A harmadosztály sok kincset rejt Budapesten és Prágában is. Most az utóbbiak közül talán a legjobb darabok egyikéről jön a beszámoló, előtte persze pár szót a magyar válogatottról is ejtek.

A Magyar Kupa harmadik fordulójának első játéknapján egy csodálatos meccsélményben volt részem, most sem csalódtam az ESMTK-ban!

Kedden sikerült meglátogatnom az Újpesti Haladás otthonát, ami egy komoly múlttal rendelkező, de sajnos veszélyeztetett focipálya Újpesten, a kertváros és az ipari területek határán.

Két óbudai csapat meccsén voltam kint a hétvégén, a mérleg 0–6. Mégsem mondanám azt, hogy nem érte meg kimenni, vagy azt, hogy ne lett volna ez egy jó hétvége.

Végre egy olyan meccs Óbudán, amit nem kell magyarázni, nem kell elemezgetni - csak élvezni.

A játék összképe alapján megérdemelten verte a Veszprém a III .kerületi TVE-t szerdán. Nem mondom, hogy az első félidő tökéletes lett volna, de nem vártam olyan összeomlást, ami a szünet után jött.

A vártnál simábban vette a Kerület a második kört a Magyar Kupában, jöhet az a forduló, ahol tavaly másodosztályúként kezdett a csapat.

Davide Lanzafame védekezni már megtanította fiait, így a Pestszentimrei SK védelmét még emberelőnyben sem tudta feltörni az elvileg jobb erőkből álló Testvériség.

Nagy szerencsém, hogy nem a saját káromon tanultam ezt meg, pedig azért nem a pontos érkezés a legfőbb erényem. A tíz perc alatt esett négy gól önmagában is ritka, hát még az első tíz percben!

Ahogy azt várni lehetett, Zsámbékon egy pillanatig sem kellett izgulni a győzelemért, de közel sem volt tökéletes a Kerület játéka. Persze nem most kellett a maximumot kihozni.