Nehezen indult, később akár gála is lehetett volna, a vége viszont túlságosan is izgalmasra sikeredett: megvan a Kerület első idei győzelme a bajnokságban.

A futball egyik alaptörvénye csúnyán megmutatta, hogy miért egy alaptörvény. 

Bár még javában zajlik a nyár, sőt, most van az igazi nyaralós szezon, hamarosan elkezdődnek a küzdelmek a magyar bajnokság első három osztályában. 

A megyei I-es osztályozót kettős győzelemmel tudta le a PEAC, ezzel a Pécsi Egyetem csapata beállította a valaha volt legjobb eredményét, és feljutott az NB III-ba. A Zsámbéknak és a PEAC-nak egyaránt a hatcsoportos NB III megízlelése volt eddig a csúcs a klubtörténelem során.

A válogatott felkészülési meccsei miatt az első két osztályban nem rendeztek fordulót a hétvégén, ezt pedig a lehető legjobb módon használtam ki, és hosszú kihagyás után ismét eljutottam az ESMTK-pályára.

A január nem éppen a meccsrejárás hónapja, így friss beszámolót legfeljebb a hónap végén hozok majd. Ám addig sem maradt téma nélkül a blog, és talán egészen egyedi is ez a téma ahhoz, hogy megérje megírni.

A közhelyekben az a jó, hogy - mivel ugye közhelyek - általában igazak, még ha sokszor kellemetlen, vagy már-már szinten aluli kimondani a nagy igazságot: mint például azt, hogy a kihagyott helyzetek megbosszulják magukat. Pedig!

Egészen hihetetlenül jó érzés bajnoknak lenni, és még most is felfoghatatlan, hogy milyen ellenfelekkel találkozik majd a Kerület a következő szezonban. Tényleg hihetetlen.

Fél év után mehettem végre újra normálisan meccsre, ráadásul nem sokon múlt, hogy rögtön egy bajnokavatón térjek vissza a lelátókra. A katarzis ugyan elmaradt, de így is csodás érzés volt újra a lelátóról meccset nézni, szurkolni.

Talán sokaknak feltűnt, hogy a Kaposvári Rákóczi két év alatt két osztályt esik vissza, mindezt úgy, hogy előtte két év alatt jutott fel a harmadosztályból az elsőbe, ráadásul az NB III-ban is csak két szezont töltött el a csapat, ahová a megyei első osztályból jutott fel, egy NB II-es és egy NB…