Elérkezett az utolsó rész, a dél-pesti pályák bemutatásával zárom a fővárosi sporttelepeket végigjáró sorozatomat, amivel a járvány alatti szünet unalmát próbáltam kicsit elűzni. Természetesen ezt követően is lesznek új posztok a focika újraindulásáig, és persze nagyon várom már, hogy végre meccsbeszámolókat írhassak.

Addig is, jöjjön tehát Dél-Pest, azaz a IX., XVIII., XIX., XX. és XXIII. kerület. Ezúttal nem északról délre fogok haladni, hanem kezdem a posztra vonatkozó kedvencemmel, Pesterzsébettel. Utána a szomszédos XVIII. kerület következik, majd Kispest, Soroksár és végül Ferencváros.

Pesterzsébeten három sporttelep maradt meg, ezek közül a Téglaégető utcai pályát korábban a Honvéd is használta, jelenleg a Corvinus FC otthona (a Zodony utcai pálya közvetlen szomszédságában), míg a másik két pálya az ESMTK-hoz kötődik: a Zodony utcai edzőpályaként funkcionál, míg az Ady Endre úton az ESMTK Stadiont találjuk.

A csodálatos falelátó oldalról.

Hiába nincs semmi kötődésem a kerülethez, nagyon nehéz nem áradozni az ESMTK otthonáról. Az Ady Endre úti stadion egy igazi gyöngyszem a budapesti pályák között: eleve a falelátó óriási kincs, de a többi odatartozó épület se semmi. A jegyárusító bódék és a kocsma önmagukban is érdekesek, ám Erzsébeten a közeg is olyan, amit nehezen lehet elfeledni. Írásban még képekkel is nehéz leírni, miért olyan csodálatos ez a hely, tipikusan arról az élményről van szó, amit át kell élni. Persze csak az fogja megérteni az egészet, aki minimum szkeptikusan áll a modern focihoz, és aki nem az xp és az instat adatokban keresi a foci lényegét, hanem a helyszínen átélt élményekben. 

Hihetetlen szerencsém volt, életemben akkor jártam először ezen a pályán, amikor az ESMTK-ultrák utoljára összeálltak.

A Liza egy különleges csapat egy igazi műemléknek tekinthető stadionnal, ahol unalmas meccset még nem láttam. A pályán persze előfordult, hogy nem sok említést érdemlő esemény történt, de az ilyen mérkőzések sem voltak unalmasak az erzsébetiek közé vegyülő külső szemlélő számára. Beszédes egyébként, hogy a stadion kifejezetten népszerű a külföldi groundhopperek körében, láttam ott már például skótokat is.

Bejárat az Ady Endre út felől

A kedvenc figyelmeztetőtáblám

Az ESMTK utoljára 2008/2009-ben járt az NB II-ben, akkor Csepelen kellett fogadnia a Fradit, a többi meccsre alkalmas volt a létesítmény. Tavaly közel volt a feljutás a Lizának, állítólag most is alkalmas lett volna a stadion a másodosztályra, remélem tényleg így van, különben sok értelme nem lenne az ESMTK feljutásának...

2018-ban telt ház előtt fogadta a Liza a DVTK-t a Magyar Kupában, és csak hosszabbítás után esett ki

A klubhoz tartozik a Zodony utcai műfüves edzőpálya is, ami mellett az egyik oldalon még lelátó is van. Itt egy olyan felkészülési mérkőzésen jártam 2015-ben, amin az ESMTK a BLSZ válogatottját győzte le. Nem emiatt maradt meg bennem a meccs, és nem is a pálya miatt: hideg, párás idő volt, a laptopomról így többször jeget kellett kaparnom, hogy tudjak tudósítani. Régi, szép idők!

