Kedden sikerült meglátogatnom az Újpesti Haladás otthonát, ami egy komoly múlttal rendelkező, de sajnos veszélyeztetett focipálya Újpesten, a kertváros és az ipari területek határán.

Két óbudai csapat meccsén voltam kint a hétvégén, a mérleg 0–6. Mégsem mondanám azt, hogy nem érte meg kimenni, vagy azt, hogy ne lett volna ez egy jó hétvége.

Végre egy olyan meccs Óbudán, amit nem kell magyarázni, nem kell elemezgetni - csak élvezni.

A vártnál simábban vette a Kerület a második kört a Magyar Kupában, jöhet az a forduló, ahol tavaly másodosztályúként kezdett a csapat.

Davide Lanzafame védekezni már megtanította fiait, így a Pestszentimrei SK védelmét még emberelőnyben sem tudta feltörni az elvileg jobb erőkből álló Testvériség.

Nagy szerencsém, hogy nem a saját káromon tanultam ezt meg, pedig azért nem a pontos érkezés a legfőbb erényem. A tíz perc alatt esett négy gól önmagában is ritka, hát még az első tíz percben!

Ahogy azt várni lehetett, Zsámbékon egy pillanatig sem kellett izgulni a győzelemért, de közel sem volt tökéletes a Kerület játéka. Persze nem most kellett a maximumot kihozni.

Lényegében tökéletesre sikerült az óbudai kupaszombat a Magyar Kupa első fordulójában, csak a sorsoláson múlik, hogy augusztus végén összejöjjön valami hasonló.

A futball egyik alaptörvénye csúnyán megmutatta, hogy miért egy alaptörvény. 

A héten ismét a megszűnés szélére került a váci labdarúgás, bár az biztos, hogy lesz egy NB III-as klub a városban, a megyei első osztályban pedig elindul az egykori bajnokcsapat maradványa. Az elmúlt bő húsz év a szenvedésről szólt a váci labdarúgásban, ennek egy szeletébe belekóstoltam 2016-ban.…