Egykoron az Aranycsapat is edzett itt, azóta a természet visszafoglalta a grundot, de a nyomai még ma is egyértelműen felfedezhetőek a létesítménynek.
Kicsit pironkodva vallom be, hogy óbudai létemre a Városok, stadionok, kocsmák (egyébként zseniális!) Facebook-oldalon találkoztam először azzal a ténnyel, hogy a tőlem néhány kilométerre található Szentendrei-szigeten egy olyan stadion romjai rejlenek, amiben az Aranycsapat is edzett, és ahol a hatvanas évekig a Vác a hazai meccseit játszotta. Mikor októberben láttam erről a posztot, eldöntöttem, hogy megnézem magamnak a helyszínt. A téli időszámítás alatt nem vett rá a lélek, hogy kimenjek oda, viszont a gaz miatt a nyarat sem akartam megvárni, így végül húsvétkor szántam rá magam, hogy biciklivel kimenjek Tahitótfalu szélére megnézni a stadion romjait. Megérte!
Tahitótfalu nyugati szélén található az úgynevezett Pokol-sziget. A helyszín ugyan hajózás nélkül csak a "budai" oldalról, a 11-es út felől közelíthető meg, még is inkább Váchoz kötődik, ami nem meglepő, hiszen egyrészt Váccal szemben fekszik a Duna túloldalán, másrészt rendszeres kompjárat köti össze a várossal. Busszal amúgy a tökéletesen hangzó Pokol csárda nevű megállóig kell jegyet váltani Szentendréről ahhoz, hogy a pályát felkutassuk.
Innen nézve egész egyben van a félévszázados magány ellenére.
A gaztenger végén valahol ott a kapu. Nyáron rosszabb lehet itt körülnézni...
A köznyelvben, így a magyarfutball.hu adatbázisában is "Pokol csárda mögötti pálya" néven ismert a stadion, melyet 1904-ben avatott fel a Vác, és egészen 1967-ig használta, amikor átadták a ma is használt Ligeti Stadiont. Az utolsó NB II-es mérkőzést 1961 nyarán rendezték a pályán, utána csak alsóbb osztályú meccseknek adott helyet, sőt, egyes források szerint agárversenyekre is sor került itt. A Régi Vác nevű Facebook-oldalon képeket is látni a stadion fénykoráról, sajnos csak nézők nélkül.
Hogy pontosan mikor kezdődött meg a stadion állapotának romlása, azt nem tudom, mindenesetre több évtized elhagyatottság után is ráismerni, ám a természet lényegében visszafoglalta a pályát és a lelátót is. A két kapu ma is áll, illetve a korlát egyes részei is megmaradtak, valamint a lelátó épülete sem omlott össze, fel is merészkedtem rá. Leginkább a recsegő-ropogó, jó 25-30 centi vastag avarréteg hangja ijesztett rám, viszont attól nem kellett félnem, hogy a lépcső beszakad alattam.
Jól megnőtt az a fa a korlát tövében...
A terület amúgy részben őrzött, bár maga a pálya nincs elkerítve, de a mellette lakó hajléktalanok szerint magánterületen jártam. Szerencsére ezt normális hangnemben közölte velem egyikük, szó sem volt vitáról, sőt, inkább kölcsönösen szabadkoztunk egymás megzavarásáért. Mondjuk szinte mindegy, hogy őrzött-e a romos stadion, mert bár vannak még ott fémelemek, szerintem mire kivinnék őket a legközelebbi úthoz, elporladnának.
A lepukkadtság ellenére látszik az épület eredeti rendeltetése.
Kicsit anakronisztikus az az irodai szék, pedig megtenné VIP-szektornak.
Ma már más funkciója nem lehet ennek a pályának, mint a hozzám hasonlók számára látványosságot nyújtson, aztán lassan eltűnjön végleg. Itt nem fogott el az a szomorúsággal vegyes nosztalgikus érzés, ami egy-egy frissen felhagyott-elhagyott pályán szokott, hiszen annyira régóta nem fociztak itt, hogy számomra ez már semmit nem mond. Persze önmagában a tudat, hogy az Aranycsapat tagjai is rúgták itt bőrt, ért annyit, hogy felmenjek az omladozó lelátóra, és elképzeljem a csodát.
Így néz ki a lelátó a pályáról nézve.
Hihetetlen belegondolni abba, hogy az egyszeres magyar bajnok Vác történetének első 63 évében (már amikor volt ténylegesen csapat ebben az időszakban) a szurkolóknak és a játékosoknak is komppal kellett meccsre járniuk. Főleg az ötvenes évek végén és az utolsó másodosztályú szezonban, 1960/61-ben lehetett óriási élmény, amikor tényleg mindenhol rengetegen jártak meccsre. Itt ezt hajóval tették az emberek, zseniális!
Végül, hogy ne csak a múltról legyen szó: a Szentendrei-szigeten jelenleg is működő csapat mindössze egy van, a szigetmonostori Szigetgyöngye SE. Kisorosziban 2004-ben, Pócsmegyeren pedig 2006-ban szűnt meg a helyi csapat, míg Tahitótfalun 2019-ig húzta a Szentendre VSE II-vel összeolvadt helyi klub - remélem van még visszaút ennek az együttesnek, a létesítmény még bőven megfelelő állapotban van, nem indult pusztulásnak, vigyáznak rá.
Akár most is lehetne itt meccs, de az előző szezon óta nincs, most is csak gyerekeket láttam rajta.
Csodálatos lelátó!
A Pokol csárda mögötti pályán kívül csak a másik tahisi grundot néztem meg, bár tervben volt Szigetmonostor is, az erős és kellemetlen szembe szélben inkább csak összeszorított foggal tekertem a sziget déli részén található szentendrei kompig, eszembe sem jutott kitérőt tenni a szigetmonostori pályához, míg Kisoroszi és Pócsmegyer eleve szóba sem jött. A szigetmonostori pályát remélhetőleg még rendeltetésének megfelelően, egy focimeccsen fogom felkeresni!
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
felhőkergető 2021.04.12. 10:09:37
P806 2021.04.12. 16:19:13
Millerdraft 2021.04.12. 17:46:25
A poszthoz gratulálok, nagy élvezettel olvastam, ahogy az említett Városok Stadionok kocsmák oldalt is szoktam.
gigabursch 2021.04.12. 18:14:53
A régi a szugetcsúcson.
Ha ott jársz nézd meg a régi öltözőn - ma a kemping csehója - az árvíz táblákat. Tanulságos...
Az újabb az bent van a faluban.
Rich.mond 2021.04.12. 19:02:13
Ja, azt én sem értem, hogy miért jó, ha valami lerohad - mondjuk a felcsúti stadionért nem fájna a szívem, de Kelet-Magyarországon felnőve túl sok pusztulást láttam már.
pörgeszurkol 2021.04.12. 20:06:28
A lerohadás témájához: a felcsúti stadionért nem hullajtanék könnyeket, ha így látnám, de azért az újak zöme - ha már megépült - maradjon csak meg szépnek, hátha egyszer visszatérhetnek és vissza is akarnak térni az emberek a meccsekre.