Két óbudai csapat meccsén voltam kint a hétvégén, a mérleg 0–6. Mégsem mondanám azt, hogy nem érte meg kimenni, vagy azt, hogy ne lett volna ez egy jó hétvége.

Végre egy olyan meccs Óbudán, amit nem kell magyarázni, nem kell elemezgetni - csak élvezni.

A játék összképe alapján megérdemelten verte a Veszprém a III .kerületi TVE-t szerdán. Nem mondom, hogy az első félidő tökéletes lett volna, de nem vártam olyan összeomlást, ami a szünet után jött.

A vártnál simábban vette a Kerület a második kört a Magyar Kupában, jöhet az a forduló, ahol tavaly másodosztályúként kezdett a csapat.

Davide Lanzafame védekezni már megtanította fiait, így a Pestszentimrei SK védelmét még emberelőnyben sem tudta feltörni az elvileg jobb erőkből álló Testvériség.

Nagy szerencsém, hogy nem a saját káromon tanultam ezt meg, pedig azért nem a pontos érkezés a legfőbb erényem. A tíz perc alatt esett négy gól önmagában is ritka, hát még az első tíz percben!

Ahogy azt várni lehetett, Zsámbékon egy pillanatig sem kellett izgulni a győzelemért, de közel sem volt tökéletes a Kerület játéka. Persze nem most kellett a maximumot kihozni.

Nehezen indult, később akár gála is lehetett volna, a vége viszont túlságosan is izgalmasra sikeredett: megvan a Kerület első idei győzelme a bajnokságban.

Lényegében tökéletesre sikerült az óbudai kupaszombat a Magyar Kupa első fordulójában, csak a sorsoláson múlik, hogy augusztus végén összejöjjön valami hasonló.

A futball egyik alaptörvénye csúnyán megmutatta, hogy miért egy alaptörvény.