Nem tudom, ki mennyire ismeri a pubhopper kifejezést, én mindenesetre nem szeretném meghonosítani. Ugyanakkor elég jól leírja, amit a baráti társaságommal szoktam művelni Csehországban évente pár alkalommal, kiegészítve azzal, hogy kisebb-nagyobb mértékben, de mind lelki grundhopperek is vagyunk, tehát a cseh vendéglátóegységek (ez most nem modoroskodás akart lenni, a "kocsma" tényleg nem írja le ezt jól, csak egy részhalmaza a hospoda, restaurace, pivnice és persze kocsma által alkotott egésznek) látogatása mellett meccsekre, vagy legalább focipályákra is ki szoktunk nézni. A június végi kiránduláson sajnos csak utóbbira volt lehetőség, meccset csak tévében láttunk.

Tökéletes érzékkel, az Eb egyik szünnapján készítette el az MLSZ a másodosztály sorsolását, bő egy hónappal a rajt előtt. Természetesen nagyon vártam már ezt a napot, végre lehet tervezni az őszi szezont!

Karnyújtásnyira volt a magyar válogatott egy bravúros pontszerzéstől a hazai Eb-meccsén, ám végül – az eredményt tekintve - sima portugál siker született. Ettől még óriási élmény volt a meccs a helyszínen.

Érdekesen alakult idén a koronavírus miatt a BLSZ II. lezárása: csütörtökön úgy léphetett pályára a MUN, hogy ha nyer, akkor bajnok, ha nem, akkor marad az ezüst. Persze az igazi tét, a feljutás már eldőlt korábban, a MUN és Pestszentimrei SK jutottak fel a BLSZ I-be. A korábbi meccsek pótlása során a PSK kikapott a TF-től, így óriási lehetőség adódott a pár éve alapított MUN előtt: a Budatétény ellen kellett nyernie a bajnoki címért.

Egy BLSZ III-as bajnokin értesültem a budapesti bajnokságok átszervezéséről, és mivel annyira nagy híre nem ment ennek, ezért épp itt az ideje átvenni a változásokat - mindezt persze egy meccsbeszámoló keretében, a magyar klubfutball egyik kultikus helyszíne mellett.

Hétfőn volt a Bozsik Aréna második avatója, de ugye nem ez volt benne az első meccs - és akinek épült, az még birtokba sem vehette.

Ugyan kicsit szeretek dobálózni azzal, hogy egy meccs vagy pálya miért történelmi, ezúttal olyan helyen jártam - első alkalommal -, amire túlzás nélkül lehet mondani/írni, hogy a magyar foci történelmében fontos szerepet játszott, egy igazi magyar grundhopper számára pedig már-már kötelező látogatásról van szó.

Az idei év elején adták át Balatonalmádi új focipályáját - ha már a régire nem jutottam ki, legalább az újat felavattam még ebben a szezonban.

Egészen hihetetlenül jó érzés bajnoknak lenni, és még most is felfoghatatlan, hogy milyen ellenfelekkel találkozik majd a Kerület a következő szezonban. Tényleg hihetetlen.

Fél év után mehettem végre újra normálisan meccsre, ráadásul nem sokon múlt, hogy rögtön egy bajnokavatón térjek vissza a lelátókra. A katarzis ugyan elmaradt, de így is csodás érzés volt újra a lelátóról meccset nézni, szurkolni.