Továbbra is virágzik az utcai meccsnézés, bár egyre szűkülnek a lehetőségei az alsóbb osztályokat kedvelő szurkolóknak, hiszen a megyei bajnokságok novemberrel véget értek, egy-két elhalasztott meccs maradt csak, december első hétvégéjén pedig az NB III. küzdelmei is befejeződnek erre az évre. Az ünnepek közeledtével persze nem olyan nagy baj ez, már az adventi időszakot éljük, aztán az új év beköszöntével a labdarúgás szerelmeseinek kezdődik el az adventje a tavaszi szezon kezdetéig.

Természetesen alapesetben nem szoktam potyázni alsóbb osztályú focicsapatok meccsén, ezeket a klubokat én szívesen támogatom a belépő árával, ahogy a bent vásárolt sör és a kinti közötti árrést sem sajnálom tőlük (azt már inkább bánom, hogy stadionokban, focipályákon csak a legritkább esetekben kapni jó sört, így ahová lehet, szívesen viszek magammal innivalót). Különleges időket élünk viszont, a koronavírus terjedését megállítani hivatott intézkedések következtében nem lehet meccsre járni. Mármint nem lehet olyan könnyen, mert azért van rá mód!

Régóta terveztem már, hogy kimenjek egy Bakonynána-meccsre a Veszprém megyei harmadosztályban, éppen ezért örültem annyira a kezdeti sokk után, amikor kiderült, hogy a járvány ellenére továbbra is rendezhetnek amatőr focimeccseket. Igaz, nézők nélkül, ám a megyei bajnokságokban szereplő csapatoknál, sőt, még az NB III-asok többségénél is egyszerűen képtelenség úgy zárt kapuk előtt rendezni a mérkőzéseket, hogy ne lehessen kintről látni az eseményeket. Ez persze közel sem olyan jó buli, mint egy igazi meccsélmény, de arra azért alkalmas, hogy kis segítséggel új pályákat derítsen fel az ember úgy, hogy sajtósként bemehet a sporttelep területére!

Viszonylag egyszerű, prózai oka van annak, hogy miért akartam Bakonynánán meccsre menni. A hazaiakat erősíti egy volt kollégám, jó barátom, erre a mérkőzésre is vele mentem, így bőven a kezdés előtt értem oda, volt időm körülnézni a faluban, főleg a pálya környékén.

Béke időben ezeken a padokon mind ülnek.

Az MLSZ továbbra is kivétel nélkül elfogadja és betartja a hatósági korlátozásokat, ugyanakkor minden lehetőséget megragad, amely felelős körülmények között a futball folytatását segíti - áll a szövetség közleményében. Főleg a mondat második fele a lényeg, hiszen az én értelmezésemben ez az MLSZ dolga: minden körülmények között, amíg csak lehet, biztosítani a meccsek rendezését. Tavasszal eszetlenül lezártak minden bajnokságot, ősszel végre jobb döntés született. Mondanám, hogy köszönjük, MLSZ, de igazából csak a munkájukat végezték a szövetségben. A sok kritika mellett adjuk meg nekik, hogy ezúttal jól!

Hétfőn jött a hír, hogy felfüggesztik az amatőr bajnokságokat, ezen dohogtam is egy jót. Ám úgy tűnik, nem csak én, mert a hírek szerint a klubok kérését meghallgatva született meg az engedékenyebb döntés. Amellett, hogy nagyon örülök a hírnek, azért érdemes elgondolkozni ezen a kapkodáson: hétfőn bejelentenek X szabályt, ezek alapján az MLSZ felfüggeszti a bajnokságokat, majd kedd késő este kiderül, ezt mégsem kell, így például a ma pótlásra kerülő NB III-as bajnokikat is megrendezik. A szerdai meccsekről kedden késő este derült ki, hogy lejátszhatóak... 

