A válogatott felkészülési meccsei miatt az első két osztályban nem rendeztek fordulót a hétvégén, ezt pedig a lehető legjobb módon használtam ki, és hosszú kihagyás után ismét eljutottam az ESMTK-pályára.

A január nem éppen a meccsrejárás hónapja, így friss beszámolót legfeljebb a hónap végén hozok majd. Ám addig sem maradt téma nélkül a blog, és talán egészen egyedi is ez a téma ahhoz, hogy megérje megírni.

A közhelyekben az a jó, hogy - mivel ugye közhelyek - általában igazak, még ha sokszor kellemetlen, vagy már-már szinten aluli kimondani a nagy igazságot: mint például azt, hogy a kihagyott helyzetek megbosszulják magukat. Pedig!

Egészen hihetetlenül jó érzés bajnoknak lenni, és még most is felfoghatatlan, hogy milyen ellenfelekkel találkozik majd a Kerület a következő szezonban. Tényleg hihetetlen.

Fél év után mehettem végre újra normálisan meccsre, ráadásul nem sokon múlt, hogy rögtön egy bajnokavatón térjek vissza a lelátókra. A katarzis ugyan elmaradt, de így is csodás érzés volt újra a lelátóról meccset nézni, szurkolni.

Talán sokaknak feltűnt, hogy a Kaposvári Rákóczi két év alatt két osztályt esik vissza, mindezt úgy, hogy előtte két év alatt jutott fel a harmadosztályból az elsőbe, ráadásul az NB III-ban is csak két szezont töltött el a csapat, ahová a megyei első osztályból jutott fel, egy NB II-es és egy NB…

A Kerület hétvégi győzelmével 11 pontra nőtt a csapat előnye, innen már nem szabad elrontani a feljutást. Na de lesz-e, lehet-e szurkolói onánia az őszi szezonban, vagy azt is elveszi tőlünk a járvány?

Ez egy ilyen hétvége: nyert meccset adott le ikszre a válogatott (jó, az még csütörtökön volt), az U21 1–0-ról kapott ki a románoktól, és ami nekem személyesen a legfájóbb, a III. kerületi TVE is nyert helyzetből bukott el két pontot. Megmagyarázhatatlan, mi történt az utolsó 15-20 percben.

Ha egy csapatot oda-vissza versz a bajnokságban, kapott gól nélkül, akkor nem nagyon beszélhetünk arról, hogy a szenvedő fél a másik mumusa lenne. Pedig még a vasárnapi meccs előtt is tízből kilenc óbudai szurkoló azt mondta volna, hogy a THSE bizony mumus - igaz, vérmérséklettől függően nem…

Két dolgot utálok nagyon ebben a koronaparában, már persze azon kívül, hogy egyáltalán van. Az egyik a bizonytalanság: nem lehet tudni, mikor lesz végre vége, így nehezebb vágni a centit, csak reménykedni lehet. A másik, hogy lassan megszokom az egészet. Ez lehetne pozitívum, de valójában nem az,…