A XVIII. kerületben jelenleg öt említést érdemlő sporttelepet találunk, ebből kettő egymáshoz viszonylag közel fekszik. A Gerely utcában, a Lőrinci temető szomszédságában áll a SZAC régi stadionja, ezt bajnoki mérkőzések alkalmával már nem használják. Helyette az innen pár száz méterre fekvő, a Lőrinci piac melletti műves, világítással is rendelkező SZAC-pálya a csapat otthona. Itt egymás mellett két pálya is van (ez a Deák Bamba Sporttelep), a műfüves mellett egy természetes füves is, amit a Közterület használ. A két pálya egy lelátóról látszik, míg a sporttelep harmadik focipályája egy műfüves, de nem megvilágított pálya, ami pedig a Lőrinci United otthona.

A természetes füves pálya

Egy kupameccsen volt szerencsém itt járni, a műfüves, elkerített SZAC-pálya nem volt éppen hangulatos, de a közeg, valamint az a tény, hogy a másik pályán egy ifimeccs ment ezzel egyszerre, egészen szórakoztató élménnyé tette a látogatást.

Ez pedig a műfüves, ahol a Békéscsaba 3–0-ra nyert ottjártamkor

A kerületben még a repülőtér közelében, az A terminállal szemben van egy pálya, az egykori Malév-pálya a Szemeretelepen. Ez ma a Szent Lőrinci FC (igen, így külön) otthona, és Vilmos Endre Sportcentrum névre hallgat.

Pestszentimrén egy érdemi focipálya van, ez a Táncsics Mihály utcai PSK Sporttelep, a Pestszentimre SK hazai pályája. Sajnos itt sem jártam még, de a PSK-t ellenfélként már láttam, az első részben megénekelt Gázgyár otthonában. Akkor meglepően sok vendégszurkoló érkezett Óbudára, ez alapján nem lehet rossz buli egy itteni meccs, főleg, hogy régi létesítménynek tűnik a hely.

Végül a Gloriett-telepen található sporttelep érdemel még említést, ezen a pályán is szokott játszani a SZAC bajnoki mérkőzéseket.

Következik Kispest, ahol minden megmaradt sporttelep egyetlen klubhoz, a Budapest Honvédhoz kötődik úgy, hogy a Honvéd jelenleg az MTK stadionját használja (használná, ugye). Az Új Bozsik Stadion már közel van a kész állapothoz, elméletileg idén átadásra kerül. Addig sokat nem lehet róla mondani, legfeljebb sejteni, tippelni lehet, hogy milyen lesz.

A Bozsik Stadion utolsó tétmeccse

A régi Bozsik Stadion a 90-es évek utolsó hírnöke volt az NB I-ben. Az MTK stadionjának átépítése óta hivatalosan a legrégebbi létesítmény volt az első osztályban, ám ahogyan arra korábban is utaltam, a Szusza Ferenc Stadion esetében vitatott, hogy egy 2001-es vagy egy 1922-es stadionról van-e szó, mindenesetre az tény, hogy a régi Bozsik sokkal nosztalgikusabb, de egyben sokkal lepukkadtabb stadion volt. Szerettem kijárni ide, ennek egyik oka a társaság volt, másrészt a hangulatot is kedveltem. Egyedi miliője volt a kispesti pályának, nem hiszem, hogy az új stadion ebből sokat fog visszaadni.

Az északi-kanyar

Szomorú, de ez az egyetlen stadion, ahol bajnokavatást élhettem át, de a 2010-es évek második felében volt akkora szó a kispesti bajnoki cím az államilag felpumpált Vidi-Fradi kettős előtt, hogy tudtam örülni ennek a sikernek, bár azt hiszem, a körülmények miatt a fehérváriakat leszámítva jóérzésű ember nem szurkolt a Vidinek.

A Honvéd akadémiájának számos műfüves pályája van illetve volt a kerületben, ezek közül csak azt említeném meg, ami szintén a Bozsik területén volt, rögtön a Puskás Ferenc utcai bejárat mellett. A Honvéd-MFA NB III-as csapata gyakran játszotta itt az edzőmeccseit, így ennek a pályának a mobillelátójáról is tudósítottam annak idején.

