Fél év után mehettem végre újra normálisan meccsre, ráadásul nem sokon múlt, hogy rögtön egy bajnokavatón térjek vissza a lelátókra. A katarzis ugyan elmaradt, de így is csodás érzés volt újra a lelátóról meccset nézni, szurkolni.

Bár nem mindenki számára - a poszt írása közben például még én is pária vagyok -, és nem tudni, mennyi időre, mennyire véglegesen, de a május csak elhozta a stadionok nyitását, végre lehet rendesen meccset nézni.

Nagy nehezen otthon tartott ugyan egy pontot a Siófok a mögöttünk hagyott hétvégén, de ez még közel sem biztos, hogy elég a bennmaradáshoz. Ráadásul jó eséllyel költözik is a klub a Balaton partjáról a következő szezonban.

Megint lehajoltam egy ilyen címért, nem terveztem, de a Dunakeszi idei szereplését és eredményeit látva adja magát a dolog, a csapat kedvenc ellenfele a bajnokságban ugyanis a Cso-Ki Sport nevű együttes.

A Kerület hétvégi győzelmével 11 pontra nőtt a csapat előnye, innen már nem szabad elrontani a feljutást. Na de lesz-e, lehet-e szurkolói onánia az őszi szezonban, vagy azt is elveszi tőlünk a járvány?

Egykoron az Aranycsapat is edzett itt, azóta a természet visszafoglalta a grundot, de a nyomai még ma is egyértelműen felfedezhetőek a létesítménynek.

Ez az örökérvényű igazság a Bakonynána edzőjétől hangzott el a Felsőörs utáni találkozót követően. Hogy miért, az kiderül a következő meccsbeszámolóból, ami egyben az első áprilisi meccsélményem.

Ez egy ilyen hétvége: nyert meccset adott le ikszre a válogatott (jó, az még csütörtökön volt), az U21 1–0-ról kapott ki a románoktól, és ami nekem személyesen a legfájóbb, a III. kerületi TVE is nyert helyzetből bukott el két pontot. Megmagyarázhatatlan, mi történt az utolsó 15-20 percben.

Bár a megyei bajnokságokban nem példa nélküli, ha egy csapatnak nincs tizenegy játékosa sem, a koronavírus egyik újabb árnyoldala, hogy ez megszokottá vált. Meccsek maradnak el ezért, vagy éppen szakadnak félbe, mint ahogy történt ez szombaton is Balatonkenesén.

Sajnos meglepően rövid felsorolás lenne, ha a mai létező csapatokat említeném csak meg a posztban, ezért inkább végig megyek a Velencei-tó körüli településeken, és megnézzük, létezik-e csapat avagy mikor szűnt meg.