Bár semmilyen bizonyítékot nem ismerek arra, hogy a kiváló cseh író, Bohumil Hrabal valaha is járt volna az egykori libeňi otthonának környékén található Meteor-sporttelepen, igencsak meglepne az ő életmódjával, ha ne ivott volna meg ott pár sört. A focit sem vetette meg - bár nem volt olyan fontos…

Legalábbis Prágában, ahol 24 órán belül három fakót is láttam vereséget szenvedni - a legnagyobb örömömre. 

A húsvéti hétvégén Csehország második legnagyobb városának két legmagasabban jegyzett csapata egymással játszott bajnoki meccset - mondhatjuk, hogy egy városi rangadón jártam, de igazából mégsem. 

Azt hiszem, túl vagyok az év legsűrűbb hopperkedésén, ráadásul közben egy kicsit a kulináris élvezetekben is elmerültem a hétvégén.

A húsvéti hosszúhétvégét Ostravában töltöttem negyedmagammal, a célunk elsősorban Csehország harmadik legnagyobb városának megtekintése volt, valami ilyesmi fontossági sorrendben: első helyen a sör- és gasztrokultúra felfedezése állt, a másodikon az épített környezet nézegetése, ezt követte a foci,…

Három prágai meccsen (és temérdek sörön) vagyok túl, szóval jól telt a hétvégém - bár máris rég volt. Megpróbálom egy posztba sűríteni az eseményeket, de nem jut minden meccsre ugyanannyi szó.

Remélem azzal, hogy a címben is kisbetűvel van komló, egyértelmű, hogy nem Baranya megyéről lesz szó.

Na nem mintha feltétlenül vágynék a Doosan Arena hangulatára, de az, amit az elmúlt másfél évtizedben összehoztak ebben a Miskolchoz hasonló méretű cseh városban, bőven irigylésre méltó. 

Pardubice nem a fociról ismert, de azért bőven találni ott érdekességeket groundhopperként is.

A harmadosztály sok kincset rejt Budapesten és Prágában is. Most az utóbbiak közül talán a legjobb darabok egyikéről jön a beszámoló, előtte persze pár szót a magyar válogatottról is ejtek.