A kispesti műfüves pályák egyike

Kispesten még a régi KAC-pálya van meg, azaz annak az átépített, felújított változata, ami a Tichy Lajos Sportcentrum nevet viseli. Itt a Honvédhoz köthető csapatok mellett két blaszos klub, a Carvalho Brazil LAUSE és Piramis Pestszentlőrinc SE játssza a hazai meccseit. (*a pálya önkormányzati fenntartású)

Egy nagyobb ugrással következzen Soroksár, ahol egyetlen stadion található, a főváros déli szélen fekvő Szamosi Mihály Sporttelep. Mindössze kétszer jártam itt, a hazaiban pedig csak egyszer, ennek oka pedig az, hogy ez az egyetlen olyan budapesti kiscsapat, ahol kifejezetten rosszul éreztem magam. Hiába csodálatos maga a létesítmény azzal, hogy az út (és a HÉV) alatt fekszik, egy gödörben, ráadásul jó régi stadion, szóval van mit szeretni rajta, de az itteni közeg számomra rettenetesen ellenszenves. Jellemző még, hogy többen járnak ide Fradi-mezben vagy sálban, mint bármilyen soroksári jelképeket tartalmazó ruhában.

A hazai bejárat felé tartva, háttérben a centerpálya

A második látogatásomkor így a vendégben voltam, ami egyébként sokkal nagyobb buli, a nyarat leszámítva kifejezetten kellemes fekvésű szektorról van szó.

A Nyíregyháza nyert 1–0-ra amúgy.

Végezetül utolsóként jöjjön Ferencváros! A IX. kerületben nem maradt meg sok pálya, a mindenki által jól ismert Groupama Aréna mellett (szó szerint) a Goldball-pálya és a Siketek-pálya található egymás szomszédságában, illetve Ferencváros ipari részén megmaradt még a Timót utcai Textilia-pálya, ezt viszont ma már nem használja senki.

A Goldball Parkban a a névadó pályáját a névadó klub használja, ez egy természetes füves pálya (volt sokáig, ma már ez is műfüves). Mellette a Siketek műfüves pályája azért lehet érdekes, mert ezt a focipályát használja a legtöbb klub Budapesten (valószínűleg az országban is), nem is fogom felsorolni mindet. Én az Inter CDF hazai meccsén jártam itt, nem egy szép emlék, hiszen a Kerületke is kikapott (és kiesett a kupából), ráadásul az eső is végig esett. Ennek ellenére nem bántam meg, hogy egy elmaradt egyetemi órámról ide ugrottam át (emiatt viszont nincs sajnos fotóm a mérkőzésről), az Inter egy nagyon érdekes színfoltja a magyar klubfutballnak, legalább egyszer látni kell őket meccsen.

Legalább ennek a sajtójában is jártam.

Utoljára maradt a Fradi-pálya: a régi Üllői úti stadionban nem jártam, a Groupamában viszont néhány alkalommal igen. Kétségtelenül szép, modern létesítmény, valóban nyugat-európai szintű stadion, ráadásul még kihasznált is. Örülök neki, hogy a válogatott már nem itt fogja játszani a hazai meccseit, nincs különösebben érdekes hangulata a pályának, egy modern stadion.

Ezzel a hatrészes, fővárosi pályákat bemutató cikksorozatom végére értem. Igyekeztem az összes olyan sporttelepet bemutatni, amelyiket bármilyen bajnokságban szereplő klub használ, de az előző részben például volt, amit kihagytam, és még így is lehet, hogy akad ilyen. A használaton kívüli budapesti focipályák bemutatása jóval nagyobb léptékű feladat lett volna, amire nem is mertem vállalkozni. Összesen egyébként 29 budapesti sporttelepen jártam meccsen, ebből négy olyan van, ahol két különböző pályán is láttam meccset (Kispest, Kerület, Budafok), vagy annak részleteit (SZAC), illetve ezen felül két olyan stadion is akad, amiben voltam ugyan, de meccset nem láttam ott (Pasaréti Vasas és Építők).

Ha végre visszatér a futball Magyarországra akkor mindenképp bejárok még egy-két kimaradt pályát, hogy új helyszínekről is írhassak meccsbeszámolókat. Addig is kitartás, posztok lesznek azért lesznek!