Nagy klasszikus a cím, de egész egyszerűen tökéletesen jellemzi a Kerület kecskeméti fellépését. Jó idő, szép létszám, komoly szurkolás - csak a pályán nem az történt, amit szerettünk volna.

Amatőr szinten még mindig focizik a napokban a negyvenedik születésnapját ünneplő "ostravai Maradona", de eddig mindig sikerült éppencsak lecsúsznom a játékáról. Nem vagyok a rajongója, de mégis zavar, szóval szenteltem egy posztot a sztorinak.

Zsinórban a harmadik olyan meccsét játszotta a Kerület, amin elégedett voltam a játékkal: masszívan védekezik a csapat és végre nincsenek hajmeresztő hibák, viszont sajnos eredményesség nem társul ehhez. Pontokat márpedig gyűjteni kellene.

A közhelyekben az a jó, hogy - mivel ugye közhelyek - általában igazak, még ha sokszor kellemetlen, vagy már-már szinten aluli kimondani a nagy igazságot: mint például azt, hogy a kihagyott helyzetek megbosszulják magukat. Pedig!

A Balaton keleti medencéjének az egyik legfontosabb és legnagyobb múlttal rendelkező pályáján jártam a hétvégén, avagy végre kijutottam a fűzfői stadionba.

A BLSZ I. hetedik fordulója után sajnos az ASR Gázgyár a tabella utolsó helyét foglalja el, és a Csepel ellen is durván beleszaladt a késbe a Gáz, pedig felcsillant némi remény az első félidőben, hogy talán nem is olyan rossz ez a csapat.

Nagyot ment szerdán a Kerület a Diósgyőr otthonában, remélhetőleg erőt és lökést adott a srácoknak a meccs, szükséges lesz rá!

Megint kikapott a Kerületke az NB II-ben, és az első tíz percet leszámítva a játék képe alapján nem is lehetett más a végeredmény. Ettől még a játékvezetésen is van mit számon kérni.

A hétvégén zajlott a Magyar Kupa harmadik fordulója, azaz a legjobb 32 közé jutás. Két meccsre jutottam ki, szombaton Komáromba látogattam egy jó kis sörözéssel egybekötve, míg vasárnap egy kis kirándulást kötöttem össze a III. kerületi TVE zalaszentgróti fellépésével.

Megint egy olyan meccsen kapott ki a Kerület, amin nem kellett volna. Nagyon nehéz szezon lesz ez így, ha ajándékba adunk pontokat.