Felgyorsultak az események április második felében: előbb végre megszólalt az MLSZ a bajnokságok újrakezdésével kapcsolatban, majd a kormány enyhített a járványügyi szigorításokon. Csütörtök este a magyar közlönyben is megjelent a rendelkezés, melynek értelmében hétfőtől az egész ország területén, bármilyen szinten lehet tartani edzéseket és zárt kapus meccseket. Várhatóan május 5-én jelenti be az MLSZ, hogy május 23-án (vagy 27-én) folytatódik az NB I.

Jogi akadálya annak sincsen, hogy a magyar labdarúgás összes szintjén, minden bajnokság folytatódhasson, ám sajnos Csányi Sándor csütörtökön arról beszélt egy online interjúban, hogy csak az NB I. és az NB II. (illetve nyilván a Magyar Kupa) küzdelmei folytatódhatnak, az amatőr bajnokságok és az utánpótlás tovább fog szünetelni. Ez ugyan még nem hivatalos álláspont, de nagyon keserédesé teszi számomra az örömöt, hogy végre visszatér az élet a magyar fociba.

Tegyük fel, hogy lemegy rendben az első két osztály, de ha az MLSZ elnökének szája íze szerint történik minden, nem lesz NB III, nem lesznek megyei bajnokságok. Ez hogyan valósulna meg? Lezárják a mostani végeredmény szerint az összes amatőr bajnokságot, és például a DEAC úgy jutna fel a keleti csoportból, hogy csak a jobb gólkülönbségével előzi a Füzesgyarmatot úgy, hogy a debreceniek 17, a füzesgyarmatiak 18 meccset játszottak le a 28-ból (az Ózd miatt nem 30)? Az Érd egy pont előnnyel, 30 helyett 19 meccs után nyerné meg a nyugati csoportot, és akkor a kiesőkről nem is beszéltünk.

Jó, ha ez igazságtalan, töröljük a szezont, az egyformán rossz mindenkinek. Mi lesz így az Ózd kizárásával? Hogyan lehetne jogszerű, ha törlik azt a szezont, amiből kizárták? Ráadásul az NB II. nem rajtolhat el 17 csapattal a következő idényben (legalábbis nagyon remélem), tehát kell három feljutó, nem beszélve arról, hogy a két kiesőt is el kell helyezni valahová az NB III-ban. A harmadosztályú szezon törlése esetén a három csoportra 49 vagy 50 csapat jutna (az Ózd a kérdőjel), míg az NB II-re 17, ez sehogy sem tűnik alkalmazható megoldásnak.

Mint látjuk, rengeteg a kérdőjel így is, abba már bele sem megyek, hogy mi lesz folytatás nélkül a megyei bajnokságok sorsa, a legutóbbi posztomban foglalkoztam ezzel is. Egyetlen jó megoldás van, az összes bajnokság folytatása. Köztes, nem jó, de a fentieknél szerintem mindenképpen jobb változatokért olvassátok el újra a múlt hetén írt posztomat, természetesen az NB I-re és az NB II-re vonatkozó részek átugrásával, hiszen azok már nem aktuálisak.

Lényeg a lényeg, meccsre menni biztosan nem lehet ebben az idényben. Biztosan?

Az NB I-ben tényleg nézők nélküli mérkőzéseket jelent a zárt kapu, a modern stadionok miatt lehetetlen kivitelezni a potyázást. Egyedül Kaposvárt nem is ismerem ebből a szempontból, talán ott lehet találni valami megoldást. (*Mint megtudtam, Kaposváron simán lehet kintről nézni a meccset, szóval egy lehetőség az NB I-ben is lesz!)

Az NB II. több lehetőséget rejt magában: Budafokon biztosan nézhető a meccs kintről, erről szól az eddigi utolsó meccsbeszámolóm. Dorogon és Soroksáron szintén nem kihívás az utcai meccsnézés, március közepén pedig a szegedi ultrák is megoldották valahogy, hogy az új stadionba belássanak kintről. A Vác Balassagyarmaton játszik otthon, ott is megoldható a potyázás. Nehezen, de esetleg az ETO stadionjába be lehet látni az 1-es útról, míg Gyirmóton esetleg a parkolóból látni valamit, bár ez elég necces. Siófokon márciusban is megoldották az ultrák, hogy lássák a csapatuk meccsét a zárt kapu ellenére, igaz, ehhez kellett egy kisteherautó is. Segédeszköz nélkül nehézkesen, de egy-két helyről belátni ott is. A tiszakécskei helyi viszonyokat nem ismerem, az biztos, hogy fizikailag nem kihívás kintről nézni a meccset, kérdés, mennyire lehet megközelíteni a stadiont, de lelátók csak a hosszanti oldalakon vannak. *Bár jártam meccsre Tatabányán, mégis utólag kell kiegészítenem olvasói észrevételek után, hogy oda is belátni a vendégszektor mögül, szóval a Budaörs hazai mérkőzései is nézhetőek kintről. Ahogy Csákváron is belátni a vendégoldal mögül.

Biztosan nem lehet kintről meccset nézni az MTK, a Vasas és a Haladás modern stadionjánál, Nyíregyházán és Békéscsabán szintén nem látni kintről. Maradt kérdőjelként az Ajka, a Szolnok és a Kazincbarcika stadionja, utóbbi csapatnál az is kérdés, hogy maradnak-e Putnokon, vagy zárt kapuk előtt felavatják az új stadionjukat.

A másodosztályban tehát a mezőny harmada, jobb esetben talán fele játszik olyan stadionban, ahová be lehet látni az utcáról. Nem rossz arány, de messze van az ideálistól.

Az NB III-ban a létesítmények zöménél nem gond a potyázás, míg a megyei osztályokban szinte kivétel nélkül nem probléma a zárt kapu, itt-ott jelenthet csak gondot. Elsőre nem is jut eszembe olyan alsóbb osztályú pálya, ahová így vagy úgy ne lehetne belátni kintről, de nyilván már a harmadosztályban is nagyon sok az olyan helyszín, ahol még nem jártam.

Persze a jelenlegi helyzetben azt kívánom, bárcsak ott tartanánk már, hogy ezen kelljen gondolkozni! Egyelőre még semmi sem biztos, de az NB I. folytatásához már "csak" a hivatalos bejelentés hiányzik, és az NB II. küzdelmeire sem hiszem, hogy sokkal többet kellene várni. A többit meg majd meglátjuk...

Több mint egy hónapja állt le a magyar labdarúgás a koronavírus-járvány miatt. Ennyi idő éppen elég volt számos teóriához az újrakezdéssel kapcsolatban, ráadásul ezen a héten már több európai országból érkeztek jó hírek, sőt, az MLSZ is megszólalt az ügyben.

Közel egy hónapig tartott, mire konkrétumok fogalmazódtak meg a folytatással kapcsolatban: az NB I. vagy folytatódik június 13-áig, vagy lefújják az egészet. Legkorábban a kijárási korlátozások enyhítése után három héttel indulhat újra a bajnokság, tehát május 23-áig kell enyhülnie a korlátozásoknak, vagy a bajnokságnak vége. Ebben esetben biztosan nem lesz kieső, de lehet, hogy bővítik is a mezőnyt 14-re.

A nemzetközi kupaindulás szintén nyitott kérdés, érdekes híreket is hallani már erről. Lehet, hogy a koefficiensek alapján lesznek az indulók, lehet, hogy a bajnoki végeredmény (vagy éppen csonka-végeredmény) alapján. Valószínűleg mindenhol törekedni fognak a rendes befejezésre és a nemzetközi kupaindulók megszokott kijelölésére, erre számítok itthon is.

Na de mi lesz az alsóbb osztályokkal?

Úgy tűnik, ez a kérdés kevésbé izgatja az MLSZ-t, majd lesz valahogy. Kicsit szofisztikáltabban, de ez a hivatalos álláspont, pedig engem jobban érdekelne az NB III. folytatása, mint az első osztályé. Oké, ezzel a véleményemmel biztosan kisebbségben vagyok, de elég sok embert érint és érdekel a másod- és harmadosztály folytatása. Az MLSZ-t viszont nem annyira.

Azt hiszem, hogy nem merész tipp a részemről, hogy a negyedosztálynak és az attól lejjebb lévő bajnokságoknak vége. Hogy miként fogják megoldani a kiesés és a feljutás kérdését, az más tészta, kicsit lejjebb részben erre is fogok tenni javaslatot. Ezen a szinten nem opció a szerda-szombat ritmus, de eleve a nyár közepén rendezett bajnoki is elég necces megoldás, ráadásul ezekből a bajnokságból van a legtöbb hátra, alig kezdték el a tavaszi szezont.

Nem mostanában fogunk ilyet újra látni...

Az NB III. esetében hasonló a helyzet, sok a félamatőr vagy teljesen amatőr csapat, és itt az őszre előre hozott fordulókkal együtt is csak négy kör ment le a tavaszi szezonból. Nagyon nehéz lenne megoldani, hogy befejezzék a bajnokságot, hiszen tizenegy fordulót kéne valahogy lejátszani úgy, hogy jobb esetben is május végén folytatódhatnának a küzdelmek.

A Középcsoportban talán egyértelmű, hogy a Pécsi MFC akar és fog feljutni, de nyugaton három pont a különbség a dobogós csapatok között, és egy ponttal vezet az Érd a Kerület előtt. Keleten pontazonosság van az élen, és két ponttal van lemaradva a harmadik helyezett az elsőtől. Mondanám, hogy ilyen körülmények között egész egyszerűen nem lehet feljutókat hirdetni, de látva a többi sportágban (gondolok itt különösen a kézilabdára) történteket, meg egyáltalán ismerve a magyar viszonyokat, semmi sem lehetetlen.

S akkor még a kiesőkről nem is volt szó: a kizárt Ózdon kívül senki sincs behozhatatlan hátrányban, de reálisan nézve mindhárom csoport utolsó két helyezettjét tekinthetjük biztos kiesőnek. Még így is maradt négy hely –már amennyiben lesz tíz feljutó a megyeiből, ami szintén nem biztos–, de innentől kezdve megint pontazonosság, vagy egy-két pont döntene, tehát normálisan itt sem lehet végeredményt hirdetni.

Az persze még mindig opció, hogy minden bajnokságot félbeszakítanak, és akkor se bajnokok, se kiesők nem lesznek, esetlegesen az NB I. mezőnyét bővítik.A nemzetközi indulás meg legyen az UEFA gondja.

Oké, de ha így döntenek, mi lesz az NB II-vel és az NB III-al? A Balmazújváros és az Ózd helyett nem lesz új induló? Vagy itt akkor lesznek feljutók? De milyen alapon? Tényleg meghúzzák a vonalat 30 helyett 19 forduló után úgy, hogy egy pont vagy a jobb gólkülönbség dönt?

Számos nyitott kérdés áll előttünk, de az MLSZ (sokszor megérdemelt) ekézése mellett be kell látni, hogy nem egyszerű dönteni. Az NB II-ből és az NB III-ból egyaránt tizenegy (11) forduló van hátra, ez hétközi meccsek nélkül megoldhatatlan feladat. A másodosztályban bevett gyakorlat a szerda-szombat ritmus, az NB III-ban már nehezebb lenne átvinni, ezen a szinten számos amatőr játékos focizik.

Persze az sem kizárt, hogy az első két osztályt fejezik be, és onnan lefelé szakítják félbe a bajnokságokat, de ez nagyjából 8-10 csapattal (a mezőny negyede-ötöde) lenne égbekiáltóan igazságtalan megoldás. Igaz, ott van a kézilabda vagy jégkorong példának arra, hogy az igazságosság nem érdekel senkit az érintetteken kívül...

Megoldási javaslatok a folytatásra

A kérdésfeltevések és az okoskodás mellett jogos felvetés, hogy álljak elő valami ötlettel. Elsőre azt tudom mondani, hogy bárhogyan is, de játsszák le a hátralévő meccseket az első három osztályban, ugyanis ez az egyetlen korrekt és igazságos megoldás.

Sajnos reális, sőt, talán reálisabb forgatókönyv, hogy nem lehet végigjátszani a bajnokságokat. Ez főleg az NB III-ban generálna sok vitát és okozna káoszt. Matematikailag ugyan egyik osztályban sem dőlt el semmi, de az NB I-ben és az NB II-ben reálisan nézve legfeljebb egy-egy kieső nem egyértelmű.

