A hosszúhétvége alkalmából kettő az egyben beszámolót kaptok: szombaton a Gázgyár, vasárnap a Kerület meccsén jártam.

Most már kezdem elhinni, hogy beindult a szekér Óbudán - csak aztán ne cáfoljon rám az élet a következő fordulókban.

Nehéz, igazi küzdelmes meccsen darálta be a III. kerületi TVE a Bicskét, a lefújás után egész komolyan ünnepelt a lelátó. Pedig a három pont a papírforma volt.

Nyilván mindenki szereti a mozgalmas, izgalmas meccseket, de kevés jobb dolog van egy annyira szétnyert bajnokinál, ahol már az első félóra után sem kell a meccsel foglalkozni.

A Magyar Kupa harmadik fordulójának első játéknapján egy csodálatos meccsélményben volt részem, most sem csalódtam az ESMTK-ban!

Két óbudai csapat meccsén voltam kint a hétvégén, a mérleg 0–6. Mégsem mondanám azt, hogy nem érte meg kimenni, vagy azt, hogy ne lett volna ez egy jó hétvége.

Végre egy olyan meccs Óbudán, amit nem kell magyarázni, nem kell elemezgetni - csak élvezni.

A játék összképe alapján megérdemelten verte a Veszprém a III .kerületi TVE-t szerdán. Nem mondom, hogy az első félidő tökéletes lett volna, de nem vártam olyan összeomlást, ami a szünet után jött.

Nagy szerencsém, hogy nem a saját káromon tanultam ezt meg, pedig azért nem a pontos érkezés a legfőbb erényem. A tíz perc alatt esett négy gól önmagában is ritka, hát még az első tíz percben!

Ahogy azt várni lehetett, Zsámbékon egy pillanatig sem kellett izgulni a győzelemért, de közel sem volt tökéletes a Kerület játéka. Persze nem most kellett a maximumot kihozni.