak az Újpesten azzal, hogy Dózsának nevezik. Szóval nem, nem egy Fradi-meccsről van szó, tényleg a Kinizsi egyik bajnokijára mentem ki szerdán.