Az első osztályban a Fradi előnye még kevesebb lejátszott meccsel is jelentős a Fehérvár előtt, a Mezőkövesd harmadik helye biztos. A negyedik hely nyitott kérdés, de a Magyar Kupában három vagy öt meccset kell csak lejátszani, ha pedig a Mezőkövesd vagy a Vidi győzne, akkor oda lehet adni a másik döntősnek (MTK vagy Honvéd) az EL-indulás jogát, ezzel rövidre is zárjuk a kérdést: a negyediktől a tizedik helyig mindegy, ki hányadik. A Kaposvár kiesése egyértelmű, maradt a ZTE problémája. A zalaiak csak a kevesebb győzelmük miatt kiesők, és a hetedik hely is csak három pontra van tőlük.

Két értelmes lehetőséget látok: vagy fújják le a bajnokságot a 22. forduló eredményeivel, hiszen akkor már mindenki játszott mindenkivel oda-vissza, kivéve a Fradi egy-egy meccsét a Lokival és az Újpesttel. Elől semmi nem változna, hátul pedig még nagyobb is volt a ZTE hátránya, így a kiesésük egyértelmű lenne. A másik opció, hogy a Zalaegerszeg játsszon osztályozót az NB II. harmadik helyén álló Vasassal.

Ez utóbbi rögtön két problémát oldana meg: ugyan az NB II-ben az MTK és a Budafok előnye tetemes, de a Vasas szurkolói bizonyára nem örülnének, ha így csúszna le a csapat a feljutásról, elvégre be lehet hozni hét pontot is. Osztályozó az ő lelküknek is jót tenne, és a ZTE-nek is megadná az esélyt a bennmaradásra.

A másodosztályban a kiesés kérdését rövidre lehetne zárni azzal, hogy a Tiszakécske hátránya négy pont a Haladás mögött, szóval essenek ki és kész (a Vác bennmaradására csak matematikai esély van, a Balmazújváros megszűnt). Nem lenne igazságos, de szerintem beleférne, a rájátszás megoldása ugyanis elég nehézkes lenne a mezőny sűrűsége miatt, három feljutó pedig biztosan lenne az NB III-ból.

Az NB III. már nagyobb falat: ahogyan írtam, a feljutás két csoportban teljesen nyitott, középen elég megkérdezni, hogy a négy ponttal lemaradt Szentlőrinc fel akar-e jutni (erős a gyanúm a nemleges válaszra), ha nem, mehet is a Pécs, a harmadik Monor hátránya tíz pont. Nyugaton és keleten egy-egy háromcsapatos rájátszást tartanék a legjobb megoldásnak: nyugaton nagyon elhúzott az első három csapat (Érd 42, III. kerületi TVE 41, Lipót 39 pont, a negyedik helyezettnek 30 pontja van), de keleten is hat pont a negyedik Sényő hátránya az első hely (DEAC és Füzesgyarmat 38-38 pont, Cegléd 36, Sényő 32) mögött, így szerintem vállalható lenne ez a megoldás. Természetesen ha mindhárom csoportban ugyanúgy akarunk dönteni, akkor lehet középen is ilyen minitorna, ezen ne múljon, de mindenképpen ezt a dobogós rájátszást tartom a helyes döntésnek, főleg úgy, hogy a végigjátszásra ebben az osztályban kicsi az esély.

A kiesés nehezebb ügy, bár nyugaton a Hévíz és a Balatonlelle, középen a Kelen és a Dunaharaszti, keleten pedig a kizárt Ózd mellett a DVTK II. és a Hatvan hátránya is jelentős (hat-tíz pontokról van szó úgy, hogy nem számoltam a legrosszabb 13. helyezettel), tehát tulajdonképpen hét kieső megvan. A neheze itt jön, mert kell még három búcsúzó, már amennyiben lesz feljutó vagy elég feljutó a megyeiből.

Nyugaton például két pont a különbség a 10. Bicske és a már kieső, 14. Fehérvár II. között, de középen a 11-14., míg keleten a 10-13. helyezett között sűrű a mezőny, így pedig igazságosan nem lehet eldönteni játék nélkül a maradék három kieső sorsát. Összesen ennyi csapat nem tud egymással osztályozót játszani, esetleg az jöhet szóba, hogy az Ózdon felül mindhárom csoportból lesz két-két kieső (a fent említett csapatok), a maradék egy helyért pedig az érintett négy-négy csapat osztályozózik, nyugaton pedig örülhet a Bicske, hogy kimarad ebből, így az egységesség jegyében mindenhol négy résztvevője legyen a minitornának (vagy nyugaton lesz öt, ha ez a szempont nem lényeges).

Azzal, hogy a három csoportban a feljutásért és a kiesők elosztásáért osztályozókat rendeznének, meg lehetne oldani az NB III. igazságos, korrekt befejezését anélkül, hogy akár június 30-a után játszani kellene, akár hétköznap kellene fociznia amatőr játékosoknak. Erre persze csak akkor kerülne sor, ha június 13-áig folytatódhatnak a bajnokságok.

Fentebb utaltam rá, hogy az amatőr bajnokságokban, tehát a negyedosztályban és onnan lefelé esélytelen a folytatás. Egységes megoldást nehéz találni, a legegyszerűbb talán az lenne, ha minden megyében (és Budapesten) külön-külön döntenék el -az érintett csapatok szándékainak ismeretében-, hogy kiket delegálnak a szokásos osztályozóra. A tabella alapján Borsod, Budapest, Csongrád, Győr-Moson-Sopron és Tolna esetében biztosan, esetlegesen Békés, Fejér, Jász-Nagykun-Szolnok és Pest megyében lesznek viták, valamint ott van még Somogy, Vas és Zala, ahol a tabella alapján necces a helyzet, de várhatóan nem akar minden érintett feljutni. Mint látható, ez egy nehéz helyzet, de a gordiuszi csomó olyan módú átvágását, hogy az NB III-ból nem lesz kieső és a megyeiből nem lesz feljutó, semmiképpen sem tartanám jó ötletnek, ugyanis legalább 6-8 csapat van, aki nemcsak biztosan vállalná az NB III-at, hanem kifejezett célja is a feljutás, ráadásul az Ózd megszűnése miatt nem is teljes a harmadosztály mezőnye.

Az érintett klubok szándékainak ismerete nélkül mélyebben nem akarok ebbe belemenni, de várhatóan lesz öt-hét olyan megye, ahonnan senki nem akar feljutni, és mint láttuk, öt-nyolc olyan csoport van, ahonnan több jelölt is elképzelhető. Adja magát, hogy egyes megyékből többen indulhassanak az osztályozókon, míg máshonnan senki, de ezt csak az érintettek megkérdezése után szabadna megcsinálni. Ha ez nem játszik, akkor egymás elleni minirájátszásokkal lehetne dönteni az olyan vitás bajnokságban, mint Budapest vagy Győr-Moson-Sopron.

A megyei (és budapesti) másodosztály, illetve a még alsóbb szintek sorsa talán már tényleg az ügyeletes szövetségek dolga, ebbe nem ástam bele magam. Gyanítom, hogy szinte mindenhol vannak kilátástalanul utolsó és nagy előnnyel vezető csapatok, így akár a kiesés-feljutás kérdése sem gond, de az sem lenne katasztrófa, ha itt a jelenlegi mezőny folytatná jövőre is.

Elérkezett az utolsó rész, a dél-pesti pályák bemutatásával zárom a fővárosi sporttelepeket végigjáró sorozatomat, amivel a járvány alatti szünet unalmát próbáltam kicsit elűzni. Természetesen ezt követően is lesznek új posztok a focika újraindulásáig, és persze nagyon várom már, hogy végre meccsbeszámolókat írhassak.

Addig is, jöjjön tehát Dél-Pest, azaz a IX., XVIII., XIX., XX. és XXIII. kerület. Ezúttal nem északról délre fogok haladni, hanem kezdem a posztra vonatkozó kedvencemmel, Pesterzsébettel. Utána a szomszédos XVIII. kerület következik, majd Kispest, Soroksár és végül Ferencváros.

Pesterzsébeten három sporttelep maradt meg, ezek közül a Téglaégető utcai pályát korábban a Honvéd is használta, jelenleg a Corvinus FC otthona (a Zodony utcai pálya közvetlen szomszédságában), míg a másik két pálya az ESMTK-hoz kötődik: a Zodony utcai edzőpályaként funkcionál, míg az Ady Endre úton az ESMTK Stadiont találjuk.

A csodálatos falelátó oldalról.

Hiába nincs semmi kötődésem a kerülethez, nagyon nehéz nem áradozni az ESMTK otthonáról. Az Ady Endre úti stadion egy igazi gyöngyszem a budapesti pályák között: eleve a falelátó óriási kincs, de a többi odatartozó épület se semmi. A jegyárusító bódék és a kocsma önmagukban is érdekesek, ám Erzsébeten a közeg is olyan, amit nehezen lehet elfeledni. Írásban még képekkel is nehéz leírni, miért olyan csodálatos ez a hely, tipikusan arról az élményről van szó, amit át kell élni. Persze csak az fogja megérteni az egészet, aki minimum szkeptikusan áll a modern focihoz, és aki nem az xp és az instat adatokban keresi a foci lényegét, hanem a helyszínen átélt élményekben. 

Hihetetlen szerencsém volt, életemben akkor jártam először ezen a pályán, amikor az ESMTK-ultrák utoljára összeálltak.

A Liza egy különleges csapat egy igazi műemléknek tekinthető stadionnal, ahol unalmas meccset még nem láttam. A pályán persze előfordult, hogy nem sok említést érdemlő esemény történt, de az ilyen mérkőzések sem voltak unalmasak az erzsébetiek közé vegyülő külső szemlélő számára. Beszédes egyébként, hogy a stadion kifejezetten népszerű a külföldi groundhopperek körében, láttam ott már például skótokat is.

Bejárat az Ady Endre út felől

A kedvenc figyelmeztetőtáblám

Az ESMTK utoljára 2008/2009-ben járt az NB II-ben, akkor Csepelen kellett fogadnia a Fradit, a többi meccsre alkalmas volt a létesítmény. Tavaly közel volt a feljutás a Lizának, állítólag most is alkalmas lett volna a stadion a másodosztályra, remélem tényleg így van, különben sok értelme nem lenne az ESMTK feljutásának...

2018-ban telt ház előtt fogadta a Liza a DVTK-t a Magyar Kupában, és csak hosszabbítás után esett ki

A klubhoz tartozik a Zodony utcai műfüves edzőpálya is, ami mellett az egyik oldalon még lelátó is van. Itt egy olyan felkészülési mérkőzésen jártam 2015-ben, amin az ESMTK a BLSZ válogatottját győzte le. Nem emiatt maradt meg bennem a meccs, és nem is a pálya miatt: hideg, párás idő volt, a laptopomról így többször jeget kellett kaparnom, hogy tudjak tudósítani. Régi, szép idők!

A XVIII. kerületben jelenleg öt említést érdemlő sporttelepet találunk, ebből kettő egymáshoz viszonylag közel fekszik. A Gerely utcában, a Lőrinci temető szomszédságában áll a SZAC régi stadionja, ezt bajnoki mérkőzések alkalmával már nem használják. Helyette az innen pár száz méterre fekvő, a Lőrinci piac melletti műves, világítással is rendelkező SZAC-pálya a csapat otthona. Itt egymás mellett két pálya is van (ez a Deák Bamba Sporttelep), a műfüves mellett egy természetes füves is, amit a Közterület használ. A két pálya egy lelátóról látszik, míg a sporttelep harmadik focipályája egy műfüves, de nem megvilágított pálya, ami pedig a Lőrinci United otthona.

A természetes füves pálya

Egy kupameccsen volt szerencsém itt járni, a műfüves, elkerített SZAC-pálya nem volt éppen hangulatos, de a közeg, valamint az a tény, hogy a másik pályán egy ifimeccs ment ezzel egyszerre, egészen szórakoztató élménnyé tette a látogatást.

Ez pedig a műfüves, ahol a Békéscsaba 3–0-ra nyert ottjártamkor

A kerületben még a repülőtér közelében, az A terminállal szemben van egy pálya, az egykori Malév-pálya a Szemeretelepen. Ez ma a Szent Lőrinci FC (igen, így külön) otthona, és Vilmos Endre Sportcentrum névre hallgat.

Pestszentimrén egy érdemi focipálya van, ez a Táncsics Mihály utcai PSK Sporttelep, a Pestszentimre SK hazai pályája. Sajnos itt sem jártam még, de a PSK-t ellenfélként már láttam, az első részben megénekelt Gázgyár otthonában. Akkor meglepően sok vendégszurkoló érkezett Óbudára, ez alapján nem lehet rossz buli egy itteni meccs, főleg, hogy régi létesítménynek tűnik a hely.

