Veszprém megyében zártam le a megyei bajnokságok őszi szezonját. Egy-két kivétellel novemberrel együtt a megyei bajnokságoknak is vége, de elhalasztott meccseket még fognak pótolni decemberben, sőt, Békésben és Somogyban még egy forduló is lesz az első- illetve a másodosztályban - ezekre viszont én már nem fogok kilátogatni.

Vasárnap idegenben nyert a Kerület a Pécs ellen, de sajnos szerdán az ETO elleni meccs visszarepített a Földre - nagyon, de nagyon nehéz tavaszi szezon vár a Kerületre, már ha persze komolyan vesszük, hogy szeretne bent maradni a csapat.

Vasárnap este egy igazi időutazásban lehetett részem, a Kerület pécsi vendégjátéka szinte minden elemében a kilencvenes évek végét idézte. Az eredményben is, hiszen utoljára akkoriban volt azon a szinten a TVE, hogy a Pécshez hasonló csapatokat idegenben meg tudja verni.

Tovább nehezedett a Gázgyár helyzete a BLSZ I-ben, pedig sokáig úgy tűnt, lehet sansza a csapatnak a Vízművek ellen. Egyúttal végre sikerült olyan Vízmű meccsre kimennem, ahol ott voltak az ultrák, sőt, prémium előadással szórakoztattak - ha már maga meccs elég harmatosra sikeredett.

A válogatott szünetben ezúttal nem volt alkalmam kimenni egy meccsre sem (ha jól számolom, ilyen utoljára júliusban fordult elő velem), ám ettől még meglátogattam két grundot az Alpokalján, ahová persze nem ezért mentem, de ha már arra jártam, ugye...

Tudom, csak a szokásos mantrák, de sajnos be kell látni: döntetlenekkel nem fog bennmaradni a Kerület, góllövés nélkül meg nem lehet nyerni.

Nagy klasszikus a cím, de egész egyszerűen tökéletesen jellemzi a Kerület kecskeméti fellépését. Jó idő, szép létszám, komoly szurkolás - csak a pályán nem az történt, amit szerettünk volna.

Amatőr szinten még mindig focizik a napokban a negyvenedik születésnapját ünneplő "ostravai Maradona", de eddig mindig sikerült éppencsak lecsúsznom a játékáról. Nem vagyok a rajongója, de mégis zavar, szóval szenteltem egy posztot a sztorinak.

Zsinórban a harmadik olyan meccsét játszotta a Kerület, amin elégedett voltam a játékkal: masszívan védekezik a csapat és végre nincsenek hajmeresztő hibák, viszont sajnos eredményesség nem társul ehhez. Pontokat márpedig gyűjteni kellene.

A közhelyekben az a jó, hogy - mivel ugye közhelyek - általában igazak, még ha sokszor kellemetlen, vagy már-már szinten aluli kimondani a nagy igazságot: mint például azt, hogy a kihagyott helyzetek megbosszulják magukat. Pedig!