Három meccsen is jártam a hétvégén, és sok panaszra nem lehet okom. Ahogy a cím is mutatja, azt viszont nem tudom, melyik eredménynek örüljek jobban, és erre csak a poszt végén kapunk (?) választ!
Három meccsen is jártam a hétvégén, és sok panaszra nem lehet okom. Ahogy a cím is mutatja, azt viszont nem tudom, melyik eredménynek örüljek jobban, és erre csak a poszt végén kapunk (?) választ!
Salgótarjánban csodálatos fekvésű stadion várja az ellenfeleket. Érdeklődés még csak-csak van vagy lenne, de a kilátástalan foci miatt egyre kevésbé jó a hangulat a Dolinkában.
Bármilyen hihetetlen, de nem, nem a Fradin gúnyolódok úgy, ahogy a zöldek szoktak az Újpesten azzal, hogy Dózsának nevezik. Szóval nem, nem egy Fradi-meccsről van szó, tényleg a Kinizsi egyik bajnokijára mentem ki szerdán.
Egy hét kihagyás után ismét ott voltam a Kerület meccsén - hol máshol lettem volna? -, és a reméltnél is sokkal jobban szórakoztam.
Három prágai meccsen (és temérdek sörön) vagyok túl, szóval jól telt a hétvégém - bár máris rég volt. Megpróbálom egy posztba sűríteni az eseményeket, de nem jut minden meccsre ugyanannyi szó.
Mozgalmas hétvégén vagyunk túl, a két meccsemet most egy posztban foglalom össze, hiszen a Kerület–Diósgyőrön amúgy is szinte mindenki kint volt óbudai részről, aki mégsem, az tévében láthatta a mérkőzést.
Rangadót nyert a Kerület szombaton, ezzel a kupa most tényleg jutalomjáték lesz a bajnokság szünetében.
Sokáig nem hittem volna, hogy ismét tétmeccsen tudok új pályát avatni Óbudán, de ez is megtörtént.
Majdnem tökéletesre sikerült a szombathelyi túra a Kerülettel, bár nem bántam volna, ha kicsit korábban érek haza, és ha nem kell sietnem odafelé annak ellenére, hogy időben indultam. Nem lehet mindig szerencsém a vonatokkal, a lényeg meg amúgy is a három pont, és az eddig szinte tökéletes szezonrajt.
Nehezen, de megérdemelten jutott tovább a Kerület a Magyar Kupában, este pedig már a sorsolást is megtartották. Jön a Diósgyőr.