Végül a Gloriett-telepen található sporttelep érdemel még említést, ezen a pályán is szokott játszani a SZAC bajnoki mérkőzéseket.

Következik Kispest, ahol minden megmaradt sporttelep egyetlen klubhoz, a Budapest Honvédhoz kötődik úgy, hogy a Honvéd jelenleg az MTK stadionját használja (használná, ugye). Az Új Bozsik Stadion már közel van a kész állapothoz, elméletileg idén átadásra kerül. Addig sokat nem lehet róla mondani, legfeljebb sejteni, tippelni lehet, hogy milyen lesz.

A Bozsik Stadion utolsó tétmeccse

A régi Bozsik Stadion a 90-es évek utolsó hírnöke volt az NB I-ben. Az MTK stadionjának átépítése óta hivatalosan a legrégebbi létesítmény volt az első osztályban, ám ahogyan arra korábban is utaltam, a Szusza Ferenc Stadion esetében vitatott, hogy egy 2001-es vagy egy 1922-es stadionról van-e szó, mindenesetre az tény, hogy a régi Bozsik sokkal nosztalgikusabb, de egyben sokkal lepukkadtabb stadion volt. Szerettem kijárni ide, ennek egyik oka a társaság volt, másrészt a hangulatot is kedveltem. Egyedi miliője volt a kispesti pályának, nem hiszem, hogy az új stadion ebből sokat fog visszaadni.

Az északi-kanyar

Szomorú, de ez az egyetlen stadion, ahol bajnokavatást élhettem át, de a 2010-es évek második felében volt akkora szó a kispesti bajnoki cím az államilag felpumpált Vidi-Fradi kettős előtt, hogy tudtam örülni ennek a sikernek, bár azt hiszem, a körülmények miatt a fehérváriakat leszámítva jóérzésű ember nem szurkolt a Vidinek.

A Honvéd akadémiájának számos műfüves pályája van illetve volt a kerületben, ezek közül csak azt említeném meg, ami szintén a Bozsik területén volt, rögtön a Puskás Ferenc utcai bejárat mellett. A Honvéd-MFA NB III-as csapata gyakran játszotta itt az edzőmeccseit, így ennek a pályának a mobillelátójáról is tudósítottam annak idején.

A kispesti műfüves pályák egyike

Kispesten még a régi KAC-pálya van meg, azaz annak az átépített, felújított változata, ami a Tichy Lajos Sportcentrum nevet viseli. Itt a Honvédhoz köthető csapatok mellett két blaszos klub, a Carvalho Brazil LAUSE és Piramis Pestszentlőrinc SE játssza a hazai meccseit. (*a pálya önkormányzati fenntartású)

Egy nagyobb ugrással következzen Soroksár, ahol egyetlen stadion található, a főváros déli szélen fekvő Szamosi Mihály Sporttelep. Mindössze kétszer jártam itt, a hazaiban pedig csak egyszer, ennek oka pedig az, hogy ez az egyetlen olyan budapesti kiscsapat, ahol kifejezetten rosszul éreztem magam. Hiába csodálatos maga a létesítmény azzal, hogy az út (és a HÉV) alatt fekszik, egy gödörben, ráadásul jó régi stadion, szóval van mit szeretni rajta, de az itteni közeg számomra rettenetesen ellenszenves. Jellemző még, hogy többen járnak ide Fradi-mezben vagy sálban, mint bármilyen soroksári jelképeket tartalmazó ruhában.

A hazai bejárat felé tartva, háttérben a centerpálya

A második látogatásomkor így a vendégben voltam, ami egyébként sokkal nagyobb buli, a nyarat leszámítva kifejezetten kellemes fekvésű szektorról van szó.

A Nyíregyháza nyert 1–0-ra amúgy.

Végezetül utolsóként jöjjön Ferencváros! A IX. kerületben nem maradt meg sok pálya, a mindenki által jól ismert Groupama Aréna mellett (szó szerint) a Goldball-pálya és a Siketek-pálya található egymás szomszédságában, illetve Ferencváros ipari részén megmaradt még a Timót utcai Textilia-pálya, ezt viszont ma már nem használja senki.

A Goldball Parkban a a névadó pályáját a névadó klub használja, ez egy természetes füves pálya (volt sokáig, ma már ez is műfüves). Mellette a Siketek műfüves pályája azért lehet érdekes, mert ezt a focipályát használja a legtöbb klub Budapesten (valószínűleg az országban is), nem is fogom felsorolni mindet. Én az Inter CDF hazai meccsén jártam itt, nem egy szép emlék, hiszen a Kerületke is kikapott (és kiesett a kupából), ráadásul az eső is végig esett. Ennek ellenére nem bántam meg, hogy egy elmaradt egyetemi órámról ide ugrottam át (emiatt viszont nincs sajnos fotóm a mérkőzésről), az Inter egy nagyon érdekes színfoltja a magyar klubfutballnak, legalább egyszer látni kell őket meccsen.

Legalább ennek a sajtójában is jártam.

Utoljára maradt a Fradi-pálya: a régi Üllői úti stadionban nem jártam, a Groupamában viszont néhány alkalommal igen. Kétségtelenül szép, modern létesítmény, valóban nyugat-európai szintű stadion, ráadásul még kihasznált is. Örülök neki, hogy a válogatott már nem itt fogja játszani a hazai meccseit, nincs különösebben érdekes hangulata a pályának, egy modern stadion.

Ezzel a hatrészes, fővárosi pályákat bemutató cikksorozatom végére értem. Igyekeztem az összes olyan sporttelepet bemutatni, amelyiket bármilyen bajnokságban szereplő klub használ, de az előző részben például volt, amit kihagytam, és még így is lehet, hogy akad ilyen. A használaton kívüli budapesti focipályák bemutatása jóval nagyobb léptékű feladat lett volna, amire nem is mertem vállalkozni. Összesen egyébként 29 budapesti sporttelepen jártam meccsen, ebből négy olyan van, ahol két különböző pályán is láttam meccset (Kispest, Kerület, Budafok), vagy annak részleteit (SZAC), illetve ezen felül két olyan stadion is akad, amiben voltam ugyan, de meccset nem láttam ott (Pasaréti Vasas és Építők).

Ha végre visszatér a futball Magyarországra akkor mindenképp bejárok még egy-két kimaradt pályát, hogy új helyszínekről is írhassak meccsbeszámolókat. Addig is kitartás, posztok lesznek azért lesznek!

A focimentes ínséges időkben született cikksorozatom ötödik részéhez érkeztünk. Ahogyan azt már az előző alkalommal beharangoztam, kissé önkényes alapon osztottam fel a pesti oldalt, ez főleg most jön ki azzal, hogy a kelet-pesti részbe került minden, ami nem Dél-Pest vagy Észak-Pest.

A poszton belül is kicsit összevissza fogok haladni, VIII. kerülettel kezdek, utána Zugló és Kőbánya, végül a ténylegesen kelet-pesti kerületek jönnek.

Kívülről nem is fotóztam ezt a stadiont, belülről ekkor láttam először.

A VIII. kerület legismertebb pályája minden bizonnyal a Hidegkuti Nándor Stadion, vagy inkább az előde, a filmsztárként is helytálló régi MTK-stadion. A környék igazi erőssége az, hogy közvetlen a Hidegkuti mellett ott áll a BKV Előre sporttelepe, a Sport utcai stadion. Ez korábban egy egészen csodálatos páros volt, de tulajdonképpen az új MTK-stadionnal is különleges bája maradt a környéknek, tökéletes kontraszt egymás mellett a két létesítmény.

Az MTK régi stadionjáról sajnos nincs fotóm, de pár alkalommal jártam ott. Például láthattam a Tatabányát Kouhemával a csapat máig utolsó előtti NB I-es szezonjában 4–0-ra kikapni, és láttam az Újpestet is kupadöntőbe jutni. Sőt, még Európa-liga meccset is akartam itt nézni a Szenice ellen, ám egyetemistaként még nem tudtam elfogadni, hogy 2500 forintra ugrott fel a jegyár, miközben még aznap délelőtt is ott állt a csapat honlapján, hogy lesz 800 forintért diákjegy. Nem volt, így a 37-es villamos Asztalos Sándor utcai megállójából néztük meg, ahogy az MTK 1–1-es döntetlent ért el (a visszavágón aztán "természetesen" ki is esett a szlovák kisvárosi klub ellenében).

A BKV stadionjának egyes részeiről simán átlátni az MTK stadionjába.

Az új stadionból szintén vannak személyes élményeim: egyfelől tetszik az akusztika, amikor éppen két szurkolótábor is van a stadionban, akkor kifejezetten jól szól. A kapuk mögötti falakkal nem tudok mit kezdeni. Értem én, hogy nem kellett olyan sok férőhely, de ebben a megoldásban az egyetlen pozitívum az, hogy egyedi. Az előző részben érintett új Illovszky Rudolf Stadionnál is jobban érvényesül az új stadionok legbosszantóbb tulajdonsága: nagyon drága a sör, de cserébe rossz is.

Ha már az előbb szó volt az Asztalos Sándor utcáról, említést érdemel, hogy ott is van egy edzőpálya.

Áttérve a Sport utca érdekesebb létesítményére: a BKV Előre otthonát az elmúlt évtizedekben többször is átszabták, de a főlelátó megmaradt eredeti formájában. Egészen csodálatos, falelátós épület. A büféként is funkcionáló vendéglő hangulata utánozhatatlan, össze sem lehet hasonlítani, mennyivel jobb itt sörözni, mint a szomszédos stadion büféjében.

Imádom ezt a lelátót.

Számos alkalommal voltam itt NB III-as mérkőzéseken, nem csak a Kerületke vendégjátéka alkalmával, hanem például volt szerencsém látni, amikor az RKSK 7–2-re győzött itt. Szívesen írnám, hogy azt is láttam, ahogy az Érd ellen félpályás gólt lőtt a BKV, de miközben ez történt, éppen a vendéglős valamelyik sztoriját hallgattam. Külön kedvencem a pályán, hogy a budai hegyek mellett a Hungária kocsiszínre is tökéletes rálátás nyílik a lelátóról.

Mindössze két villamosmegállónyira innen északra találjuk a Puskás Arénát, az új nemzeti stadiont. Az új Puskásban még nem jártam, az első tétmeccsen szeretném felavatni, amin jobb esetben már túl is lennénk, rosszabb esetben júniusban került volna sor rá, ha nem jön a járvány. Így ki tudja, mikor jutok el oda, viszont az elődjében, a Puskás Ferenc Stadionban (Népstadionban) jártam párszor, még úgy is maradandó élmény, hogy nem sok válogatott meccsen voltam kint, nem kötődtem nagyon "a" stadionhoz, és mégis.

A 2010 óta tartó stadionépítési láznak sok vitatható eredménye van, botrányos történetekkel, de a Puskás Aréna szükségességét nem lehet vitatni. Nem hiszem, hogy van olyan sportszerető, focit kedvelő ember az országban, aki ne örülne annak, hogy végre van egy megfelelő méretű, méltó nemzeti stadionunk. Bármennyire is imádom a régi stadionok atmoszféráját, vállalhatatlan volt a régi Puskás a válogatott otthonaként, az pedig csak maradjon egy rossz emlék, hogy több éven át az FTC stadionjában lépett fel a nemzeti tizenegy.

Nem a legjobb képem a stadionról, de azért menőnek éreztem magam a Népstadion sajtójában. Ha másra nem is, erre jó volt a Ligakupa (a képen FTC–Tatabánya 2013-ból)

Zugló egy másik nemzeti stadiont is rejt: itt található a Millenáris Stadion, avagy a Velodrom. Több évtizede nem rendeznek itt focimeccseket, de ennek ellenére említést érdemel, hiszen ebben a stadionban rendezték az első hivatalos magyar labdarúgó-mérkőzést, és 1911-ig ez volt a válogatott otthona is. Jelenleg annyira rossz állapotban van, hogy az összeomlás szélén áll, de a pályakerékpárosok ennek ellenére itt edzenek. Többször felmerült, hogy lebontják felújítás helyett, a sorsa most is kérdéses. Különösen pikáns lenne, ha ezt a sporttörténelmileg kiemelt fontosságú létesítményt, ahol az első hivatalos focimeccset is játszották, pont az a kormány bontaná le, amelyik egyébként (arányaiban) a legtöbb stadiont építette és magát sportbarátnak nevezi. 

