A döntetlenekben az a jó, hogy azok nem vereségek, így aztán félig teli pohárnak is lehet látni őket. Van, amikor teljes joggal - most viszont kétszer is üres poharat kaptam, avagy ilyen a futball lélektana.

Mozgalmas hétvégén vagyunk túl, a két meccsemet most egy posztban foglalom össze, hiszen a Kerület–Diósgyőrön amúgy is szinte mindenki kint volt óbudai részről, aki mégsem, az tévében láthatta a mérkőzést.

Nem a Vasas–Honvéd kupameccs lesz a kedvencem az idei évben, de kívülről nézve jól szórakoztam. Nem irigylem egyik csapat szurkolóit sem.

Több mint két és fél év után látogattam ki újra NB I-es meccsre, de legalább jól szórakoztam azon a meccsen, amin Lukic két góljával nyert a Honvéd a Vasas ellen.

Szerdán kikapott a Kerület és a Gázgyár is - utóbbi legalább nem a bajnokságban, de ettől még mindkét klub helyzete elég nehéz a maga bajnokságában.

Zsinórban a harmadik olyan meccsét játszotta a Kerület, amin elégedett voltam a játékkal: masszívan védekezik a csapat és végre nincsenek hajmeresztő hibák, viszont sajnos eredményesség nem társul ehhez. Pontokat márpedig gyűjteni kellene.

A magyar foci koronavírus okozta kényszerszünete csak nyúlik és nyúlik, friss meccsbeszámolók egy darabig még biztosan nem lesznek. A fővárosi pályákat bemutató cikksorozatom viszont folytatódik, a negyedik részre el is értünk Pestre, a budapesti focicsapatok (és stadionok) oroszlánrészét adó…