Mostantól csak bravúrokkal jöhet össze a bennmaradás

A közvetlen rivális ellen olyan zakót kapott a Kerület, amit nehéz megemészteni. A megaláztatás mellett ez nagyon értékes pontokba is került.

Gondolkoztam rajta, hogy egyáltalán írjak-e a posztot a csákvári meccs után. Este semmi kedvem nem volt hozzá, meg amúgy is a választási eredményeket néztem, hétfőn viszont úgy döntöttem, munka után csak leírom: innen már bravúr lesz bennmaradni. Egyszerűen nem értem, mi történt. A 2022-es naptári évben eddig nem mutatott annyira rossz teljesítményt a csapat, bár a Tiszakécske elleni hazai csúnya volt, és éppenséggel Szombathelyen sem szép játékkal jött össze a győzelem - utóbbi kit érdekel? Lényeg a három pont! Szoros és jó meccset játszottunk a Diósgyőrrel, sikerült megfogni egy pontra a tavasszal szárnyaló Szegedet, Ajkán a helyzetek alapján nyerni kellett volna, de még a Soroksár elleni meccs sem volt vészes a sok hiba ellenére sem.

Ehhez képest Csákváron jogosan tehettük fel a kérdést: hol a csapatunk? Ötlettelenséget, veszekedést, kapkodást láttam a pályán, azt inkább nem merem feltételezni, hogy motiválatlanságot is, hiszen ekkora tét mellett az elfogadhatatlan lenne. Ahogy mondjuk az is, hogy a zömmel rutinos, profi játékosokból álló keret rágörcsöljön egy Csákvár elleni meccsre. Jó persze, nagy volt a tét, de ugyan már!

Most mit lehet erre mondani?

Gyorsan leszögezem: az egyetlen kivétel Balázs a kapuban, aki eddig is sokat hozott a konyhára, Csákváron pedig 0–0-nál tizenegyest védett, 0–1-nél volt két bravúrja, később pedig még egy-két védéssel segített abban, hogy ne legyen nagyon megalázó a vége. Mondjuk az lett így is. De ne csak dicsérjem őt se: a negyedik gólban azért benne volt a kapus, onnan rövidre gólt kapni nem illik, de egyrészt kellett a védelem balfaszkodása a helyzethez, másrészt Balázs van olyan jó, hogy egy-egy ilyen hibát én kérdés nélkül elnézek neki, így is bőven pozitív a mérlege.

Pedig nem indult olyan rossznak ez a nap. Összejöttünk vagy harmincan a vendégben a szeles, késő telet idéző áprilisban, a csákvári pálya fekvése egészen jó (eleve egy turistaúton lehet megközelíteni a vendégszektort, ez mennyire menő!), ráadásul a hazaiak jó, ha voltak százan, szervezett szurkolás meg ott aztán nincs. 

Valami régi edzőpálya maradványa, háttérben a mostani stadion. Akár rendes pálya is lehetett ez régen, mert mindkét kapu áll a mai napig, a méretek stimmelnek, és vannak amúgy oda nem illő magas nyárfák is a tisztás körül, illetve egy pad is.

A beugró ezer forint itt is, a büfében az üveges Soproni mellett még üveges Pilsnert is lehetett kapni - naná, hogy akkor, amikor vezettem. Mondjuk ebben az időben a forró tea sem volt egy rossz választás. a hőmérséklete miatt kellett is majdnem egy félidő egy elfogyasztásához, szóval kiváló "fognivaló" volt - miután lehűlt kicsit.

Az első félidő első fele még egészen elfogadható képet mutatott, a másik kapu mögül nézve minimum véleményes büntetőt kapott a Csákvár a 17. percben, de Balázs kiszedte, szóval még egy kis lélektani előny is jutott. Pár helyzetecskét sikerült kialakítani, de a csákvári kapusnak az egész első félidőben nem kellett védenie. Megjegyzem, a játékvezető abszolút fogalmatlan módon vezette a mérkőzést, viszont nem ezen múlt a zakó, nem lehet azt sem mondani, hogy egyoldalúan a Csákvárnak fújt volna. Egyszerűen csak az NB II. is nehéz szint neki.

Kiváló rálátás a pályára. Jó, azért a széksorok tetejéről egy fokkal jobb volt.

Egy szögletből szerzett vezetést a Csákvár, messziről nézve védelmi hibának tűnt a dolog, Vaskó a védők gyűrűjéből, közelről fejelt (?) a kapuba. A szünetben sokan már veszve láttak mindent, én viszont még simán hozhatónak gondoltam a meccset, persze azt beláttam, hogy ehhez javulnia kellene a csapatnak.

Ezzel szemben még fel sem fogtuk, hogy folytatódik a játék, amikor 2–0-ra módosult az állás. "Bele sem ittam a sörömbe, már gólt kaptunk" - hangzott el a legjobb helyzetértékelés, de az is beszédes, hogy akadt olyan szurkoló, aki ekkor még a réváson tartózkodott, és az 50. perc után vette észre, hogy már kettővel megy az ellenfél.

Nem fogom részletesebben leírni az ezután történteket, egyszerűen szétesett a Kerület, és ezen az ajándék tizenegyes sem tudott segíteni 3–0 után. A Csákvár könnyedén jutott el az óbudai kapuig, tényleg kellett Balázs a még nagyobb verés elkerüléséhez, nem is érdemelte meg szegény, hogy a 90. percben olyan jól eltalálta a csákvári játékos a szabadrúgást, beállítva az 5–1-es végeredményt.

Az első félidőben még szurkoltunk, és csak néha-néha tettünk epés megjegyzéseket akár a játékra, akár az ellenfélre, esetleg a hazai szurkolókra, a második félidőben viszont már a gyűlölködés minden bugyrát megjártuk. Ezen néha még szórakozni is tudtam, de a végefelé a "Kerület, indul a busz" kétszeri átkiabálására (ezt egy ember csinálta, rajta kívül főleg egy-két női hangot hallottunk, gondolom mind szülők voltak, csoportos skandálásra nem volt példa) muszáj volt visszaüvöltenem, hogy "mi legalább Budapestre megyünk haza, és nem itt élünk". Ezt némi csend követte, és így a választási eredmények után még mókásabb színezetet kapott a megjegyzésem. Értse ezt mindenki úgy, ahogy akarja, de azzal gondolom nem lepek meg senkit, hogy a Csákvár melletti Felcsútot is emlegettük párszor - ráadásul bevallottan a felcsútiak második csapata a Csákvár, ami az NB II ötödik legerősebb keretével rendelkezik, ennek ellenére most jött ki a kiesőzónából. 

Bár a fordulóban két csapatot is jobban megaláztak (DVTK–Szeged 0-5, Vasas–Békéscsaba 6-0), így is szörnyen megalázó ez az egész, az NB II-ben például nem is kaptunk még öt gólt, de az NB III-ban is elég rég volt erre példa. Különösen fájó, hogy ezt egy közvetlen rivális ellen szenvedte el a csapat, attól a Csákvártól ami pontszámban ezzel ért be minket. Innentől viszont bravúrok kellenek a bennmaradáshoz: Vasas, Siófok, Kecskemét a következő három meccs, előbbi már szerdán. Ha ez nem lenne elég, akkor a szolnoki (létfontosságú) túra után az utolsó fordulóig csak felsőházi ellenfelek jönnek, zárásként pedig irány Békéscsaba! Titkon reménykedtem benne, hogy annak a meccsnek pozitív értelemben nem lesz tétje, most már inkább abban bízok, hogy legyen még tét.

Innen szép nyerni.