Zuglóban még a Róna utca környékén és a Csömöri úton találunk fontosabb focipályákat, ezek közül egyiken sem jártam még. Az Egressy út közelében található a Postás pálya, ami ma a Zuglói Kinizsi otthona, míg innen nem messze a Varga Zoltán Sportpálya helyezkedik el, ami a Postás pályának az ellentettje, egy modern, műfüves sportcentrum. A Kőbányai Egyetértés, a Rákosmenti SC és a BEAC II játssza itt hazai meccseit.

A Csömöri úton, Újpalotához közel az MTK edzőközpontjaként üzemelő Lantos Mihály Sportközpont található, ahol az utóbbi években felnőtt bajnokikat nem rendeznek, de az utánpótlás-meccseken fontos szerepet tölt be ez a pálya.

Mielőtt az igazi Kelet-Pestre érnénk, még sorra kell kerülnie Kőbányának is. Méltatlan módon egyetlen meccsen sem jártam a X. kerületben, mentségemre szóljon, hogy csak blaszos mérkőzésre tudtam volna kimenni, magasabb szinten egyetlen klub sem játszik Budapest egyik legnagyobb kerületében. Kedvenc pályám itt is van, az Építők Stadion, ami mellett sokat floorballoztam, és néha kimentem a pályára is, egy alkalommal a lelátón is megnéztem, de sajnos saját képet nem találok róla. Az FTC utánpótlás centrumában még számos pálya található azon a környéken, de az Építők Stadion a régi lelátójával, komoly múltjával kiemelkedik közülük.

Már nem használja senki a Terebesi úti, a Fehér úti, Harmat utcai és a Sírkert úti focipályákat, azonban ismert és használt sporttelep a Kőér utcai, azaz a Spartacus-pálya. Ma a 3R Spartacus Calcio nevű csapat őrzi a régi névadó emlékét, de itt szerepel otthon a Közgáz és a Grafito is.

Említést érdemel még az NKE, az egykori Zrínyi Miklós Nemzetvédelmi Egyetem focipályája a Hungária körúti kampuszon, valamint a Maglódi úti Dreher-pálya vagy Sörgyár-pálya, hivatalos nevén Merkapt Maraton Sportközpont. A névadó Merkapt mellett a Kőbányai Ifjúsági SC, a Budapesti Micro Club és a Pasaréti SC (!) is itt játssza hazai mérkőzéseit. Ha van kőbányai pálya, amire mindenképp ki akarok menni meccsre, akkor ez az! A környék és maga a pálya is érdekesnek tűnik.

Kőbánya után végre tényleg eljutunk a keleti végekre, elsőként a XVII. kerületbe, azaz Rákosmentére. Rögtön egy megszűnt pályával kezdem: a Pesti úti Rojik-pálya talán a környék legismertebb stadionja volt, azonban a helyére sportcsarnokot építenek. A panelházak aljában megbúvó pályának igazi falusi hangulata volt a korláttal és a föld "lelátóval". Az utóbbi években az RKSK használta a sporttelepet, itt fogadta a csapat a Honvédot a kupában 2016-ban, ekkor és néhány bajnokin is volt szerencsém itt járni. Bár bájos hely, kicsit hangulattalan, igazán nagy élményekkel nem gazdagodtam itt, ám ettől még kár érte.

Falusi pálya a panel árnyékában.

Innen pár száz méterre délre, Rákoshegy vasútállomás mellett állt az Aszfaltúpítők-pálya, ami ugyan már nincs meg, de részben a helyén, a Bányaparkban két focipálya is található. Ezek egyikét használja az utánpótlás neveléssel foglalkozó Grund 1986 FC.

Jócskán keletebbre, a Péceli úton található egy nagyobb sporttelep, melynek centerpályája az egykori Volán, majd RTK Stadion, mai nevén Zavadszky Gábor Utánpótlásbázis. Régen a Volán SC (és a 22. sz. Volán) otthona volt ez a pálya, ma pedig az RTK-Vasló és a Rákosligeti AC használja.

Még egy fontosabb focipálya van a kerületben, a Sport téri RKSK-pálya, ami most ismét a Rákosmenti KSK otthona, ahogy az volt például 2013-ban is, amikor még tudósítóként jártam itt, ám később pár évig a Rojik-pályát használta a klub. A Sport téri pálya szintén külvárosi-falusi hangulatot áraszt, számomra emlékezetes élmény, hogy a földön ülve, laptoppal az ölemben tudósítottam innen. Na jó, hát nem egy november végi meccs volt, az is igaz.

Az RKSK Sport téri pályája

Még egy kerület, a XVI. kerül sorra ebben a részben, bár a XVIII. kerület egyes részei még keletebbre nyúlnak (a rekorder ebben az előbbi Rákosmente), viszont míg a XVI. és a XVII. kerület észak-dél tengelyen nem igazán helyezhető el, addig a XVIII. kerület már egyértelműen Dél-Pest, és inkább oda szokás sorolni, mint keletre.

Szóval a XVI. kerület! Cinkota és Mátyásföld együtt összesen négy említést érdemlő sporttelepet rejt, ebből az egyik, a Cinkotai Royal Grund lényegében megszűnt. Annál inkább üzemel viszont a kerület legnagyobb sporttelepe, a több műfüves pályával is rendelkező Bátony utcai stadion, alias Ikarus-pálya.

A lelátó középen, körülötte mindkét oldalon pályák.

Az Ikarus BSE egy tradicionális budapesti kiscsapat, jelenleg a BLSZ I-ben szerepel. Egyszer jártam a pályájukon, nagy élmény, ahogy a pálya mögött az egykoron világhírű Ikarus gyárkéményét látni, de az sem utolsó dolog, hogy egy lelátóról két meccset is lehetne nézni. Így felújítva nincs meg az ilyen csapatokhoz illő miliő, ennek ellenére megérte a szinte egész napot igénybe vevő túrát.

Ha használnám azt a modorosságot, hogy bakancslista, akkor annak egyik első helyén a RAFC Stadion állna. A Pirosrózsa utcai létesítmény a múltból maradt itt velünk, korábbi képek alapján még manuális eredményjelző található itt, remélem ez most is így van még, akkor tényleg az egyike lesz az első pályának, ahová a járvány után kimegyek.

Ezzel zárom is a sorozat utolsó előtti részét (azaz utólag jutott eszembe, hogy ugyan az előbb is négy pályát említettem, de kihagytam a Mátyásföldi LTC pályáját, pedig a Bökényföldi utcában található létesítmény egészen érdekesnek tűnik, nem egy modern pálya), és amint az már talán egyértelmű, az utolsó epizódban Dél-Pest kerül sorra, néhány óriási klasszikusnak számító stadionnal!

A magyar foci koronavírus okozta kényszerszünete csak nyúlik és nyúlik, friss meccsbeszámolók egy darabig még biztosan nem lesznek. A fővárosi pályákat bemutató cikksorozatom viszont folytatódik, a negyedik részre el is értünk Pestre, a budapesti focicsapatok (és stadionok) oroszlánrészét adó területre.

Ezúttal is északról kezdek, ebben a posztba Újpest, Angyalföld és Rákospalota mellé Zugló egy része fért be. Nagyjából a Hungária körút-Thököly út-Csömöri út által határolt részről van szó, ami a térképet nézegetve tulajdonképpen egy kis kiszögelés Angyalföld és Rákospalota között, hiszen ha húzunk egy vonalat a Nyugati (a XIII. kerület déli határa) és Újpalota között, akkor ez a kis háromszög esik attól északra, Zugló többi része pedig délebbre.

Pest esetében egyébként nehéz volt a felosztás, végül a belvárosi pályák szinte teljes eltűnése miatt elégnek láttam három részt, ebből az északi és a déli rész nagyjából evidens (még Zugló szétválasztásával is), a középső már önkényesebbre sikerült, de annak tárgyalásával várjunk a következő posztig, jöjjön tehát észak!

A leghíresebb újpesti stadion, a leghíresebb magyar bajnoki párosításon 2015-ben

Újpest tele van focipályákkal, bár ezt a városrészt sem kerülte el a sporttelepek megszűnése, beépítése. A kerület legészakabbi focipályája a Honvédség kikötőjének műfüves pályája, ezen ugyan nem játszik egyetlen bajnokságban szereplő csapat sem, de mivel az egykori Flottila-pályától pár száz méterre fekszik, egy említést megérdemelt.

Innen a Váci út mentén délre haladva néhány kilométer után elérjük a Fóti utat, ahol a Bánka Kristóf Sportközpont található. A tragikus sorsú újpesti focistáról elnevezett létesítmény korábbi neve Cérna-pálya vagy Cérnagyári pálya, amit az Újpesti Cérna mellett a 22. Volán SC is használt, ma pedig a Babylon FCE játszik itt hazai környezetben a hetedosztályban, míg a sporttelep műfüves pályája az Issimo SE-nek ad otthont.

Alig pár száz méterrel délebben már a Fővárosi Vízművek SK sporttelepén találjuk magunkat. A Vízművek centerpályája alig fekszik északabbra a Szusza Ferenc Stadiontól, sőt, a Fóti út másik végén a Chinoin-sporttelep, avagy a Tábor utcai sporttelep vagy Tungsram-pálya is körülbelül ebben a vonalban helyezkedik el.

A Vízművek-pálya

Elsőnek jöjjön tehát a Vízművek pályája. A székezett lelátóval rendelkező pálya szépen megbújik a Duna és a Váci út között, a fák alatt. Aki nem tudja, mit keressen, talán észre sem veszi a Váci úton haladva, pedig egy komolyabb sporttelepről van szó, bár itt is jól látszik, hogy nem ma éli fénykorát a terület. Az öltözők és a büfé épülete a nyári táborokra emlékeztet, az pedig külön nagy előny ezen a szinten, hogy földlelátóról szemlélhetjük a mérkőzések történéseit.

A Vízművek évek óta a negyedosztályban szerepel, az utóbbi években ráadásul ultrák is járnak a meccseikre. Nekem persze sikerült úgy kimennem oda még 2017-ben, hogy nem volt szervezett szurkolás, sőt, nagyjából néző sem, ráadásul az akkor a megszűnés szélén álló FFC-t sem sikerült megverniük a hazaiaknak.

A pályát az ötvenes években a Vasas Izzó is használta, de a csapat az NB I-ben nem itt lépett pályára, így "csak" a másodosztályig vitte ez a sporttelep.

Ha elhagyjuk a Vízművek-pályát, csak át kell mennünk a Váci úton, majd az innen induló Megyeri úton néhány lépésnyire a Szusza Ferenc Stadiont találjuk.

Magyarország leghosszabb ideje elsőosztályú és legrégebb óta megszakítás nélkül működő futballcsapatának, az Újpest FC-nek otthona hányattatott sorsú stadion. A mai Szusza Ferenc Stadion papíron ugyan egy még fiatal létesítmény (2001-ben adták át), azonban a főlelátók alapjai az 1922-ben épült régi Megyeri úti stadion lelátói, amit nem bontottak el teljesen. Szigorúan véve csak egy átépítés történt 2001-ben, ráadásul azóta is többször kellett toldozni-foltozni a létesítményt, mára pedig odajutottunk, hogy így is, úgy is ez az NB I. legrégebbi stadionja.

Ez persze nem csoda, hiszen az Újpest az egyetlen piaci alapokon működő csapat az első osztályban, így törvényszerű, hogy az ő otthonuk a legszakadtabb (a Kaposvár félig-meddig mindkét kitételben kivétel, de a 2010-es években, az új viszonyok kialakulása óta egyetlen fellángolás számukra csak a mostani idény az NB I-ben).

Itt még a déli oldalon volt a hazai tábor helye, és még a címer is a régi volt...

A Szusza Ferenc Stadion nagyon kedves hely számomra, itt voltam először igazi meccsen, a gimnáziumi, majd egyetemi éveim alatt pedig rendszeresen jártam ki ide, bár bőven nem minden hazai találkozón voltam kint, de egyetlen szezon sem maradt ki 2008 óta. Sok szép és kevésbé szép élményt éltem itt át, ám miközben az NB I-be egyre jobban beleszólt a politika, és egyre kilúgozottabbá vált a szigorú szabályokkal és politikai okokból létrehozott, feltőkésített műanyagcsapatokkal, valamint a politika által kiválasztott két bajnokesélyessel, addig egyre jobban megszerettem az alsóbb osztályok világát. Lokálpatriótaként így 2013-tól kezdve szépen átszoktam a III. kerületi TVE meccseire, bár minden bajnoki kiírásban legalább egyszer Újpestre is átmegyek, ám az utóbbi három-négy évben tényleg egy-egy látogatásra silányult a korábbi havi-kéthavi rendszerességű program. Az NB I. már nem az, amibe beleszerettem kisgyerekként, az alsóbb osztályokban viszont megtaláltam azt, ami miatt továbbra is rajongani tudok a magyar fodballért.

