A járvány miatt sajnos jelentős különbség van az összes meglátogatott grund és azon focipályák száma között, ahol meccset is láttam, de végül mindkét kategóriában összejött annyi helyszín, hogy érdemes összegezni őket. Hiába született már egy évzáró poszt 2020-ról, abból a legfontosabb rész kimaradt: jöjjenek az idén meglátogatott helyszínek!

Ugyan csak az év közben indult el a blogom, mégis egy évértékelővel zárom az évet. Egyrészt szeretem az évértékelőket, másrészt tíz hónapja az alsóbb osztályú bajnokságok tavaszi szezonjával együtt indult el a Pörge grundol, tehát az év érdemi részében már létezett a blog. Akkor még azt hittem, hogy szépen minden héten írok majd meccsbeszámolókat, de az első normális rész után már jött az utcai meccsnézés első köre, majd pedig a teljes leállás, szóval elég kaotikusra sikeredett az indulás. A mostani posztot nem számolva így is 57 bejegyzést írtam az évben, elégedett vagyok ezzel a mennyiséggel.

Bár az Újpest nyert a hétvégén, mégis kezd realitássá válni, hogy a III. kerületi TVE és az Újpest jövőre egy osztályban fognak szerepelni, ezért ideje tisztázni, kinek fogok szurkolni, amikor a szívemnek két legkedvesebb klubcsapat találkozik egymással. Nem lesz egyszerű helyzet, pedig a válasz nem is olyan nehéz!

Mielőtt megválaszolom ezt a rendkívül nagy érdeklődésre számot tartó kérdést, utazzunk kicsit az időben!

Nehéz helyzetben van a magyar amatőr labdarúgás: évről évre egyre kevesebb csapat versenyez az alsóbb osztályokban, alig maradt olyan megye, ahol van negyedosztály, azaz lassan megszűnik Magyarországon a hetedosztály is, esetleg Budapestre korlátozódik (jelenleg Pest és Somogy megye még tartja magát). Ezen a labdarúgásra öntött irgalmatlan mennyiségű pénz nem segít, sőt, a megyei első osztályokat inkább tönkreteszi. Lehet erre mondani, hogy kit érdekel, de ha nincs megfelelő alap, akkor nem lehet mire építkezni, különben is az amatőr foci adja a sportág lelkét.

Pénteken lejátszották az utolsó elhalasztott meccset is az NB III-ban, így kiegyenesedett a tabella mindhárom csoportban, végre rendesen lehet számolgatni. 

Amióta nézők nélkül kell rendezni a meccseket, azóta szenved a Kerületke. Előbb a Nagykanizsa elleni 4–4 úgy, hogy két gólt lőtt a hosszabbításban a Kanizsa, aztán egy kínkeserves 1–0 a Bicske ellen, majd jött a hidegzuhany az addig vergődő, megalázó vereségeket szenvedő Ménfőcsanak ellen. Eközben a Mosonmagyaróvár nem hibázott, így úgy érkeztünk el az utolsó 2020-as fordulóhoz, hogy matematikailag az sem volt biztos, hogy a Kerület az élen várhatja a tavaszt. Mindezt úgy, hogy október végén még arról írtam, hogy csak idő kérdése a feljutás...

Elég előrehaladott állapotban jár Balatonalmádi új sporttelepének építése, ami egyben azt is jelenti, hogy a régi, Balaton-parti pálya hamarosan megszűnésre, beépítésre kerül. Nem Magyarországon (vagyis inkább Közép-Kelet-Európában) lennénk, ha nem lenne politika a háttérben, viszont az is igaz, hogy a sporttelep legnagyobb értéke a foci szempontjából nagy hátrány, a Balaton közelsége miatt gyakran kerül víz alá a pálya. Hivatalosan ezért is épül az új létesítmény, a régit pedig turisztikai célokra használja majd az önkormányzat egy 2019-es cikk szerint.

Balatonalmádi önkormányzata azóta ugyan már nem a NER része, de a helyi pletykák szerint mégis a hatalomhoz köthető személyeké lesz a pálya területe. Természetesen több kormányközeli vállalkozó neve merült fel azzal kapcsolatban, hogy ki épít majd szállodát a területen, de a legvalószínűbb, hogy Csányi Sándoré lesz a pálya, aki nyilván befektetési célokra használná azt. Az MLSZ elnökének vásárlási szándékát egy megbízható, ellenzékiséggel nem vádolható, nem minden építkezés mögött a korrupciót kereső forrásból hallottam, meglepne, ha nem lenne igaz.

Nincs sok hátra ennek a pályának.

Továbbra is virágzik az utcai meccsnézés, bár egyre szűkülnek a lehetőségei az alsóbb osztályokat kedvelő szurkolóknak, hiszen a megyei bajnokságok novemberrel véget értek, egy-két elhalasztott meccs maradt csak, december első hétvégéjén pedig az NB III. küzdelmei is befejeződnek erre az évre. Az ünnepek közeledtével persze nem olyan nagy baj ez, már az adventi időszakot éljük, aztán az új év beköszöntével a labdarúgás szerelmeseinek kezdődik el az adventje a tavaszi szezon kezdetéig.

Természetesen alapesetben nem szoktam potyázni alsóbb osztályú focicsapatok meccsén, ezeket a klubokat én szívesen támogatom a belépő árával, ahogy a bent vásárolt sör és a kinti közötti árrést sem sajnálom tőlük (azt már inkább bánom, hogy stadionokban, focipályákon csak a legritkább esetekben kapni jó sört, így ahová lehet, szívesen viszek magammal innivalót). Különleges időket élünk viszont, a koronavírus terjedését megállítani hivatott intézkedések következtében nem lehet meccsre járni. Mármint nem lehet olyan könnyen, mert azért van rá mód!

Régóta terveztem már, hogy kimenjek egy Bakonynána-meccsre a Veszprém megyei harmadosztályban, éppen ezért örültem annyira a kezdeti sokk után, amikor kiderült, hogy a járvány ellenére továbbra is rendezhetnek amatőr focimeccseket. Igaz, nézők nélkül, ám a megyei bajnokságokban szereplő csapatoknál, sőt, még az NB III-asok többségénél is egyszerűen képtelenség úgy zárt kapuk előtt rendezni a mérkőzéseket, hogy ne lehessen kintről látni az eseményeket. Ez persze közel sem olyan jó buli, mint egy igazi meccsélmény, de arra azért alkalmas, hogy kis segítséggel új pályákat derítsen fel az ember úgy, hogy sajtósként bemehet a sporttelep területére!

Viszonylag egyszerű, prózai oka van annak, hogy miért akartam Bakonynánán meccsre menni. A hazaiakat erősíti egy volt kollégám, jó barátom, erre a mérkőzésre is vele mentem, így bőven a kezdés előtt értem oda, volt időm körülnézni a faluban, főleg a pálya környékén.

Béke időben ezeken a padokon mind ülnek.