Természetesen fogalmam sincs róla, hogy hol és mennyi lehetőség adódik hasonlóra, de az biztos, hogy nem fordulhat elő túl gyakran, hogy egy nap egy klub három felnőttcsapatának meccsére kimenjen valaki. Szombaton Baranyában jött össze ez a triplázás.

Stílszerűen az utolsó nyári meccsem idén egy Balaton parti megyei összecsapás volt.

Ha nem is sok helyen, de néhol előfordul a magyar alsóbb osztályokban, hogy hajóval/komppal a leggyorsabb eljutni a helyi csapat idegenbeli meccsére. Főleg Pest megyében találkozhatunk ilyen helyszínekkel.

Szeretem a május végét és a június elejét, ilyenkor érnek véget a bajnokságok, ebben az időszakban még az is érdekes, ami évközben nem. Az egész számolgatós rész csúcsa az osztályozó, Magyarországon a műfajban a megyei bajnokságokból az NB III-ba való feljutásért vívott párharcok a kedvenceim.

Egy korábbról elhalasztott, szerdán pótolt bajnokin vált szinte biztossá a Gödöllő bajnoki címe a Pest megyei első osztályban.

Egy egészen kiváló pályán jártam a hétvégén, csak ajánlani tudom mindenkinek a Nógrád megyei hopperkedést és a börzsönyi kirándulást!

Több szempontból is prémiumra sikerült a szombati hopperkedésem, de persze lehet hiányérzetem most is.

Annyiszor elmondtam és leírtam már, hogy elegem volt a felcsúti fakó elleni idegenbeli meccsekből, és nem megyek ki többet ilyenre, hogy végül megint ott találtam magam a Pancho Aréna mögötti egyik edzőpályán vasárnap délelőtt. De legalább utána egy új pályát is megnéztem.

Hétvégén egyből két győri meccsen is jártam, és annak ellenére volt hangulatra és körítésre érdekesebb a megyei találkozó, hogy az én csapatom nem azon lépett pályára.

Remek körülmények között fogadhatja ellenfeleit a Kistarcsai VSC, kár, hogy ezt a megyei másodosztály utolsó helyén teheti, a bennmaradás nagyon halvány reményével.