Ha a Szuszából az északi oldalon megyünk ki, hamar a Fóti útra jutunk, amin végighaladva Rákospalota felé egy kellemesebb séta után északra fordulva a Tábor utcánál találjuk magunkat. Itt egymás szomszédságában három sporttelep összesen nyolc (?) pályája található.

Sajnos itt nem jártam még, pedig itt van egymás mellett a Chinoin Sport és szabadidőközpont, a Tungsram-pálya, a Duna Cipő-pálya és az UTE Atlétikai Stadion. Előbbi pályán az Újpest II, a Duna Cipőn pedig a Duna SK játssza hazai meccseit, a másik két sporttelepen jelenleg nincs bajnokságban szereplő klub. Van itt műfüves és természetes füves pálya, mobillelátók és sima, csak korlátokkal körbevett focipálya is, szóval látnivaló akad bőven.

Az újpesti pályák sora ezzel sem ért véget, a Fóti úttól délre, közel a Szuszához és a Tábor utcához található a Blaha Lujza utcai sporttelep, avagy az Újpesti Haladás pályája. Tipikus Blasz-pálya, sajnos ez is kimaradt eddig.

A negyedik kerületben nincs több említést érdemlő focipálya, a Fóti úttól érdemben délre már Angyalföldön találunk pályákat, azonban előbb Rákospalota következik.

A REAC-pálya ultrákkal.

 A XV. kerületben négy pálya működik jelenleg, ezek közül a legészakabbi a csak edzőpályaként funkcionáló Szántóföld utcai sporttelep, melynek műfüves pályáján viszont voltam egy REAC–ESMTK felkészülési meccsen. Érdekesség, hogy a rákospalotaiak edzője akkor az Mátyus János volt, aki később a klub sportigazgatója lett, az utolsó mérkőzésén pedig szintén jelen voltam, amikor a REAC elbukta a feljutást a BLSZ I-ből 2019-ben. A Szántóföld utcai sporttelep annyiban érdekesebb egy modern, műfüves edzőközpontnál, hogy nyári táborokra emlékeztető, gyerekkoromat idéző barakkokkal van tele.

Csodálatos miliő

Ennél délebbre, a Széchenyi téren áll a Budai II László Stadion, a REAC otthona. Korábban a Volán SC hazai pályája volt ez, akkor is, és a 2000-es években is NB I-es mérkőzéseket rendeztek itt, ma a negyedosztályban játszik itt a REAC. Klasszikus, a 90-es éveket idéző létesítmény ez, nagy kedvencem a klubház, de az eredményjelző is megérdemli a kiemelést. Emellett a büfé volt még erőssége a helynek, ez azonban sajnos az idei év elején bezárt.

A stadionban szinte megállt az idő a 2000-es évek végén, számos felirat és tárgy emlékeztet az akkori NB I-re, például a Borsodi liga logója egy, a napfénytől kifakult molinón. Az építmények állapota hűen tükrözi a REAC vesszőfutását.

Számomra igazi klasszikus ez a pálya, nem annyira tökéletes nosztalgiát hoz, mint az előző részben említett csepeli Béke téri stadion (vagy a hamarosan sorra kerülő régi Fáy utca), de egy, a magyar bajnokság szempontjából -a bundázásokkal együtt is- szebb korszakot idéz fel bennem.

A kerületben még két, Újpalota közelében található pálya van: a Bánkút utcai Barátság Sporttelep, ami a Testvériség otthona, és a Pestújhely-pálya a kerület déli részén. Utóbbihoz térképre van szükségem, hogy egyáltalán megtaláljam, előbbi mellett elmentem már a "piros 96-os" busszal, de meccsen soha nem voltam ott.

Egy kis ugrással visszatérve a Dunához, következik Angyalföld. A XIII. kerület legészakabbi létesítménye a Láng SK Sporttelep, mai nevén Angyalföldi Sport- és Szabadidőközpont a Rozsnay utcában. Itt csak floorballozni voltam, focimeccsen viszont nem, pedig az újjáalakult BAK mellett a Respect és a Hunreal FC is itt játssza hazai mérkőzéseit. Nem egy régi pálya, de se lelátó, se eredményjelző, se hangulat - semmi extra.

Nem úgy az innen pár száz méterre található Illovszky Rudolf Stadion, Budapest legújabb stadionja! A Vasas új létesítményét 2018-ban adták át, a stadion mellett a Mészöly Kálmán Pálya is több kisebb csapatnak ad otthont. Az új stadionról nehéz mit írni: szép, kompakt, a mostanság épült stadionoktól eltérően nem is túlméretezett, de igazából nem túl izgalmas. Érdekesség, hogy Vasas-meccsen még nem is jártam ott, viszont a Honvéd és az Újpest pályaválasztása mellett már igen, előbbi esetben ráadásul nemzetközi mérkőzésen, azzal avattam fel az új stadiont.

Honvéd-Zalgiris az új Vasas-pálya első tétmeccsén

A régi Fáy utcai stadion már sokkal inkább izgalmas volt, igazi múltidézés volt az a rozoga létesítmény: megesett velem például az is, hogy azért nem tudtam tudósítani egy mérkőzésről, mert a sajtóban nem volt áram, de az is előfordult, hogy internetet sem sikerült biztosítani. Ennek ellenére szerettem odajárni, utánozhatatlan hangulata volt az egész helynek, hiába nem szimpatizáltam a Vasast körülvevő közeggel, tetszett. Ugyanígy a Vasast nem szeretem a múltja miatt, de utálni sem tudom, és inkább pozitív, mint negatív az összképem róluk. Talán azért, mert gyerekkoromban (90-es évek vége, 2000-es évek eleje) tele voltak egyéniségekkel, az akkori Vasas tökéletes példa volt az emberarcú magyar focira. Ez a mostani csapat a mostani stadionnal számomra semmilyen.

Angyalföldnek még mindig ezen a részén, de már a Duna mellett, a Népfürdő utcában két focipályát is találni: az Árpád hídtól északra az FCSM sporttelepe, az úgynevezett Csatorna-pálya fekszik, míg délre az ELMŰ sporttelepe áll. Nekem az utóbbi az érdekesebb, bár egyiken sem voltam meccsen. Az Elektromos-pálya melletti épületben volt az érettségi bankettem, így emlékezetes helyszín, ráadásul egy közeli panelházban lakó ismerősömtől rá is látni a pályára, így fényképem van róla.

Az Elektromos-pálya

A kerülethez tartozik még a Margitsziget a MAC Stadionnal, aminek hivatalos neve Iharos Sándor Margitszigeti Atlétikai Centrum. Itt játssza hazai meccseit a Margitszigeti FC, ám ilyen alkalommal nem voltam ott, ottjártamkor pedig sajnos nem fotóztam.

Elsőre azt gondolná az ember, hogy a Tatai úti sporttelepek is Angyalföldhöz tartoznak, de nem! A XIII. és a XIV. kerület határa nem a Nyugatiból Vác felé tartó vasútvonal, ahogy azt elsőre talán mindenki hinné, hanem a Tatai út. A páros oldal Angyalföld, a páratlan Zugló. Mivel mindkét pálya a páratlan oldalon van, így ezek már Zuglóhoz tartoznak, egyben jól mutatják azt is, miért vettem bele ebbe a posztba a XIV. kerület egy részét is.

A Tatai út északabbra fekvő sporttelepét ma egyetlen klub sem használja, egy romos állapotban lévő pályáról van szó, ami korábban a Budapesti MÁV Előre otthona volt. Délebbre a BVSC edzőpályájaként funkcionáló sporttelep található, légvonalban a Szőnyi úti stadion mellett, csak a vasút túloldalán. Bajnokit itt sem rendeznek manapság.

2012-es kép a Szőnyi útról, kapuban egy akkori egyetemi csoporttársam... :)

Ezzel el is érkeztünk Zugló északnyugati részének legérdekesebb pályájához, a Szőnyi úthoz. A BVSC stadionja nem a legszebb napjait éli, bár az utóbbi években valamelyest rendbe kapták. Ez is a 90-es éveket idéző stadion, ami önmagában is érdekes, de a romos székház még izgalmasabbá teszi a területet. A Szőnyi úttól a centerpályáig kész útvesztő eljutni, ha az ember nem figyel oda, de útközben legalább van mit nézegetni.

Ez a rész azóta átalakult.

Az 1990-es években NB I-es BVSC (ott ezüstérmet is nyert a csapat), melyben többek között Bognár György és Dárdai Pál is megfordult, 2004-ben megszűnt, a labda csak 2012-ben indult újra útjára a Szőnyi úti stadionban. Két év alatt két osztályt ment fel a klub, majd kis megtorpanás után tavaly a BLSZ I-be jutott, amit most vezet. Az újjászervezés után a heted- és a hatodosztályban is voltam kint egy-két meccsen, a stadion bájához sokat hozzáadott az a közeg. Igaz, az a romosabb állapotban lévő létesítményen is látszott, hogy nem erre a szintre való.

Az utolsó NB I-es meccseket egyébként a Tatabánya játszotta itt 2008 tavaszán, amikor albérletbe kényszerült a Bányász. Nem jó ómen a Szőnyi út, hiszen a Tatabánya azóta nem, hogy az NB I. közelében sem volt, de meg is szűnt, majd újjászerveződött.

Nagy kérdés, hogy a járvány miatt mi lesz a negyedosztály sorsa, az mindenesetre kijelenthető, hogy közel van ahhoz Zugló, hogy újra NB-s bajnokságban szerepeljen egy csapata.

A kerület többi pályája a következő részben kerül sorra, amikor Kelet-Pest, valamint a Hungária körút környéki stadionok lesznek terítéken.

Folytatódik a budapesti pályákat bemutató sorozatom, avagy olvasnivaló a kényszerszünet idejére, ami kell is, hiszen továbbra sem lehet tudni, mikor indulhat be újra a magyar futballélet. Az előző két részben budai pályákkal foglalkoztam, most Csepel következik.

Csepelen négy sporttelep maradt meg, ennek ellenére külön részt szenteltem ennek a kerületnek. Erre kézenfekvő magyarázat, hogy Csepel Budához és Pesthez sem tartozik, ezenkívül említés szintjén kitérek Csepel fővároson kívüli részére is, így pedig már van akkora anyag, hogy megérjen egy külön posztot.

Északról délre haladok most is, így a Szabadkikötő SE Sporttelep az első helyszín.

A sporttelep névadó egyesülete már nem létezik, beleolvadt a Sashalomról indult Tintahalakba, azaz a THSE csapatába. Méltatlan módon így az eredendően nem is csepeli egyesület a legmagasabban jegyzett klub a szigeten - még úgy is, ha nem csak szigorúan a budapesti klubokat vesszük figyelembe.

Csodálatos játékoskijáró! Felhívnám a figyelmet a tábla germanizmusára!

A Szabadkikötő Sporttelep egészében érdekes, önmagában a focipálya nem egy nagy eresztés, még a mobillelátóval sem. Viszont a sporttelep miatt érdemes ide kilátogatni: a büfé hangulata utánozhatatlan, évtizedek ezelőttről maradt itt a legapróbb részletekig szocreál berendezésével. Az egészet egy tekepálya teszi tökéletessé, de egyébként a büfén kívüli rész is érdekes. Régi pályák és üdülőkre emlékeztető épületek maradványa hirdeti, hogy itt valamikor nagy élet volt.

Ezen a meccsen a Kaposvár 7–1-re, később sem voltam itt olyan meccsen, amikor a THSE nyert.

Bent sajnos keveset fotóztam a fények miatt, de ez is beszédes kép.

Legutóbbi ottjártamkor még a Szabadkikötő címerével lehetett találkozni, pedig akkor az a klub már nem létezett, 2017-ben egyesült az akkor az NB III-ba jutó THSE-vel, ami azóta THSE-Szabadkikötő néven fut.

Innen délre haladva még mindig nem "a" csepeli stadion következik, hanem a Gubacsi-híd közvetlen közelében található Papírgyári-pálya, aminek használói közül jelenleg a Csep-Gól szerepel a legjobb helyen, a negyedosztályban. Sajnos ez a pálya nekem még kimaradt, pedig az idei kiírásban csepeli "városi rangadót" is rendeztek itt.

