Természetesen fogalmam sincs róla, hogy hol és mennyi lehetőség adódik hasonlóra, de az biztos, hogy nem fordulhat elő túl gyakran, hogy egy nap egy klub három felnőttcsapatának meccsére kimenjen valaki. Szombaton Baranyában jött össze ez a triplázás.

A döntetlenekben az a jó, hogy azok nem vereségek, így aztán félig teli pohárnak is lehet látni őket. Van, amikor teljes joggal - most viszont kétszer is üres poharat kaptam, avagy ilyen a futball lélektana.

Mozgalmas kupaszombaton vagyok túl, és csak megerősítést nyert a korábbi véleményem: a Magyar Kupa első egy-két fordulója a szezon legjobb része. 

Számos oka van annak, amiért imádok ESMTK-meccsekre járni, de mind közül a legfontosabb: soha sem csalódok.

Kettő meccsbeszámoló egy posztban a szombati napomról.

Nem kellett sokat izgulni a Kerület mohácsi kupameccsén. 

Sajnos a Kerülettel nem tudtam érdekes túrára menni a Magyar Kupa első körében, viszont a kupahétvégén kijutottam a - papíron - legalacsonyabb szintű párosításra.

Az Amatőr Kupa 59 éve íródó történetében (57 döntőt rendeztek az ideivel együtt, kettő kimaradt) mindössze második alkalommal tudta fővárosi csapat elhódítani a kupát. Óbudai először.

A körítést tekintve futballünnep volt Erzsébeten az MTK érkezése, de sajnos tényleges ünnep legfeljebb a vendégeknek lett belőle.

Mozgalmas hétvégén vagyunk túl, a két meccsemet most egy posztban foglalom össze, hiszen a Kerület–Diósgyőrön amúgy is szinte mindenki kint volt óbudai részről, aki mégsem, az tévében láthatta a mérkőzést.