Az amatőr futball varázsa

Időnként jó kiszakadni a nemzetközi mércével nézve egyébként szintén amatőr nemzeti bajnokságok világából, és belevetni magam az igazán őszinte fociba.

Persze, nem először jártam amatőr meccsen, hogy mást ne mondjak, nemrégiben az Amatőr kupa döntőjén is kint voltam, és blaszra is rendszeresen járok. Ezek viszont más kategóriát jelentenek, a BLSZ egy külön világ (amit imádok), nem olyan, mint a megyei. A pomázi túrám már közelíti a mostani élményemet, de a hatodosztály mégiscsak egy egészen más világ, a legalsóbb liga (kivéve Budapesten, valamint Pest és Somogy megyékben), az igazi emberközeli, őszinte és a szó legnemesebb értelmében amatőr futball. Ide azért ritkán járok ki (utoljára Vasban volt rá példa), nem is hiszem, hogy élvezném heti szinten, viszont így időnként látva óriási buli, mert mindig van mire rácsodálkozni - puhos játékvezető, 40-50 éves játékosok, a bíróval vagy az edzővel kendőzetlenül káromkodó focisták, világvégi grundok, becsületkassza és persze hatalmas figurák a pálya szélén. Sosem csalódok ebben a világban!

Május első hétvégéjén a Kerület a ZTE II ellen játszott idegenben, szombaton (és amúgy nyert 1–0-ra). Nem okozott nagy szívfájdalmat egy családi kajálás miatt kihagyni ezt a meccset, főleg úgy, hogy a kiváló időjárás miatt belefért délután egy biciklis túra is Balatonkeneséről. Nézegetve a környék kínálatát, választásom a Hajmáskér–Hárskút megyehármas találkozóra esett, ezt Öskün rendezték.

A Veszprém megyei harmadosztály keleti csoportja nem ismeretlen számomra, például itt szerepel a Balatonkenese és a Bakonynána is, melyek ilyen-olyan okból ismert és kedvelt csapataim. Most viszont általam eddig még nem látott klubok csaptak össze egymással, a Hajmáskér és a Hárskút.

Hajmáskéren éppen most szervezték újra a csapatot, a 2018/2019-es szezon után indultak el ismét. A saját pályájukat annak állapota miatt nem tudják használni, állítólag gyűjtenek a felújításra, addig a szomszédos Öskün játszanak. A klubot 1937-ben alapították, a rendszerváltásig szépen el is üzemelt megszakítás nélkül az alsóbb ligákban, rendszerint az ötödik vagy hatodik szinten. Utána többször is előfordult pár év szünet, majd újraszervezés, a megyekettőnél pedig emberemlékezet óta nem járt feljebb az együttes. A mostani kiírásban a 17. fordulóban járunk, ezt a hetedik helyről várta a hazai csapat, némi érdekesség, hogy eddig egyszer sem játszott döntetlent.

A Hárskút 2007 óta létezik megszakítás nélkül, akkor tizenegy év után indult el a csapat újra a megyei bajnokságok küzdelmeiben. Amíg létezett a negyedosztály Veszprém megyében, addig ingáztak megyenégy és a megyehárom között, amióta pedig ez a legalsóbb szint, végig itt találjuk őket. A csúcsot a rendszerváltás utáni évek jelentették, akkor három szezont a Veszprém megyei I. osztályban töltött el a Hárskút SE. Most nem megy ilyen jól a csapatnak, a forduló előtt 15 meccsen mindössze hét pontot gyűjtöttek a hárskútiak, és csak kizárt Alsóörs, valamint a négypontos, első győzelmét áprilisban megszerző Jásd-Csetény áll mögöttük a tabellán.

Fent egy új műfüves kispálya a régi pályán háttérben a Bakonnyal, alul a régi kapu.

Mielőtt rátérnék a meccsre, pár szót megérdemel a mérkőzésnek otthont adó Öskü is - mármint a település és a csapat is. A faluról valószínűleg mindenkinek a rotunda, vagyis az Árpád-kori kerektemplom jut eszébe, esetleg a 8-as úton sokat utazóknak ugorhat még a név, másról nem igazán híres a település. A focipálya egészen a faluszélén található, csak földút vezet oda, bár pár méterrel mögötte halad a 8-as út. Legnagyobb meglepetésemre még eredményjelző is van a pályán, kívülről szép öltöző és büfé, teqball-asztal is található ott, nem beszélve egy kisebb lelátóról, és a viszonylag jó gyepről. Persze azért girbegurba a felfestés és a korlát, de ez nem egy megyehármas pálya. Mint ahogy az Öskü nem is ebben a ligában szerepel, hanem többek között Istenes Bencével a fedélzetén vezeti a megyei másodosztályt - igaz, a Csabrendekkel azonos pontszámmal, és ugyanannyi vesztett ponttal, mint a Balatonszepezd, szóval nem lefutott ez még. Az idén Gostech-PV Öskü néven futó (korábban Garboda PV, előtte simán Palota-vidék 2000 Öskü volt a név, de sokkal szórakoztatóbb a Mecset FC Öskü, amit a 90-es évek második felétől jó pár évig használtak) klub az 50-es évek óta megszakítás óta létezik, komolyabb megyeegyes múltja is van, az elmúlt öt évben folyamatosan a megyei másodosztály dobogóján végzett.

Ennyi kontextus most már talán elég lesz, szóval Hajmáskér–Hárskút!