Csepel legismertebb sporttelepe a Béke téri Stadion. Ez nem pusztán egy stadion, hanem egy hatalmas sporttelep, aminek nagy része kihasználatlan. Négy focipálya és egy nagyobb csarnok is található itt, az egész telepen pedig megállt az idő. Aki nem fogékony annyira a régi pályák iránti romantikus nosztalgiára, az csak egy lerohadt stadiont, romos utakat, málladozó épületeket és egy dohos csarnokot lát, ha erre jár. Pedig ez sokkal több annál!

A régi főbejárat ma már nem funkcionál.

Ez maga a történelem. A 12 ezer férőhelyes stadion eredményjelzője, órája, pilácsai és poros, rozsdás székei, korlátai mind-mind egy olyan kort idéznek fel, amit én csak gyerekként, leginkább a tévén át láttam. Ez maga a tömény '90-es, részben '80-as évek. Akárhányszor jártam itt, mindig elfogott a nosztalgia, pedig az égvilágon semmi nem köt Csepelhez. Viszont amikor olvasni tanuló kisgyerekként, a világra való eszmélésem idején édesapám mellett rászoktam a magyar focira (hiszen minden hétvégén az ment a tévében, és minden vasárnap reggel a Nemzeti Sportot bújva tanultam olvasni, még az iskola előtt), akkor a legtöbb stadion így nézett ki.

Az az óra...

Nem a negyedosztályba való stadion.

Ha tehetném, az egész csepeli sporttelepet (mármint "A" csepeli sporttelepet) eltenném egy formalinos üvegbe és megőrizném az utókornak úgy, ahogy van. Ehelyett valószínűleg az egész össze fog dőlni, vagy jobb esetben lerombolják és építenek a helyére valami modernebb stadiont. Bár így jobban belegondolva az sem biztos, hogy ez lenne a jobb eset.

A jelenleg negyedosztályú Csepel mellett számos csapat játszotta itt a meccseit. A 2000-es években a Tatabánya, sőt, a Honvéd használta ezt a stadion hazai pályaként az NB I-ben, a Honvéd második csapata pedig az új Bozsik Stadion építése miatt itt szerepelt pályaválasztóként idén tavasszal, ahogy többnyire a budai Kelen SC is. Emlékezetes, hogy 2013-ban (*2016-ban, így még durvább, milyen hamar változott meg a fradisták véleménye a csapat politikus-elnökéről) 10 ezer néző előtt verte meg a Csepel 2–0-ra a FTC II-t ezen a pályán, amikor a Fradi ultrái a "fakó" meccseire jártak a vezetőség ellen tiltakozva.

Nagyot fordult azóta a világ, a Fradi ultrái már nem, hogy nem tiltakoznak a Kubatov-féle vezetés ellen, hanem a haszonélvezői is annak, ahogy az egész klub a rendszer haszonélvezője. A Csepel-pálya időközben már rég nem alkalmas NB I-es meccsek rendezésére (mármint az MLSZ szerint, bár a biztosítása valóban érdekes feladat lenne), ráadásul a klub is a süllyesztőbe, a BLSZ I-be csúszott.

A csarnok kívülről még egész istenes, belül romosabb, de a tömény nosztalgia ott is megvan.

Viszonylag rég jártam itt meccsen, de szerencsére elég sok alkalommal látogattam ki erre a pályára, és minden alkalommal meg is érte az utazás. A fentiek mellett még a büfét, büféket emelném ki: van egy, a stadiontól különálló, meccsnapokon túl is nyitva tartó büfé, de meccsek idején a lelátókra vezető lépcső alján egy "mobil büfé" is üzemel.

A Béke tér szomszédságában, néhány utcával kijjebb fekszik a Csepel HC Sporttelep, régi nevén Posztó pálya. Jelenleg a Csepel HC hatodosztályú együttese játszik itt, korábban a Magyar Posztógyári SE otthona volt a pálya. A Posztó egyszer a másodosztályban is megfordult, valamint sokat volt "fent" a harmadosztályban is, mielőtt az 1970-es években megszűnt.

Csepel fővárosi részén ennyi pálya maradt meg, a Budapesten kívül eső teljes területtel pedig nem szeretnék foglalkozni, de két érdekesség még idetartozik. Az egyik, hogy a Csepel Autógyár csapata, a Csepel Autó SE hazai pályája nem a Csepel-szigeten, hanem Dunaharasztiban volt, annak ellenére, hogy a gyár Szigetszentmiklóson, Budapest határában működött.

A másik érdekesség is Szigetszentmiklóshoz kötődik: a település focipályáját 2007-ben avatták fel, egy műfüves, lelátóval rendelkező pálya épült itt, ahol az SZTK-Erima játszott évekig az NB II-ben. Egy korrekt állapotú, kicsi, de a helyi igényeket kiszolgáló létesítmény volt ez, ahol NB II-ben, Magyar Kupában, sőt, még a Ligakupában is jártam meccsen tudósítóként. Egyfelől nem szerettem, mert az utazás több időt vett igénybe, mint a meccs (egy irányba is!), másfelől kicsit megkedveltem az ottani családias légkört. Persze egyáltalán sem sajnáltam, amikor 2016-ban kiesett a Szigetszentmiklós az NB III-ba, ott a helyük, gondoltam.

Eddig nagyjából érdektelen, legfeljebb számomra érdekes a sztori, de itt jön a csavar!

2014 májusában a Szigetszentmiklós 2–1-re verte a Zalaegerszeget egy tét nélküli NB II-es meccsen. Lelátó csak azon az oldalon volt, ahonnan a kép készült.

A tíz évnél is fiatalabb stadion helyett új létesítményt akart a klubvezetés, amihez a kormány adott is támogatást. A munkálatok elkezdődtek, majd megakadtak, az SZTK nevezését nem fogadta el az MLSZ az NB III-ra (ahol amúgy a klub a harmadik helyen végzett a Budafok és a PMFC mögött), a csapat a megyei első osztályban indult, miközben milliárdokért épült a stadionja. A projekt zátonyra futott, a klub megszűnt. Felelős? Senki...

Ez a történet jól mutatja, mi (az egyik) baj a mai rendszerrel: örömteli, hogy a kormány pénzt, sok pénzt áldoz a focira, de akármiről is legyen szó, annak soha nem lesz jó vége, ha valamire ellenőrizetlen módon, szakértelem nélkül öntik rá a pénzt. Ettől a foci nem lesz jobb, és még nagyon naiv/jó indulatú is vagyok, hogy azt feltételezem, hogy az ilyen pénzszórások mögött valahol, valamilyen szinten jó szándék rejtőzik.

A Csepel-sziget többi településén is létezik focipálya és futballélet, de ezekre már nem térek ki, mégiscsak a budapesti pályákat veszem végig a sorozatban. A következő részben már Pest következik, és innentől maradunk is a Duna bal partján, ahol az első részben vissza is ugrunk északra!

Ki tudja, meddig tart még a kényszerszünet a magyar labdarúgásban, így most meccsbeszámolók helyett focipályákról fogok írni, meccsek nélkül. A hatrészes sorozat második részében Dél-Buda kerül terítékre, akinek esetleg kimaradt volna az első rész, gyorsan pótolja be!

Ebben a részben tehát a XI. és a XXII. kerület pályáiról lesz szó. Ahogy legutóbb, most is északról dél felé haladok, így a XI. kerülettel kezdem.

A hatalmas kiterjedésű XI. kerület sajnos tele van megszűnt pályákkal, némelyiknek a nyomát sem látni. Alig-alig találni olyan focipályát, amit jelenleg valamelyik bajnokságban szereplő együttes használ. Van azért ilyen is, ám előbb kivételesen egy megszűnt pályával kezdeném: a mai Tüskecsarnok helyén, a Bogdánfy Ödön utcában volt megtalálható a BEAC-pálya, ami az ELTE egyetemi csapatának, a BEAC-nak volt az otthona egészen a 2010-es évekig. Számomra igazán kedves helyszínről van szó annak ellenére, hogy mire az első "szezonomat" lehúztam a BEAC-on, már csak a rekortán emlékeztetett a focipályára. Persze az én szívemnek igazán kedves hely a BEAC csarnoka, ahol ki tudja már, hány alkalommal floorballoztam, ennek ellenére nagyon fáj, hogy soha nem mehettem ki ezen a sporttelepen focimeccsre.

Pedig az 1920-as években két szezon erejéig a BEAC a magyar labdarúgás legfelsőbb szintjén szerepelt, sőt, 1925-ben 1–0-ra meg is verte a Fradit. Ezt az eredményt nem a magyarfutball.hu-ról puskáztam (csak az évszámot), ugyanis a BEAC egyik csocsóasztalát ez az eredmény és egy korabeli fotó díszíti. Újkori történelmében a BEAC a BLSZ különböző osztályaiban vitézkedik, otthona pedig a Mérnök utcai pálya, azaz hivatalos nevén az ELTE-BEAC Pluhár István Labdarúgópálya. Itt több műfüves pályát találunk, melyek némelyike fedett.

A Kelen-pálya legjobb helye, az egész pályát látni onnan, és a sörért sem kell messzire menni.

A kerület egyetlen NB III-as csapata a Kelen SC, ami albérletben, Csepelen, Rákosmentén vagy még ki tudja, hol játssza hazai meccseit. Tavaly még májusban sem tettem volna egy forintot sem a Kelen feljutására, amikor a Magyar Kupa döntőjének napján kilátogattam ide egy meccsre. A Kelen akkor simán verte a Gázgyárt, majd pár héttel később a REAC-ot is megelőzve feljutott az NB III-ba.

A buszmegállóból így lehet látni a pályát...

A Hunyadi Mátyás úton található sporttelep tökéletesen hozza a külvárosi életérzést: az 58-as busz megállójából zavartalanul belátni a pályára, a büfé egyben egy étterem, a közönség zöme pedig egy nagy baráti társaság, míg a kertes házas övezetben megbúvó lelátóról jól ellátni a panelekig. Ez így összefoglalva számos budapesti kiscsapat otthona lehetne, egyedül a sör áráról (meg egyáltalán, milyen pálya az, ahol Kronenbourgot mérnek?) és a kijáró emberek márkásabb ruháiról lehet megállapítani, hogy ez inkább Buda, mint Pest.

Háttérben a Kelen székháza.

Egy nagyot ugorva nyugat felé, a kerület, sőt a város szélén, a Balatoni úton is túl található az MLSZ székháza, amihez persze egy pálya is dukál. Ez a Kánai úti sporttelep, előkelőbb nevén a Sport11 Szabadidőközpont. Néhány éve ez még NB III-as bajnokikra is alkalmas pálya volt, az Újbuda FC játszotta itt a hazai mérkőzéseit. A nem különösebben érdekes focipálya különlegességét az adta, hogy simán össze lehetett ott futni az MLSZ tótumfaktumaival egy átlagos hétvégi napon, nekem például Gellei Imrével és Kassai Viktorral sikerült (két különböző meccsen), amikor még 2014/2015-ben idevetett az élet az onlajnok.com tudósítójaként.

Ez egy Újbuda–Csákvár meccs volt az NB III-ban.

Az Újbuda FC azóta ezen a néven nem létezik, Budafoki MTE II. néven szerepel a BLSZ I-ben, hazai meccseit pedig természetesen Budafokon játssza.

Nem túl izgalmas környezet (Újbuda–Andráshida)

Ezzel meg is érkeztünk a XXII. kerületbe, ahol három említést érdemlő focipályát találni. A legismertebb pálya a BMTE Stadion a Promontor utcában. A Budafok jelenleg a legmagasabban jegyzett budai futballklub, ráadásul hétpontos előnye van a Vasas előtt a második helyen az NB II-ben, így minden esélye megvan a feljutásra. Bár egyre valószínűbb, hogy a koronavírus miatt nem lehet majd befejezni normálisan a bajnokságokat, én még bízok benne, hogy húsz év után (akkor a Kerület volt fent) ismét lehet NB I-es csapat Budán. A Budafok egyébként története során egyszer, az 1945-46-os szezonban már szerepelt a legmagasabb osztályban.

A BMTE Stadion edzőpályája, itt éppen az MTK és DAC játszott egymással felkészülési meccset.

Számomra azért különleges hely a BMTE Stadion, mert itt voltam először meccsen. Na nem rendes bajnokin, ez csak valami majális, vagy "falunap"-szerű rendezvény volt, de igazi pályán, mezbe öltözött emberek fociztak, szóval elfér első meccsélménynek (az első bajnokim egy Újpest–Győr 3–1 volt 2005-ben). A környék hangulatának hála maga a stadion is családias, otthonos légkört áraszt, bár láttam itt botrányt egy kupameccsen (pirózásból fakadó összeveszés a biztonságiakkal), de érezhető, hogy Budafok egy csendes, nyugodt városka a városban. Mindig jó érzésekkel megyek ki Budafok-meccsre, talán azért, mert ott voltam gyerek.

