A Balaton keleti medencéjének az egyik legfontosabb és legnagyobb múlttal rendelkező pályáján jártam a hétvégén, avagy végre kijutottam a fűzfői stadionba.

A válogatott szünet miatt ezen a hétvégén csak az NB III-ban, és attól lefelé rendeztek bajnoki mérkőzéseket. Budapesten egyértelműen a Fővárosi Vízművek–Csepel találkozó tűnt a legérdekesebb programnak, ami a vendégek számára egyben a bajnoki rajt is volt a Magyar Kupában való érdekeltség miatt.

Egy BLSZ III-as bajnokin értesültem a budapesti bajnokságok átszervezéséről, és mivel annyira nagy híre nem ment ennek, ezért épp itt az ideje átvenni a változásokat - mindezt persze egy meccsbeszámoló keretében, a magyar klubfutball egyik kultikus helyszíne mellett.

Megint lehajoltam egy ilyen címért, nem terveztem, de a Dunakeszi idei szereplését és eredményeit látva adja magát a dolog, a csapat kedvenc ellenfele a bajnokságban ugyanis a Cso-Ki Sport nevű együttes.

A Kerület hétvégi győzelmével 11 pontra nőtt a csapat előnye, innen már nem szabad elrontani a feljutást. Na de lesz-e, lehet-e szurkolói onánia az őszi szezonban, vagy azt is elveszi tőlünk a járvány?

Egykoron az Aranycsapat is edzett itt, azóta a természet visszafoglalta a grundot, de a nyomai még ma is egyértelműen felfedezhetőek a létesítménynek.

Ez az örökérvényű igazság a Bakonynána edzőjétől hangzott el a Felsőörs utáni találkozót követően. Hogy miért, az kiderül a következő meccsbeszámolóból, ami egyben az első áprilisi meccsélményem.

Először is elnézést kérek a címért, de egyszerűen képtelen voltam nem lehajolni ezért, ha már egyszer Gyulafirátóton jártam meccsen a hétvégén. A Veszprém megyei első osztály tizenharmadik helyén álló csapat nem adta magát könnyen a volt NB I-es labdarúgót is bevető Úrkút ellen.

Február végéhez közelítve végre egyre több bajnokság folytatódik már a magyar labdarúgás alsóbb szintjein is. Szombaton egy kiadós pilisi túrát zártam Piliscsabán, ahol a megyei másodosztály küzdelmi kezdődtek meg.

Keresve sem találhattam volna jobb témát az utolsó kirándulós posztomnak, mint a mostani! Eleve az utolsó résznek szántam ezt az útvonalat, amit a múlt hétvégén jártam be, ráadásul olyan szerencsém volt, hogy belefutottam egy edzőmeccsbe, így a poszt kicsit meccsbeszámolóba hajlik. De ne szaladjunk…