Nem megy a pesterzsébeti csapatnak a szomszéd kerületi rivális otthonában, igaz, nem is a Csepel ellen játszott a Liza, hanem az Újpest II volt az ellenfél az NB III. Közép csoportjának 17. fordulójában. Évek óta tendencia, hogy ha a Liza a Csepel stadionjában játszik, akkor nem tud nyerni, pedig a nagy riválissal már régen találkozott a klub.

Minden részlet előtt tisztázzuk, miért is riválisa az ESMTK és a Csepel egymásnak: korábban baráti viszony volt a két klub között, különösen érdekes, hogy ez annak a Dorognak az utálatában is testet öltött, ami most a Csepel egyik baráti klubja.

Hetek óta változó idegességgel olvasom azoknak az idiótáknak a kommentjeit, akik teljesen random cikkek alatt fröcsögnek a meccsrejáró emberekre, és azt követelték, hogy vegyék el az emberek szórakozását. Most végre örülhetnek, szar lesz nekünk is. 

Az elmúlt hétvégén a két héttel ezelőttihez hasonlóan ismét a megyei bajnokságok világában merültem el, ám ezúttal csak Budakalászig mentem, ismét kerékpárral, hiszen a megyei meccsekre úgy illik érkezni, ugye. A Pest megyei I. osztályban a Budakalászi MSE a Viadukt SE-Biatorbágyot fogadta: két viszonylag ismert megyei csapat, Bajzát Péter a hazaiaknál, és szép őszi idő - mi kell még?

Szakítva a blog hagyományaival, ezúttal már-már szurkolói blogra való bejegyzés következik, de egy olyan meccsen vagyunk túl, ami után ez igenis jár. A Magyar Kupa egyébként is a klubfutball ünnepe Magyarországon, és főleg az Óbudán az elmúlt években, hiszen szokássá vált, hogy a III. kerületi TVE másodosztályú csapatokat búcsúztat. Ám amíg a Nyíregyháza tavaly kiejtésére az ellenfél vélhető edzőbuktatása, míg a Vasas elleni óriási diadalra az időjárás vethet némi árnyékot, addig a mai siker ennél több. A Kerület a Szeged-GA ellen egy igazi NB II-es meccset játszott, nem szerencsével és nem az ellenfél motiválatlansága miatt győzött, hanem azért, mert 90 percben jobb volt, mint másodosztályú ellenfele. Ez egy biztató jel arra nézve, hogy nagyon komoly átalakítások nélkül, kisebb erősítéssel is megállhatja a helyét a Kerület az NB II-ben.

Arról bizonyára mindenki tud, hogy szombaton került sor a 230. derbire az NB I-ben, a Facebookon meg is emlékeztem arról, hogy az idei meccs rekord volt a négy magyarral a kezdőben. Annak rendje és módja szerint ezen az oldalam ferencvárosi követőinek egy része ki is akadt - vannak, akik nem akarnak tudomást venni a Fradi légiósainak magas számáról (és a csapat állami kötődéséről sem), pedig ezúttal nem minősítettem, csak tényt közöltem. Az viszont talán nem érte el az átlag focikedvelő ingerküszöbét, hogy a női labdarúgásban is egy derbinek beillő mérkőzést rendeztek a hétvégén, mégpedig vasárnap.

Szombaton hosszabb idő után végre kijutottam egy megyei meccsre, ráadásul nem is akárhova! Úgy alakult, hogy ennek a hideg, borongós hétnek a második felét Balatonkenesén töltöttem, a sok eső utáni szárazabb idő reményében magammal vittem a biciklimet is. Miután szombaton már tényleg nem esett, rögtön kinyílt előttem a világ: tekerhető távon belül több megyei meccset is rendeztek, ezek közül végül a még éppen beleférős Tihanyra esett a választásom (Felsőörs és Balatonkiliti voltak a legerősebb vetélytársak, utóbbi a Balatoni Vasas otthona), amit nem bántam meg.