A budafoki főlelátó 2017-ben, még tető és világítás nélkül.

Ez pedig a legutóbbi (eddig legutolsó) budafoki haza meccsen a már befedett lelátó, zárt kapus mérkőzésen.

Csizmadia Csaba utolsó meccse volt játékosként, háttérben a klubház, és a VIP-ként szolgáló terasza.

Dél felé haladva légvonalban alig pár száz méter a Budatétény otthona, a Pokorny József Pálya, régi nevén Chinoin-pálya. A Budatétény tipikus "blaszos csapat", az évtized elején még a BLSZ I-ben szerepeltek, most éppen a hatodosztályban vezetik a második csoportot. A pálya manapság műfüves, kis mobillelátóval, világítással.

Buda legdélebbi focipályája Nagytétényben, az Angeli utcában található. Természetes füves, régi pálya, ide még nem jutott el a modernfoci, így emiatt érdemes lehet felkeresni a Nagytétényi Kohász otthonát. Sajnos sem itt, sem az előző bekezdésben említett Jókai Mór utcai pályán nem jártam még, bár gyerekként mindkettő környékén megfordultam. A Nagytétény egyébként szintén BLSZ III-as, és szintén vezeti a maga csoportját.

Ennyi lenne Buda, sajnos két posztban könnyedén össze tudtam foglalni a ma is létező budai pályákat, csapatokat. Külön kiemelést érdemel még a jelenleg hatodosztályú 33 FC, ami ezen a néven és Budai 11 FC néven is szerepelt az első osztályban a hőskorszakban, sőt, egyszer bronzérmet is nyert, ami a legjobb bajnoki eredmény Budán (az 1931-ben kupát nyerő III. kerületi TVE 1914 őszén szintén harmadik lett). Ők a Marczibányi téren játszották hazai meccsüket, ma pedig Budafokon vannak otthon, igaz, volt idő, amikor bár nevükben ott volt a "budai" kitétel, a XIII. kerületben volt a hazai pályájuk.

A I. világháború előtt, és a két világháború között még több budai együttes is meg-megfordult a magyar labdarúgás legmagasabb szintjén (pl. Tipográfia), azonban az újkorban csak a Kerület jutott el az NB I-ig. Ezért is tudnék őszintén örülni, ha ennek a járvány miatt felforgatott szezonnak a végén a Budafok valahogy az NB I-ben találná magát...

A következő részben még mindig nem jutunk át Pestre, következik Csepel!

Ki tudja, meddig tart még a kényszerszünet a magyar labdarúgásban, így most meccsbeszámolók helyett focipályákról fogok írni, meccsek nélkül. A sorozat hatrészes lesz, elsőként Buda északi része kerül sorra.

A budapesti pályákat területi alapon fogom bemutatni, azzal a megkötéssel, hogy csak azokról a sporttelepekről lesz szó, amiket ma is használ valamilyen bajnokságban szereplő csapat. Emellett ahol lehet, igyekszem minél több saját élményt is vinni a dologba, de a főváros rengeteg focipályája között azért még több "hiányzóm" is akad.

A budai oldalon északról délre haladok a kerületekkel és a pályák bemutatásával is, így rögtön a számomra legkedvesebb résszel, Óbudával indul a sorozat.

Buda legészakabbra fekvő pályája a Márton úti sporttelep, ami két klub otthona: a Külker SC és a Csillaghegyi MTE játssza itt a hazai mérkőzéseit. Bár sajnos eddig csak egy meccsen voltam itt, nagy kedvencem ez a pálya a falelátóval, a békebeli hangulattal és az ehhez illő kis büfével.

Egyszerűen imádom. Belülről még nagyobb buli a büfé!

Érdekesség, hogy bár a Csillaghegy sokkal régebbi és nagyobb hagyományokkal bíró klub, a pályát mégis Külker-pályának nevezi a köznyelv. A sporttelep még éppen Csillaghegyen található, de már a békásmegyeri panelházak árnyékában, részben falusias, részben városi környezetben.

Pont a szezonbeli első veresége volt a Csillaghegynek, amire sikerült kimennem 2018 tavaszán...

A klubház a sporttelep bejáratával szemben áll, mögötte roskadozik a kis falelátó. Alatta a játékoskijáró (egyenesen a klubházból), míg a lelátó mellett a büfé épülete bújik meg. A régi időket idéző összhatást a panelházak felé eső teqball asztal rontja el. Hivatalosan 500 fő befogadására alkalmas "stadionról" van szó, állapotáról pedig sokat elmond, hogy a Csillaghegyi MTE újkori fellángolása alkalmával 2008/2009-ben nem játszhatta itt a hazai meccseit az NB III-ban, a Hévízi útra kellett költöznie.

Délre haladva csak két megállót kell utazni a szentendrei HÉV-vel a következő pályához, ez pedig az Aquincumi Múzeum mögött található Sujtás utcai sporttelep, az ASR Gázgyár (korábban Gázművek MTE) otthona. Szintén egy egyedi hangulattal bíró, a maga nemében csodálatos helyszínről van szó.

A Gázművek-pálya igazi különlegességét nem maga a sporttelep adja, hanem a környéke. Bár kétségtelenül hangulatos, magával ragadó pályáról van szó a gesztenyefasorral, a családias, "VIP-szektorként" is funkcionáló büfével és a kis lelátóval, de a pályától északra fekvő Gázgyári-lakótelep mindent visz.

Ízelítő a Gázgyár-pálya környékéből.

Nem a szó klasszikus értelmében vett lakótelepre kell gondolni, hanem inkább a kispesti Wekerle-telepre kicsinyített változatára. Egy-kétszintes házak sárga vagy sárga-zöld színben, mintha megállt volna az idő. Sem a Szentendrei út zaja, sem a fák által eltakart Graphisoft-park nem rontja el az idillt. Egyedül a pályáról is látható Auchan emlékeztet arra, hogy a globalizált 21. században járunk.

2017 tavaszán még a Gázművek MTE színei és címere tűnt fel a kerítésen.

2018 nyarán viszont már az ASR Gázgyár sárga-zöld színét viseli magán a környezet.

Az ötvenes években, amikor a fénykorát élte a csapat, több ezer néző járt ki ide, 1954-ben csak az osztályozó választotta el a Gázt attól, hogy az első osztályba jusson. A modern időkben többnyire a BLSZ I. élcsapata volt a Gázgyár, bár a 2000-es években még szerepelt a harmadosztályban is, ám legutóbbi bajnoki címe után már nem vállalta a feljutást, idén pedig inkább a bennmaradás a cél.

Jobbra a büfé, ami nyáron a nap elől ad menedéket, eső idején pedig fedett lelátóként funkcionál.

Óbuda jelképe is feltűnik a háttérben.

Innen nem kell sokat tovább utazni dél felé Óbuda és egyben egész Buda legsikeresebb és legrégebbi csapatának otthonáig: a III. kerületi TVE stadionja Aquincumtól nem messze fekszik, a Kalap utcában, a Hévízi út táján. A pálya, ami a klub indulója szerint mindig visszahív, több átalakuláson is átesett már, legutóbb alig néhány éve. Így tehát egy viszonylag modern, kis stadion adja jelenleg a Kerület otthonát, de nem kell megijedni! A klubház tájolása, a büfé elhelyezkedése és a Kaszásdűlő sajátságos bája miatt a TVE-pálya most is igazán hangulatos.

2013-ban még a régi székházzal új székekkel a stadion.

Hat évvel később a mai formájában a Monor NB II-es meccsén.

A mostani létesítmény a vendégszektor nélkül 600 fő befogadására alkalmas; húsz éve az NB I-ben még 12 ezer néző is volt itt. Azóta a mobillelátó helyén műfüves pálya van, ami egyébként szintén alkalmas bajnoki mérkőzések megrendezésére a negyedosztályban, vagy annál alacsonyabb szinten.

A stadion egyik erőssége a büfé, ahonnan tökéletesen látszik a pálya, másrészt még a legunalmasabbnak ígérkező, téli meccseken is garantált legalább a félház.

Ez a kép pedig pár hete készült, akkor még nem gondoltam volna, hogy utána hetekig, hónapokig nem lesz itt semmi (ekkor is a műfüvesen volt meccs).

Óbudán manapság ez a három sporttelep ad otthon működő egyesületnek, de Csillaghegyen még megvan az Ürömi utcai pálya, a Hajógyári-szigeten viszont csak a nyomai lelhetőek fel az egykori focipályának.

A II. kerület legészakabbi sporttelepe a budaligeti Pokorny József Szabadidőközpont, az egykori Szabadság utcai pálya utódja. Egy modern létesítményről van szó, ahol viszont nem jártam még, így annyit tudok róla elmondani, hogy a Hidegkúti SC játssza itt a hazai meccseit a Blasz kettőben.

Innen jóval délebbre, Pasaréten két fontos focipályát is találunk: az egyik a Pénzügyőr SE sporttelepe a Pasaréti út felsőrészén, a másik pedig szintén a Pasaréti úton, csak a déli végén a Vasas Pasaréti úti Sporttelep.

Mindkét pályán jártam már, meccset viszont csak a Pénzügyőr-pályán láttam, de ott sokat. Ennek a sporttelepnek a fekvése a legnagyobb erőssége, minden irányból hegyek veszik körül, a János-hegy kiválóan látszik az "ingyenes oldalról". Bizony, nem lebecsülendő adottsága a helynek, hogy az egyik oldalon a pályára való tökéletes rálátással lehet potyázni a kerítésről.

A hazai lelátó a potyázó-kerítésről, háttérben a Pénzügyőr klub a kép baloldalán, jobbra pedig a János-hegy.

Potyázók a 2017-es budai derbin, amikor a Pénzügyőr utoljára győzött a Kerület ellen. Azt hiszem, ez egy csodálatos kép!

Aki viszont inkább fizet, annak a Pénzügyőr-klubba is érdemes betérnie, hiszen itt nemcsak söntés, hanem étterem is található. Némileg belterjes, igazi "elit-Buda" életérzése van ennek a pályának, gyakran kirándulóktól hangos a környék, egyedi hely.

Ritka az ennyi vendégszurkoló Pasaréten.

A II. kerületben még két pálya érdemel említést, bár ezek még kimaradtak nekem. Egyik a Budakeszi úti Laktanya-pálya (a Hűvösvölgyi úton volt egy "testvére", azon egy honvédségi majális keretében kis lurkóként még jártam, azóta azt már beépítették), a másik pedig a Zsigmond tér közelében fekvő Kolozsvári Tamás utcai sporttelep. Ennek fényeit többször is láttam már a Lajos utcából (1950 előtt a pálya területe még a III. kerülethez tartozott), de a II. kerületi UFC egyetlen hazai meccsén sem jártam, pedig többször is felmerült már. Ha végre lecseng ez a járvány, csak eljutok oda is.

Észak-Budához sorolom még önkényes alapon az I. és a XII. kerületet, bár ezek nem bírnak komoly jelentőséggel a poszt és a sorozat szempontjából.

Az I. kerület egyetlen pályája a Tabánban található, a Czakó utcában. Miután a pálya hátterében a Budai Vár magasodik, mondhatjuk, hogy az ország egyik legszebb fekvésű pályáról beszélünk, de jelenleg egyetlen klub sem használja.

A XII. kerületben három említést érdemlő focipályája közül kettő Csillebércen található, ezek közül főleg a KFKI-pálya bír jelentőséggel, számos csapat használta, legutoljára a Svábhegy, ám most itt sem rendeznek hivatalos meccseket. Nem úgy a TF-pályán, azaz a dr. Koltai Jenő Sportközpontban a Győri úton, ami a XII. ker. Svábhegy FC jelenlegi otthona (*volt, a pályán jelenleg építési munkálatok zajlanak, a Svábhegy Pesten, a Siketek-pályán játssza hazai mérkőzéseit). Az 1950-ben épült pályán még világítás is van, hivatalosan viszont csak 600 fő befogadására alkalmas. Nagy hiátus nekem ez a stadion, történelmi jelentősége miatt mindenképpen fel fogom keresni, ha lesz rá lehetőségem.

A következő részben jön Dél-Buda, azaz a XI. és a XXII. kerület pályái, többek között a Kerület mellett a másik legjelentősebb, jelenleg a legmagasabb szinten szereplő és az NB I. felé kacsingató budai együttes, a Budafoki MTE otthonával!

