Ugyan kicsit szeretek dobálózni azzal, hogy egy meccs vagy pálya miért történelmi, ezúttal olyan helyen jártam - első alkalommal -, amire túlzás nélkül lehet mondani/írni, hogy a magyar foci történelmében fontos szerepet játszott, egy igazi magyar grundhopper számára pedig már-már kötelező…

Fél év után mehettem végre újra normálisan meccsre, ráadásul nem sokon múlt, hogy rögtön egy bajnokavatón térjek vissza a lelátókra. A katarzis ugyan elmaradt, de így is csodás érzés volt újra a lelátóról meccset nézni, szurkolni.

Bár nem mindenki számára - a poszt írása közben például még én is pária vagyok -, és nem tudni, mennyi időre, mennyire véglegesen, de a május csak elhozta a stadionok nyitását, végre lehet rendesen meccset nézni.

Megint lehajoltam egy ilyen címért, nem terveztem, de a Dunakeszi idei szereplését és eredményeit látva adja magát a dolog, a csapat kedvenc ellenfele a bajnokságban ugyanis a Cso-Ki Sport nevű együttes.

A Kerület hétvégi győzelmével 11 pontra nőtt a csapat előnye, innen már nem szabad elrontani a feljutást. Na de lesz-e, lehet-e szurkolói onánia az őszi szezonban, vagy azt is elveszi tőlünk a járvány?

Ez egy ilyen hétvége: nyert meccset adott le ikszre a válogatott (jó, az még csütörtökön volt), az U21 1–0-ról kapott ki a románoktól, és ami nekem személyesen a legfájóbb, a III. kerületi TVE is nyert helyzetből bukott el két pontot. Megmagyarázhatatlan, mi történt az utolsó 15-20 percben.

Bár a megyei bajnokságokban nem példa nélküli, ha egy csapatnak nincs tizenegy játékosa sem, a koronavírus egyik újabb árnyoldala, hogy ez megszokottá vált. Meccsek maradnak el ezért, vagy éppen szakadnak félbe, mint ahogy történt ez szombaton is Balatonkenesén.

Sajnos meglepően rövid felsorolás lenne, ha a mai létező csapatokat említeném csak meg a posztban, ezért inkább végig megyek a Velencei-tó körüli településeken, és megnézzük, létezik-e csapat avagy mikor szűnt meg.

Kevés olyan magyar edző van, akit úgy tudok tisztelni, mint Csank Jánost (Garami mester ilyen például, ő az etalon!). Nem ironizálok, nyilván mond néha baromságokat, de alapvetően imádom a stílusát és a megmondásait. Éppen ezért alapvetés, hogy ismerem a legnagyobb klasszikusát is: félidőben a…

Először is elnézést kérek a címért, de egyszerűen képtelen voltam nem lehajolni ezért, ha már egyszer Gyulafirátóton jártam meccsen a hétvégén. A Veszprém megyei első osztály tizenharmadik helyén álló csapat nem adta magát könnyen a volt NB I-es labdarúgót is bevető Úrkút ellen.