A legméltóbb alkalommal szakadt ki az óbudai gólzsák

Ki ellen jöjjön össze a gála, ha nem az ellen a csapat ellen, aki ősszel a legnagyobb csapást mérte ránk?

Nyilván összetettebb a kérdés ennél, de ha egyetlen pontot kellene megnevezni a III. kerületi TVE 2023/2024-es szezonjából arra, hogy miért nem lett bajnok, akkor az őszi, Budaörsön elszenvedett 5–2-es vereséget mondanám. Az volt a csapat első veresége a bajnokságban, ezt fokozza az öt kapott gól, ráadásul kár szépíteni: aznap a Budaörs lemosta a pályáról a Kerületet. Szerintem ez volt akkora gyomros, hogy legalább részben a számlájára írható az utána következő meccsen a közvetlen rivális Veszprémtől elszenvedett hazai vereség, ami ráadásul egy olyan meccsen jött össze, ahol az ellenfél szebben és jobban nem focizott a Kerületnél, "csak" eredményesebben. Persze az áprilisi tatabányai vereség, vagy éppen az otthon középcsapatok ellen elhullajtott 11 pont (igen, ez négy iksz és egy zakó CSAK hazai pályán olyan csapatok ellen, akiket 13–19 ponttal előz most a Kerület...) legalább ennyire fontos tényező, de a lejtmenet kezdete, az első megingás Budaörsön volt.

Ezek után természetesen bosszúra vágytam, de a Budaörs egyik-másik eredményét (a csapat a Veszprémet és a Tatabányát is megverte) elnézve beértem volna simán csak a három pont begyűjtésével. Ennél sokkal többet kaptam!

Anyák napja lévén a napom első fele természetesen családi programokkal telt, így mire összeszedtem magam, bizony elég közel voltam már a meccs kezdési időpontjához - de sört azért kellett szerezni. Az indulót a Hévízi úton hallottam, a kezdősípszóra éppen beértem, de ehhez kellett egy kis csúszás. Nagy szerencsém, hogy így alakultak a dolgok, ugyanis 66 másodperc után Barczi lövését még kiütötte Kunsági, de a kipattanót közvetlen közelről Zámbó a kapuba fejelte, 1–0 ide! Alig helyezkedtem el a lelátón, amikor megszületett a második gól, a 12. percben Zámbó adott nagy labdát Barczinak, aki jól lépett ki és begurította a kapuba a labdát. Először itt sejlett fel bennem a bosszú reménye, másrészt az előző napi Újpest–Diósgyőr 7-0 is eszembe jutott, az is így kezdődött.

Hamar lehűtötte a kedélyeket a szépítés, Sajbán nagyon, már-már bántóan simán kapott labdát a kaputól jó tíz méterre, nem is hibázott, a 16. percben 2–1-re módosult az állás. Szegény Simonnak esélye sem volt védeni, pedig egyébként a 16 éves, saját nevelésű kapus már az első két gól között bemutatott egy hatalmas bravúrt. Ki tudja, hogyan alakul a meccs, ha az bemegy!

Sajnos nem tudom megmondani, hogy Zámbó vagy Samu iramodott-e meg a 22. percben úgy, hogy már gólhelyzetben törhetett volna a kapura, amikor a budaörsi védő egyszerűen felöklelte - jött is a piros, és bár a szabadrúgásból nem született gól, nagy reményekkel töltött el a kiállítás. Ehhez képest jött egy bő tíz perc elég gyenge játék, fogjuk rá, hogy ez az idő tapogatózással telt, a kiállítás utáni felállást ismerte meg a Kerület. Ez jól sikerült: egy-két helyzet után a 41. percben Vankó, egy perccel később Zámbó volt eredményes, 4–1-es állással mentek a csapatok szünetre. Úgy, hogy Barczi egyszer keményen leoltotta talán Samut, amiért ő nem passzolt időben, és Barczi már lesre futott. Abból születhetett volna meg az ötödik óbudai gól még a szünet előtt.

Barczi és Zámbó remekeltek elől, már a kiállítás előtt is elsősorban az ő összjátékaikból alakult ki helyzet. Öröm volt nézni ezt a meccset, és szerencsére a második játékrészben sem változott a helyzet.

Az igazán látványos gólokat a második félidőre hagyták a srácok: Barczi lőtte az ötödiket, úgy tűnt, kicsit kisodródott az ívelésből kapott labdával, de az ötös mellől gyönyörűen gurított a hosszúba. A 76. percben a frissen beállt 18 éves Farkas lőtt hatalmas gólt: a labdaátvétel után kicselezett két védőt, majd a 16-oson belülről a hosszú felsőbe tekert.

Ezzel sem volt vége, megint Barczi kapott kiugratást a 89. percben, a kimozduló kapus felett lágyan, látványosan ívelte át a labdát, ezzel állt be 7–1-es végeredmény. S lehetett volna több is, igaz, a kiállításig a Budaörs is veszélyesen játszott.

Hát ez most aktuális volt.

Tökéletes gála lett ebből a meccsből, nagyon érett már egy ilyen, de stílszerűbb volt nem egy kiesőt így elpáholni, hanem egy olyan csapatot, aki ősszel borsot tört az orrunk alá, meg amúgy is velünk együtt esett ki az NB II-ből, a keretében pedig most is találunk nagy neveket. Így kell ezt, nem a féllábbal megyei csapatoknak kell hetet lőni! Nekem különösen hihetetlen ez a hétvége a már említett újpesti gálával együtt, nem gondolom, hogy valaha lesz még ilyen, hogy ez a két klub egy hétvégén 14 gólt lő. 

Jegyezzük még fel a végén, hogy a 27. forduló eredményeivel eldőlt, hogy a III. kerületi TVE legrosszabb esetben negyedik lesz a bajnokságban. A legjobb eset az első hely, ehhez csoda kellene (vagyis inkább kapitális összeomlás a Tatabányától), a második hely viszont még reálisan is elérhető. Tavaly ugye ötödik lett a csapat, 1,78-as pontátlaggal sikerült akkor zárni, most kerek kettőnél tartunk, de három vereséggel is 1,8-as lenne ez a mutató, tehát akármi is történik, helyezésben és pontátlagban is jobb lesz a szezon - és ránézésre, érzésre is az volt eddig.