Most, hogy a koronavírus miatt teljesen leállt a magyar futballélet, itt az alkalom, hogy meccsbeszámoló helyett valami másról írjak. Mivel friss még a váltás, mindenképpen megér egy posztot, hogy otthagytam a kormánypárti médiát (közpénzmédia, propaganda, jobboldali sajtó – kinek, hogy tetszik, én maradnék az első megnevezésnél), hiszen mégiscsak 3,5 évet húztam ott le. Meccsbeszámolókat már a kezdetektől írtam, de kellett egy kis idő ahhoz, hogy kiforrjon a "Pörge szurkol", aminek a folytatása ez a blog.

A váltás legegyszerűbb magyarázata nyilván az, hogy sokkal egyszerűbb és jobb úgy írni bármiről, ha kizárólag én döntök arról, hogy mit és hogyan írok le. Viszont -sajnos- abból nem lehet megélni, hogy meccsekre járok és erről írok, így örültem annak az állapotnak, hogy legalább a munkám részévé tudtam tenni a meccsbeszámolók írását. Sokáig egyébként is szinte zavartalanul csináltam ezt, 2019 végéig a 888 volt az egyetlen orgánum a kormánypárti médiában, ahol a Felcsútot ezen a néven emlegették és a helyén kezelték (nem egyszer írtam le, hogy múlt nélküli, műcsapatként semmi helyük az NB I-ben, nem beszélve Puskás Ferenc nevének kisajátításáról), ahol nem kellett elalélni attól, hogy az FTC nyolc külföldivel a kezdőben 4–0-ra kikapott a Dinamó Zágrábtól, és ahol lehetett kritizálni a tao-pénzek rendszerét.

Egyrészt sajnos hozzá kell szokni az üres stadionokhoz, de nem ezért választottam ezt a képet a poszthoz. Innen elvileg ki vagyok tiltva - nagy csapás... Hogy miért? Kiderül a posztból!

Ki-ki vérmérséklete szerint mond, amit akar arra, hogy engem csak ez érdekelt, de az elejétől fogva úgy álltam ehhez a munkához, hogy amíg a fociról azt írok, amit akarok, addig nem érdekel a többi része a lapnak egészen addig, amíg valami nagyon meredek, vállalhatatlan nem történik. A saját cikkeimért tudom vállalni a felelősséget, a többi pedig bizonyos határig nem az én dolgom. Nos, voltak botrányos ügyek bőven, de ha megnézzük, hogy a többi kormánypárti orgánumhoz képest hány per indul a lap ellen és mennyi ért véget bukással, akkor én azt tudom mondani, hogy oké. Sok szánalmas ügyből kimaradt a nyolcas, míg más ügyekből annyira vette ki a részét, amennyire kellett (értse mindenki úgy, ahogy akarja, ennél konkrétabban nem írhatom le). A kampányokban persze le kellett nyerni pár békát, de aki politikával (is) foglalkozik, az ezen ne lepődjön meg!

A fentiekben a visszajelzések is megerősítettek, rengeteg olyan kommentet olvastam (nem csak a saját cikkeim alatt, más oldalakon is), amik arról szóltak, hogy legalább a fociról önálló hangvételű cikkeket lehet olvasni, és meg sem tudom számolni, hány olyan cikkem volt, ami alatt a kommentelők azt várták, hogy ki fognak rúgni, amiért ezt vagy azt leírtam. Ez ugyan nem következett be, de leginkább csak azért nem, mert nem vártam meg.

A kommentek olvasása (ami egy nagyon rossz szokásom) persze nem csak pozitív visszajelzéseket hozott, nem tagadom, hogy nagyon rossz volt olyanokat olvasni, hogy csak azért írok fociról, mert ez a miniszterelnök kedvenc sportága. Az agyatlan beszólások viszont nem zavartak, sőt, némelyik visszatérő "sértést" kifejezetten kedveltem. Akárhogy is: soha nem támogatnám a kommentelés megszüntetését sehol, így bár az utolsó pár hónapomban ezt is el kellett viselnem, az utolsó nyolcasnál megjelenő meccsbeszámolóim alatt sem kapcsoltam ki a hozzászólásokat.

2019 végére sajnos valósággá vált a nemzetstratégiai jelentőségű összeolvadás, így már nem tudtam szórakozni azon, hogy a Ferencváros elnöke üzenget nekem és kollégámnak, amiért az FTC-ről "nem megfelelő" hangnemben írunk, és sajnos így már inkább ijesztő volt, hogy Kubatov még az évértékelőjében is kitért a 888-ra, elvileg ki is vagyok tiltva a Groupamából. Ez csak az egyik fele, a másik, hogy míg korábban kritizálhattam a Nemzeti Sportot (a külhoni magyar városok sokszor külföldiül írt neve miatt), addig ez most már elképzelhetetlen, hiszen saját lapokat nem támadunk. Ezért végül csak a Facebook-oldalamon írtam arról az esetről, amikor a DUOL munkatársa lila majmozott a lap Facebook-oldalán.

Ősz óta szerettem volna munkahelyet váltani, de az előző bekezdésben taglalt dolgok miatt ez sokkal sürgetőbbé vált, mert én ezt így nem voltam hajlandó és nem voltam képes tovább csinálni. Időbe telt, hogy a napi politikától független, megfelelő helyet találjak, de csak sikerült.

Már nem a munkám része, hanem a hobbim, hogy meccsbeszámolókat írjak. Ez egy sokkal egészségesebb viszony, amit szeretnék kihasználni úgy, hogy olyan beszámolókat írok, amikre büszke lehetek. Ebben a szellemben írtam az előző kettő (ezen a blogon az első kettő) beszámolómat, és így is fogom folytatni, ha majd végre újra lesz rá lehetőségem!

Annál nagyobb motiváció pedig nem is kell, hogy minden ismerősöm, rokonom, barátom egyik első (ha nem az első) kérdése az volt a munkahelyváltásommal kapcsolatban, hogy mi lesz így a Pörge szurkollal, "ugye nem hagyod abba?".

Persze van egy még nagyobb motivációm is: imádok meccsre járni. Amíg ezt a járvány miatt nem tehetem meg, addig néhány -reményeim szerint- szórakoztató poszttal jelentkezem majd, hiszen úgy az igazi a blog, ha van rajta tartalom!

A járvány miatti intézkedések következtében az összes magyarországi labdarúgó-meccs zárt kapus volt szombaton. A kialakult helyzet miatt ez az NB I. esetében teljesen érthető, de még az NB II-ben és az NB III. egy részében is elég nehéz lett volna rendesen megoldani, hogy betartsák a szabadtéri rendezvényekre vonatkozó 500 fős korlátot. A rendezők, stábok, újságírók mellett nagyjából 400 nézőt lehetett volna beengedni, biztos, hogy néhol lett volna ebből konfliktus, tehát ezen a szinten is elfogadható, hogy az MLSZ a magyar kormánynál is szigorúbban korlátozta a meccsek látogatását. A negyedosztályban és onnan lefelé viszont szerintem egy teljes mértékben túlzó intézkedés a zárt kapu: fizikailag nem megoldható, hogy ne nézzék a mérkőzést, legfeljebb nem a sporttelepről fogja nézni az a 20-50 fanatikus a meccset, hanem pár méterrel hátrábbról. A fertőzés kockázata egy ilyen eseményen amúgy is kisebb, mint egy tömegközlekedési eszközön...

Az eredeti tervem az volt erre a hétvégére, hogy a Budafok–Tiszakécske találkozóra megyek ki. A koronavírus végül nem írta felül ezt a programot, a budafoki haverom folyamatos tájékoztatásának köszönhetően tudtam, hogy lesz lehetőség a meccsnézésre kintről. 

A budafoki Komáromi utca ezúttal hazai lelátóként funkcionált.

Öröm volt látni, hogy Budafokon nem viccelnek: 25-30 ember gyűlt össze a sporttelep déli végén, ahonnan segítség nélkül is jól látni az egész pályát. Persze az előre beígért teherautó jobb lett volna, de így sem lehet egy szavam se.

Néhány lóca vagy zsámoly elfért volna még.

A kerítés belső részére több drapi és zászló is felkerült, volt dob (sőt, egy szarukürt is!), és természetesen volt szurkolás, éneklés is.

Azt viszont nem lehet mondani, hogy a járvány ne befolyásolta volna a szurkolást: eleinte még csak az "álé, álé, fuckin' korona, fuckin' korona, fuckin' koronaaa" jelentette az aktualitást, a későbbiekben viszont már olyan csodálatos rigmusok születtek, mint például:

ki nem ugrál, az koronás, hejj-hejj!

Valamint:

magyar testbe magyar vírust!

Illetve a kedvencem:

hol van a vírus, MLSZ, hol van vírus?

Ezek mellett időről-időre elhangzottak a szokásos budafoki szurkolói dalok is, kifejezetten jó hangulatúvá sikerült varázsolni ezt a meccset a körülmények ellenére is. Ezen az sem változtatott, hogy az első félidőben tízpercenként elment egy rendőrautó az utcában, a rögtönzött lelátó közepén.

Az egyik büfé egyébként működött a zárt kapuk ellenére (a klubházban, hiszen ez egy egyébként is nyitva tartó kocsma), és bár sokan készültünk sörrel, voltak, akik a hagyományos módon szerezték be a meccsnézés egyik legfontosabb kellékét. Jellemző megjegyzés volt, hogy így is hamar jutottak vissza a helyükre a megvásárolt sörrel, mint normális esetben a lelátó mögötti büféből.

Maga a mérkőzés nem hozott komoly izgalmakat és jó színvonalat sem. Az első húsz percben kiegyenlített játék zajlott, onnan a lefújásig lényegében csak a Budafoknál volt a labda, a Tiszakécske a második játékrészben egyszer jutott el a kapuig. A futball törvényei most nem működtek tökéletesen, mert abból az egy lehetőségből nem született gól, a kihagyott budafoki helyzetek nem bosszulták meg magukat.

A legnagyobb budafoki lehetőség a 45. percben maradt ki, bár azt pontosan nem tudtam felmérni, hogy a távolabbi kapu előtt mekkora helyzetek adódtak, de legfeljebb egy-két további ziccert lehet említeni hazai részről. Tipikus meddő fölény volt ez, amit a Budafok összehozott, a labdabirtoklási arányok nagy fölényt mutatnának, a helyzetek száma már kevésbé, gól pedig egyáltalán nem született.

Annyit mindenképpen visszaad a kép, hogy nem volt tökéletes a rálátás a pályára, de egyébként élőben nem volt ez olyan vészes.

A későbbi eredményeknek köszönhetően a BMTE még így is növelte az előnyét egy ponttal a második helyen a Vasas előtt, így továbbra is reális a budafoki csoda. A csapat jó szereplése kapcsán nem lehet eléggé hangsúlyozni, hogy szinte teljesen ugyanaz a keret küzd most a feljutásért, ami tavaly és tavaly előtt is csak a bajnokság véghajrájában harcolta ki a bennmaradást. A Budafok feljutása a Kaposvár tavalyi hőstetténél is nagyobb csoda lenne, bár félek, hogy egyben a BMTE NB I-es szereplése még a Rákócziénál is halványabbra sikeredne, a bennmaradás minden esélye nélkül. Ettől még nagyon boldog lennék, hogy 21 évvel a Kerületke után ismét lenne budai csapat a magyar labdarúgás legmagasabb osztályában.

A zárt kapus hétvégéhez még megjegyezném, hogy Budafok mellett számtalan helyszínen szurkoltak a kerítésről vagy az utcáról a legfanatikusabb drukkerek. A teljesség igénye nélkül Pécsről, Pesterzsébetről, Hódmezővásárhelyről, Siófokról és Szegedről is láttam ilyen képeket, de vélhetően a különböző megyei bajnokságok falusi pályái mellett is voltak nézők.

A "zárt kapus" kifejezés papíron különírandó, de rengetegen írják egybe, nekem is jobban tetszik úgy, valószínűleg az is helyes már, de a posztban következetesen külön használtam.

Jövő héten tehát ismét rengeteg szórakozási lehetőséget ad majd a magyar foci a zárt kapuk ellenére is, feltéve persze, ha nem függeszti fel az MLSZ a bajnokságokat a járvány miatt. Én az utóbbi szcenáriót tartom valószínűbbnek, és ez is lenne a jobb (pontosabban ez lenne a kevésbé rosszabb), mert sem a szurkolók, sem a játékosok számára nincsen értelmetlenebb dolog, mint egy zárt kapus focimeccs.