Mindig öröm olyan klubokkal találkozni a magyar labdarúgás legalsóbb szintjein, amik nem a megszűnés szélén táncolnak, és nem is egy korábbi nagy csapat maradványaként vannak jelen.

Oké, az ember nem a labdarúgás színvonala miatt jár NB III-as meccsekre, de örültem volna, ha nem sérül bele két Kerület-játékos egy komoly téttel nem bíró meccsbe.

Zsinórban harmadjára nyerte meg a Pest megyei kupát a Gödöllő, idén ráadásul az Amatőr Kupát is behúzta a csapat, a bajnoki címtől pedig csak karnyújtásnyira van.

Egy egészen kiváló pályán jártam a hétvégén, csak ajánlani tudom mindenkinek a Nógrád megyei hopperkedést és a börzsönyi kirándulást!

A húsvéti hétvégén Csehország második legnagyobb városának két legmagasabban jegyzett csapata egymással játszott bajnoki meccset - mondhatjuk, hogy egy városi rangadón jártam, de igazából mégsem. 

Jól hangzott volna a szezon elején, hogy a Kerület üti el a Mosonmagyaróvárt a bajnoki címtől és az azonnali visszajutás esélyétől. Ez végülis könnyen megeshet, ám ennek olyan sokan nem örülnek Óbudán.

Több szempontból is prémiumra sikerült a szombati hopperkedésem, de persze lehet hiányérzetem most is.

Annyiszor elmondtam és leírtam már, hogy elegem volt a felcsúti fakó elleni idegenbeli meccsekből, és nem megyek ki többet ilyenre, hogy végül megint ott találtam magam a Pancho Aréna mögötti egyik edzőpályán vasárnap délelőtt. De legalább utána egy új pályát is megnéztem.

Hétvégén egyből két győri meccsen is jártam, és annak ellenére volt hangulatra és körítésre érdekesebb a megyei találkozó, hogy az én csapatom nem azon lépett pályára.

Kisebb futballünnepre készültünk Óbudán az első 2025-ös bajnokin, helyette kaptunk egy jó nagy 0–0-t.