Jól hangzott volna a szezon elején, hogy a Kerület üti el a Mosonmagyaróvárt a bajnoki címtől és az azonnali visszajutás esélyétől. Ez végülis könnyen megeshet, ám ennek olyan sokan nem örülnek Óbudán.

Több szempontból is prémiumra sikerült a szombati hopperkedésem, de persze lehet hiányérzetem most is.

Annyiszor elmondtam és leírtam már, hogy elegem volt a felcsúti fakó elleni idegenbeli meccsekből, és nem megyek ki többet ilyenre, hogy végül megint ott találtam magam a Pancho Aréna mögötti egyik edzőpályán vasárnap délelőtt. De legalább utána egy új pályát is megnéztem.

Hétvégén egyből két győri meccsen is jártam, és annak ellenére volt hangulatra és körítésre érdekesebb a megyei találkozó, hogy az én csapatom nem azon lépett pályára.

Kisebb futballünnepre készültünk Óbudán az első 2025-ös bajnokin, helyette kaptunk egy jó nagy 0–0-t. 

Az elmúlt húsz évben már nem első alkalommal kellett újraszervezni balatonkenesei labdarúgást, de egy összetartó magnak hála egyelőre működik a dolog. A tavaszt viszont vereséggel kezdte az együttes. 

A Veszprémi Városi Stadionban szinte megállt az idő, de az is igaz, hogy nem (csak) annak a felújítása miatt költözött el onnan a csapat. De akkor vajon miért?

Nem szeretek "bezzegországozni", de amikor két nyolcadosztályú csapat egymás elleni felkészülési meccsén szerda este van 30-40 néző és nyitva tartó büfé sörrel meg szendviccsel, hát, akkor azért elcsábulok. Bezzeg Bajorország!

Remek körülmények között fogadhatja ellenfeleit a Kistarcsai VSC, kár, hogy ezt a megyei másodosztály utolsó helyén teheti, a bennmaradás nagyon halvány reményével.

Egy őszről elhalasztott megyei meccs volt az idei első bajnokim, a Pest megyei I. osztály roncsderbijén jártam.