Természetesen nem voltam képes időben elindulni (egyből kellett volna a tévében nézett Újpest–Vasas után), így egy bő negyedóra késésben érkeztem meg bicóval - a légvonalban legrövidebb úton mentem, a peremartoni erdőn át. Hát, néha jobb lett volna egy monti a terephez, de azért vállalható volt. Érdekes a pálya megközelítése, ahogy írtam, kint van a világvégén, nem is voltam biztos benne, hogy jó az irány, de aztán csak felsejlett a labdafogóháló a dombok között.

Van digitális eredményjelző is, ez meg nem az eredményt mutatja. Ránéztem, de még csak nem is az Öskü legutóbbi hazai meccsének eredménye.

Nem maradtam le semmiről, nem esett gól az érkezésemig. Nagyjából 40-45 nézőt számoltam, a harmaduk ült a napos lelátón, a többiek a klasszikus korláttámasztást választották, ahogyan én is. A büfét nem néztem meg közelebbről, vittem magammal két pilzást, az pont elég is volt a meccsre. Nem sokkal érkezésem után hagyott ki egy helyzetet a Hajmáskér, és a pályáról hallatszó "egy helyzetet rúgjunk már be végre, bazmeg" arra következtettem, hogy a tabella alapján várható módon a hazaiak uralták a meccset. Nem tettem idézőjelbe a hazait, mert bár nem Hajmáskéren voltunk, a szomszéd faluról van szó, a pályától légvonalban talán két kilométer Hajmáskér.

Pár perc eltéréssel kétszer is a kapuval szemben, kb. 25 méterről kapott szabadrúgást a Hajmáskér. Az első kimaradt, de másodjára már összejött a bombagól, ezzel 1–0 volt az állás, az maradt is a szünetig. A meccsre természetesen ingyenes volt a belépés, de nagyjából a harmincadik percben körbement három srác egy becsületkasszával, nem lehetett nem adni nekik pénzt, meg az ilyen klubokat örömmel támogatom.

Ebből született az első találat!

A félidőben megnéztem a régi pálya maradványait: az ősidőkben még pont merőleges volt a pálya a mostanira, a kék-fehér kapuk még őrzik a nyomát, de a közepén már egy új, kis műfüves grund van, amit használtak is a helyi lurkók. A régi pályáról egyébként szép kilátás nyílik a Bakonyra.

Nem annyira menő, mint a légyölő galóca ősszel Vasban, de azért gomba!

Összeszedetten jött ki a második játékrészre a Hárskút, némi meglepetésre egy kapushiba után egyenlítettek is - egy rossz beadást nem tudott lehúzni a hazaiak veterán kapusa, a kipattanót pedig bevágta egy hárskúti.

Innen számomra meglepő módon inkább a Hárskút játszott veszélyesebben, de mindenesetre feszültté vált a meccs. A hajmáskériek rendre hevesen reklamáltak, a bíró az anyázást, a picsába elküldést és a hasonló jókívánságokat is tűrte lap nélkül, több ízben a vendégek számon is kérték ezt. A hárskútiak néha egymással vesztek össze, de azért nem komolyabban - és ha jól emlékszem, talán mindkét félnél előfordult, hogy keményebben kiszólt valamelyik játékos a saját kispadjára.

Valamikor a 85. perc körül bosszankodott az egyik hazai játékos, hogy "egy ilyen csapat ellen csak ikszelünk?", ám akkor még nem tudhatta, hogy az egy pont sem lesz meg. A 91. percben valahogy a védelem mögé került a Hárskút, a kapus nem tökéletesen jött ki, így egy lágy emeléssel betalált a vendégcsapat, 1–2, az állás a végéig már nem változott.

Egyik csapat helyezése sem változott a tabellán: maradt a hetedik a Hajmáskér, 15 meccs után is döntetlen nélkül. A csapat eddigi legnagyobb eredménye egyébként az április 1-jei győzelem a Balatonkenese ellen, hiszen a Kenese évek óta az élcsapata ennek a ligának a Bakonynánával karöltve, persze feljutni egyikük sem szokott. A Hárskút maradt a tizedik, de immár hat pont előnnyel a Jásd-Csetény előtt. A bakonyiak a harmadik győzelmüket aratták a bajnokságban - még az első fordulóban Litéren nyertek, otthon pedig a Jásd-Csetényt múlták felül. Kiesni mondjuk innen már nincs hova, de azért nem mindegy, ki hányadik. Egyébként az utóbbi években ha nem is hetente, de egy-két havonta követem az adatbankban a Veszprém megyei harmadosztály keleti csoportját, és sajnos minden szezonban akad megszűnő csapat. Az ok mindig a létszámhiány, ráadásul a legtöbb csapatban bőven találunk öregfiúkat, az utánpótlás igencsak necces - és akkor ez nem egy szegény régió. Nem megyek most bele ebbe részletesebben, de rendkívül szomorúnak tartom, hogy miközben ömlik a pénz a magyar futballba, az utánpótlásba is, addig létszámhiány miatt rohamosan szűnnek meg a csapatok, alig maradt olyan megye, ahol van negyedosztály. Persze a demográfiai változásokat senki sem tudja megállítani, csodák nincsenek, egyre kevesebb a gyerek, nyilván egyre kevesebb lesz a focicsapat is, az csak hab a tortán, hogy akik vannak, azok sem akarnak focizni. 

A meccs után Hajmáskér felé tekertem haza, azért volt egy-két srác, aki ugyanígy tett (mondjuk ők nem mentek tovább Sólyon és Litéren át a Balaton felé), szóval járnak ki hajmáskériek az albérletben játszó csapatuk meccsére, ezt jó látni. Meg amúgy is jó móka volt ez szombat délutánra, végre itt az igazán jó idő, most már tényleg érdemes a hátország mérkőzéseit is látogatni!